– Megszámlálhatatlanul sokszor láttam önt különféle alkalmakkor, élőben és fényképen, videófelvételen. Mindig nyugodt, kiegyensúlyozott, mosolygós. Ennyire rendben van minden az agráriumban? Illetve honnan ez a belső béke, ami valósággal sugárzik önből?
– Az agrárium minden pillanata küzdelmekből áll. Küzdelem a természeti erőkkel, az éghajlatváltozás minden jelenségével, a világpiaci hatásokkal, a társadalmi elvárások kihívásaival. Ilyenkor mindig meggyőződünk róla, milyen porszemek vagyunk. Mindennap átéljük azt, hogy emberé a munka, Istené az áldás. Nem vagyok tökéletes, gyarló és esendő vagyok, de mindennap teljes erővel dolgozom. Törekszem a jóra, s talán ez sugárzik belőlem.
– „Nagy szükség van a lelkek magvetésére” – mondta minap. A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszushoz köthető több eseményen is részt vett. Milyen hatással volt önre ez a rendkívüli alkalom?
– A magvetés nélkülözhetetlen. Hiszen testi és lelki táplálékra egyaránt szükség van. A világban zajló folyamatok pont ezt bizonyítják. Identitásválság van. Nekünk, magyaroknak van hitünk, hagyományunk, kultúránk. Ezek olyan alapok, amelyekre bizton építhetjük életünket. Örülök, hogy részese lehettem a kongresszusnak, és hogy ott lehettem Ferenc pápa szentmiséjén. Különösen megragadott azon gondolata, amelyet a keresztről mondott: a kereszt egy híd a múlt és a jövő között. Ez mindannyiunk számára nagyon fontos üzenet. A kongresszus megerősítette, hogy a kereszténység egy olyan biztos alap, amire a XXI. században is építhetünk.
– Kilátogatott a könyvhétre is. Próbáltam meglesni a nagy kupac tartalmát, amit a hóna alatt cipelt, de nem sikerült elolvasnom a címeket. Egyáltalán, mit olvas egy agrárminiszter? Gondolom, nem csak szakirodalmat… kedvenc író, kedvenc műfaj, esetleg kedvenc könyv?
– Persze hogy nem csak szakirodalmat olvasok. Szeretek olvasni, ez még gyermekkoromból ered. Hisz televíziónk csak 8. osztályos koromban lett. Viszont az élményekre, kalandokra nekem is szükségem volt. Sorban álltunk a könyvtárban a Verne Gyula-könyvekért. Számon tartottuk, mikor hozzák vissza a Sztrogoff Mihályt vagy a Monte Cristo grófját. Szilvási Lajos regényei pedig a felnövő kamaszkorom érzelmi állapotát segítettek fejleszteni. Felnőttkorom kedvencei Szabó Magda és Móricz Zsigmond. Ők úgy hatottak rám, mintha nagyapáim mesélnék az élettörténeteiket. Galgóczi Erzsébet társadalomrajza megrázó erővel hat rám. Annyira feltépi a lelki sebeket, amiket a családunk kénytelen volt átélni.
Elárulom, ha nyaralni megyek, mindig Nyirő József-könyvet viszek. Kell a lelki megnyugváshoz. Ezért olvasok verseket is esténként. Kányádi, Ady, Reményik, Sík Sándor és újabban Babits költészete hoz megnyugvást számomra.