Az Európában 1848 első felében megjelenő forradalmi hullám a Habsburg Birodalomban is jelentősen felerősödött. A magyar függetlenedési folyamat elképesztő ütemben tört utat magának, 1848. március 15-én pedig Pesten kirobbant a forradalom.
Az utolsó rendi országgyűlés által elfogadott, Magyarországot rendi államból alkotmányos monarchiává formáló áprilisi törvények – amelyeket V. Ferdinánd Habsburg-házi osztrák császár 1848. április 11-én szentesített – életbelépése révén az ország csaknem teljesen függetlenné vált. Így megkezdődhetett
a feudális rendszer felszámolása, és az ország gazdasági-politikai rendszere nagy változásnak indult.
Az áprilisi törvények kapcsán is előbújtak azonban a hiányosságok, például az országon belüli nemzetiségi kérdést egyszerűen nem rendezték: ezáltal a magyar függetlenedési felkelés hatására a Magyarországon élő nemzetiségekben is egy csapásra feltámadt a nemzeti érzés. A kisebbségek magukat, mint külön nemzetet akarták elismertetni az ország határain belül, a magyar vezetők azonban ilyesmiről hallani sem akartak. Szerintük ugyanis az anyanyelvtől függetlenül Magyarország minden lakója az egységes magyar nemzet tagja.
Ennek ellenére a horvát országgyűlésben megállíthatatlanul forrtak az indulatok a magyar kormánnyal szemben, amely a bécsi udvarhoz fordult segítségért. A Habsburg-udvar pedig mindent meg is tett a magyar–horvát ellentétek kiélezése érdekében: előbb titokban, majd nyíltan támogatta a magyar forradalom ellen irányuló horvát felkelést – olvasható a Híradó.hu cikkében.
1848 nyara vége felé felgyorsultak az események. Augusztus 31-én Bécs közzétett egy iratot, amelyben kijelentette: ha Magyarország nem vonja vissza az áprilisi törvényeket, katonai támadásra számíthat. Jellasics horvát bán, császári altábornagy ekkor már javában a magyar határ nem éppen baráti szándékú átlépésére készült, Batthyány Lajos kormányfő pedig már javában szervezte az új magyar honvédsereget.
A Horvátország elszakadását deklaráló Jellasics, akinek magyarellenessége közismert volt a bécsi udvarban, nem volt hajlandó elismerni az általa szakadárnak tartott magyar kormányt, a tárgyalásoktól teljesen elzárkózott, és a bécsi uralkodó hadjáratának megindítása után az északi határ felé fordult.