Igyekszünk a hagyományőrzés szót mellőzni, hiszen ahogy a rendező, Mestellér János – aki egyébként a filmben megjelenő egyik közösség, a Keleti Szövetség vezetője is – elárulta, az általuk űzött tevékenységek a múltban valamikor – jellemzően több száz évvel ezelőtt – megszakadtak, tehát a hagyomány nem volt folyamatos, így a történelmi életmód-rekonstrukció kifejezés jobban illik rá. A Keleti Szövetség például a magyar felségterület keleti felének X–XI. századi bemutatására törekszik abból a kevés forrásból; leírásból, leletből, amely a rendelkezésre áll, azáltal, hogy napokra kivonulva a civilizációból visszaidézik a múltat. A történelmi újrajátszók között van harcos, kézműves, kovácsmester, pákász, nemezkészítő, sőt akad famíves és cizellőr is, aki a korabeli szablyák díszítésének rekonstruálásával foglalkozik.
Egy azonban közös bennük: törekszenek arra, hogy a lehető leghitelesebben keltsék életre őseink egykori életmódját.
A történet a Makó közeli tanyavilágból, Bogárzóról indul, ahol Oláh Nóra kézműves felöltve sztyeppei nomád viseletét útra kel, hogy Magyarhont bejárva meglátogassa a honfoglalás korabeli hagyományőrzőket. Így jut el Hollókőre, Kunszentmiklósra, Abaújvárra, Karcagra és így tovább, egészen az Országházig, ahol a jelenkori katonaléttel párhuzamot vonva Ádám Barnabás ezredes, a Honvéd Koronaőrség parancsnoka is megszólal, aki nem mellesleg szintén foglalkozik hagyományőrzéssel. Az előzmény azonban messzebbre nyúlik, ugyanis a filmben megjelenő több mint száz középkori harcos, kézműves és hadinép nagy seregszemlére készült 2020 őszén, hogy egy nagyszabású fesztivál keretei között elevenítsék fel a régmúlt korok kézműves hagyományát, anyagi kultúráját és harcművészetét. Szabolcs vármegye névadó településén, Szabolcs községben található az az évezredes földvár, ahol Szent László 1092-ben zsinatot is tartott. A vár ősi falai alatt került volna sor a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség szabolcsi tagegyesületének vezetője, Nagy Géza alapötlete és főszervezői munkája nyomán az első Regnum Festre Szent László király szellemiségében, ha a koronavírus nem szólt volna közbe.
A szervezők azonban nem dőltek a kardjukba, hanem előálltak a filmötlettel, és tizenöt forgatási napot és több mint negyvenórányi nyersanyag leforgatását követően elkészítették a Regnum Fest dokumentumfilmet, amely nemcsak tartalmát tekintve, de filmes megoldásaiban is magas színvonalat képvisel. A korabeli tevékenységek, harcmodor, eszközök, fegyverek, sőt játékok bemutatása sokszínű, hiszen számos különböző hagyományőrző beszél azokról más-más szemszögből, a cselekmény mégis pörgős, nem időzünk sokáig egy-egy témánál; a képek gyorsan váltakoznak, a különböző kameraállások, a drónfelvételek, a lassítások pedig még látványosabbá teszik az amúgy is érdekfeszítő képsorokat. Szemtanúi lehetünk olyan csatajeleneteknek, ahol cseppet sem kímélik egymást a résztvevők, s mindjárt bekúszik a humor is, ahogy a különböző sérülések végeláthatatlannak tűnő sorába avatnak be a harcosok. A dokumentumfilm a műfajon belül rendkívül heterogén, ami azonban nem csökkenti az élvezeti értéket, éppen ellenkezőleg, változatosságával fenntartja a figyelmet.
Leíró és ismeretterjesztő narráció, rövid interjúk és látványos cselekvő részek váltják egymást, de olyan komplex játékfilmes minitörténetek is életre kelnek, mint a Szűcs Jenő történész egy leírásából ismert makkoltatási vita, amelynek során a pataki erdőispánság képviseletében a billogos egy peres ügyben jár el, és felelősségre von egy abaújvári kanászt, aki tilosban makkoltatta a rábízott disznókat.
Különálló, látványos jelenetek idézik meg a legismertebb Szent László-legendákat is.
A különböző – sokszor alternatív – őstörténeti kutatások, a kísérleti régészet és az egyre nagyobb laikus érdeklődés nyomán, valamint az internet adta lehetőségek, az információhoz való könnyű és gyors hozzáférhetőség miatt nagy minőségbeli ugrás következett be a hagyományőrzés terén az elmúlt évtizedben. Mestellér János szavaival élve, a film ebből a szempontból akár egyfajta kordokumentumnak is tekinthető, hiszen azt mutatja be, hogy jelenleg hol tartanak a magyarországi történelmi újrajátszók a múlt egy szeletének újraalkotása kapcsán; összegzése annak a munkának, amelyet a hagyományőrzők több generációja végzett el az elmúlt évtizedekben. Vágó Bálint, a film producere, A Hon Alapítvány kuratóriumi elnöke szerint hosszú ideig szolgálhat még referenciaként az életmód-rekonstrukcióval foglalkozók körében.
Az érdeklődőknek pedig már nem kell sokat várni, hiszen a hetvenhárom perces rendezői változat bekapcsolható angol felirattal október 22-én felkerül a Regnum Fest honlapjára és közösségi csatornáira, addig pedig szemezgethetünk a húsz elkészült imázsfilm közül, amelyek a Regnum Festben is feltűnő kézművesek és csapatok tevékenységét mutatják be.
Külön öröm volt számomra, hogy a megszólalók kiemeltek olyan momentumokat, amelyek a hagyományőrzők körében sem mindig egyértelműek. Ilyen például a hüvelyk- és mutatóujjal való nyílhúzás, vagy a derékszíjra erősített, oldalt elhelyezkedő tegez, hiszen a lovasnomád kultúrájú magyarság bizonyítottan ezeket alkalmazta, nem pedig az angolszász sportból ismert fogást és a hátra erősített tegezt. Azt is jó volt látni, hogy megjelenik a köböre, kökpár vagy buzkasi elnevezésű közép-ázsiai lovasnomád játék, amelyet lóháton, eredetileg farkasbőrrel, majd később kecske- vagy birkatetemmel játszottak, és játszanak ma is a hagyományőrzők. A nyers férfierő és az egykori harcos szellem egyaránt megmutatkozik ebben a sportban, amelyben akár nemzetközi babérokra is törhetnének a magyar játékosok, ha megfelelő kezekbe kerülne a koordinálása. A Regnum Fest című dokumentumfilm tehát úgy ad széleskörű rálátást a történelmi újrajátszók jelenlegi helyzetére és eredményeire, hogy a néző úgy érzi, mintha egy kalandos játékfilmbe csöppent volna. Az informálásnak és az élménynyújtásnak ez a fajta kellemes elegye valószínűleg annak köszönhető, hogy a rendező nem kívülállóként nyúl ehhez a világhoz, hanem bennfentesként szívügyének tekinti. S mint ilyen, egy profi csapattal közösen valóban nagyszerűt alkotott.
Borítókép: Részlet a filmből. Fotó: Brieber Sándor
