Nagy István agrárminiszter mindig Nyirő könyvet visz magával nyaralásra

– Nem vagyok tökéletes, gyarló és esendő vagyok, de mindennap teljes erővel dolgozom. Törekszem a jóra, s talán ez sugárzik belőlem – mondja Nagy István agrárminiszter, akinek az esténként olvasott versek hoznak megnyugvást. De kik a kedvenc szerzői, milyen zenét szeret és milyen hangszeren játszik, merre tart szerinte a magyar kultúra? Országimázs, hungarikum, operett: rendhagyó beszélgetés következik.

Budapest 2020.12.18. Nagy István agrárminiszter foto: Vémi Zoltán/Világgazdaság

– A pandémia alatt volt egy sorozatunk, amelyben ismert embereket kérdeztünk meg, hogy melyik lenne az az egyetlen könyv, amit magával vinne a Karantén-szigetre. Miniszter úr mit vinne magával?
– Lehet, meglepődik, amit mondani fogok, de verseskötetet vinnék magammal. Hisz egy ilyen helyen és helyzetben az embernek kell a reménységet, a hitet, az életkedvet, a kitartást erősítenie. 

És erre egy Sík Sándor-verseskötet kiválóan alkalmas.

– Országimázs, hungarikum, operett. Bevallom, már meg sem lepődtem, hogy Fekete Péter kulturális államtitkárral tartottak közös sajtótájékoztatót a témában, miután fővédnöke volt a Budavári Palotakoncertnek. Később lelkesen posztolt az Operett Korzóról is. A Hungarikum Bizottság elnöke, de gondolom, nem csak ezért szereti az operettet. És mi a helyzet a többi zenei műfajjal?
– Az operett műfaja egy magyar életérzés. A kultúránk szerves része. Nagyon szeretem, valóban. Vannak együttesek, előadók, akik meghatározók az életemben. A Hungária, az LGT, az Edda és a Neoton Família, illetve az Omega mind a mai napig a kedvenceim. A külföldi zenekarok közül viszont a Queen, a Status Quo és a U2 zenéje kedves számomra. Én magam is zenei általános iskolába jártam, hegedülni tanultam.

 Egyetemista koromban a népzene, a népi kultúra engem is magával ragadott, játszottam is a Piróka népzenekarban mint brácsás.

 A Csík-koncerteken ezért gyakran feltűnök, s egy-egy magyarpalatkai muzsika hallatán bizony sokszor a könnyeim is előjönnek. Ahogy öregszem, egyre inkább rá kell jönnöm, hogy a komolyzene mekkora hatással van rám. Liszt Ferenc Les Préludes-je alatt mindig katarzist élek át. Borsódzik mindenem, és az annyira jó.

Nagy István a könyvhéten      Forrás: Facebook

– Ha már a fővédnökség szóba került: az ormánsági Bőköz fesztiválnak több éve egyik fővédnöke. Mennyire, illetve hogyan segíti ön szerint a kultúra a vidék felemelkedését?
– A kultúránk, a hagyományaink a megtartóerő. Olyan alap, amelyre bizton építhetünk. A baj mindig akkor következik be, amikor ezt le akarjuk cserélni. Amikor mesterségesen megváltozik. A hagyományos paraszti kultúra felszámolása helyrehozhatatlan károkat idézett elő. A föld elvétele a parasztoktól, a kényszer-téeszesítés drasztikusan megváltoztatta a vidék társadalmát. Azért fontos nekem a Bőköz fesztivál, mert segít rávilágítani arra, hogy mi maradt még meg. Hogy érdemes megbecsülni a tárgyi és eszmei örökségünket. A megmaradáshoz nagyon fontos ez.

– Aranykalászos méhész és hivatásos vadász. (Bár én nem tudom elképzelni fegyverrel a kezében.) Nemrég a Vadászat és vadászfegyverek Magyarországon című kiállítás megnyitóján mondott beszédet. Többen úgy nyilatkoztak, hogy „a kutyát sem érdekli” az a kiállítás. A vadászati világkiállítás még el sem kezdődött, máris nagyon megoszlanak a vélemények. Miért fontos a vadászat, miért érdemes ezeket a kiállításokat megnézni?
– A vadászat és az emberiség élete szervesen összekapcsolódik. Korok, korszakok jellemzik, teljesen átszövi a kulturális életünket is. A gasztronómiában betöltött szerepe, maga a vadászati rítus, a viselet, a zeneművek kialakulása, a vadászebek kinemesítése mind-mind a vadászathoz szervesen köthetők. A kiállításon bemutatott vadászfegyverek egytől egyig mind remekművek. Művészi alkotások, mint a festmények a falakon. Öt múzeum adta össze a kiállítási tárgyakat. Páratlan esemény, érdemes mindenkinek megnézni. Rácsodálkozhatunk arra, hogy mennyire sokrétű és magas szintű a vadászat művészeti megjelenítése. 

Azt pedig el kell fogadnunk, hogy már az őskorban is különbözők voltunk: voltak, akik elmentek és életük kockáztatásával is elejtették a bölényeket, hogy legyen élelmük, és már akkor is voltak olyanok, akik inkább felfestették az eseményt a barlang falára.

Borítókép: Nagy István agrárminiszter. Fotó: Világgazdaság/Vémi Zoltán