Liberális klub helyett egyetem

A Színház- és Filmművészeti Egyetemet (SZFE) elhagyókról, a FreeSZFE-ről, az egyetemi fejlesztésekről, a közeljövő terveiről, a kuratórium feladatairól és Robert Wilsonról beszélgettünk Lajos Tamás operatőr-producerrel, a Színház- és Filmművészetért Alapítvány kuratóriumi tagjával.

Dr Lajos Tamás Filmproducer. 20200529 Budapest Foto Bach Máte Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

– Akadt szak, amelyiken megtanították a szakmát, volt, amelyiken kevésbé. Ön szerencsés, mert az operatőrképzés világhírű volt.
– Miközben elképesztően méltatlan körülmények közt kellett oktatni. A régi Mafilm-telepen egy szuterénban építették fel a műtermet, amit rendszeresen elöntött a szennyvíz, amikor én a 2000-es évek elejétől tanítottam az egyetemen. Az új campus az egykori Duna TV székháza, a benne található jelentős méretű stúdió mellett két kisebbet is felépítettünk. Speciális együttműködési szerződést kötöttünk az Arrival, a világ egyik legjelentősebb filmes eszközgyártójával, amelynek köszönhetően a legújabb technikával látják el az SZFE-t. Sőt, Káel Csaba kormánybiztosként és Vidnyánszky Attila kuratóriumi elnökként további együttműködési lehetőségekről tárgyal.

– Más szakokon, az operatőrivel szemben, nem folyhatott valami magas színvonalú oktatás, amennyiben a Hunyadi-sorozatot két külföldi és egy Londonban végzett magyar rendező irányítja…
– Valóban, két filmes szakkal komoly problémák voltak, az ön által említett rendező mellett a forgatókönyvíróval. 

Mint azt sokszor elmondtam, a mi produceri irodánkban az elmúlt tíz évben körülbelül harminc dramatikus alkotás született, ezekből egynek írta a forgatókönyvét SZFE-n végzett szakember. Hasonló a helyzet a rendezőinkkel. 

Hogy lássa, milyen alapos, nyugodtan mondhatom, színvonalas képzést biztosítunk, felolvasom az elsőéves gyártásszervező szak órarendjét. Hétfőn zenetörténet, művészettörténet, pszichológia; kedden gyártásszervezési ismeretek, hangmesteri ismeretek, dramaturgia, irodalom- és kultúrtörténet; szerdán rendezői ismeretek, vágási ismeretek; csütörtökön jogi ismeretek, operatőri ismeretek, pénzügyi és számviteli ismeretek, pénteken film- és digitális labor, filmtörténet. Azért ez elég alapos és gazdag képzés a jövendő gyártásvezetőinek.

– Számomra a rendezői mesterképzést vezető Koltai Lajos biztosíték a legmagasabb szintű oktatásra. Igaz, amióta kiderült, hogy vállalta a felkérést az SZFE-n, a kultúrmarxisták szerint már nem is olyan tehetséges.
– Lenyűgöző személyiség, korszakos művész, a hallgatók egy életen át hálásak lehetnek, hogy tőle tanulhatnak. De hadd említsem meg, hogy 

a Nemzeti Filmintézetnek köszönhe­tően nemcsak a diplomafilmeket, hanem a vizsgafilmeket is képes lesz támogatni az egyetem. Nyilván ez is az alapítványi fenntartás miatt valósulhat meg. 

Az új rendszerben az ötfős kuratórium az egyetem vezetésével együtt minden erejével azon dolgozik, hogy minél jobban működjön az intézmény.

– Mindjárt meg is kérdezem: mit csinál egy kurátor?
– A Színház- és Filmművészetért Alapítvány kuratóriumának az egyetem üzemeltetése, a működési feltételek biztosítása az elsőrendű feladata. Természetesen az oktatás kérdéseibe nem szólunk, nem szólhatunk bele. Az az oktatók, tanárok, mesterek feladata.

– Ez mondjuk jogos Bacsa György, a Mol stratégiai ügyvezető igazgatója és Világi Oszkár, a Slovnaft vezérigazgatója esetében.
– Ők a gazdasághoz értenek. Nem is akármilyen szinten. A világ bármely egyeteme boldog lenne, ha az adott ország hasonló kvalitású gazdasági szakemberei ülnének a kuratóriumában.

– A híres amerikai avantgárd színházrendező, Robert Wilson ellenben azt látja, hogy „Magyarország jelenlegi kormánya hogyan korlátozza a művészi kifejezés és az oktatás szabadságát. Az SZFE tavalyi úgynevezett »modellváltása« antidemokratikus támadás volt az egyetem autonómiája ellen.”
– Robert Wilson biztosan részletekbe menően ismeri a hazai filmgyártást, messzemenőkig tájékozott a magyar színházi világot illetően, így pontosan érti, mi folyik Magyarországon. Nyilván ez nem így van. Ennek ellenére „segít” eligazodni a színházi valóságban Vidnyánszky Attilának. Megmondja, hogyan kell filmes és színházi szakembereket képezni. Köszönjük szépen, Robert Wilson, láthatóan megdolgozik a pénzéért!

(A borítókép Bach Máté fotója)