időjárás 14°C Evelin, Fülöp 2022. május 26.
logo
A Napút nem tűnik el – csak átalakul, itthagyja a nyomtatott létet

A mindig derűs főszerkesztő lapja elköszön

Nagy Koppány Zsolt
2022.01.17. 11:00 2022.01.18. 13:52
A mindig derűs főszerkesztő lapja elköszön

Nagyon nehéz dolog egy lap utolsó számáról írni (még ha „csak” a nyomtatott verzió szűnik is meg): nem csupán azért, mert magam is érintett vagyok (a szellemi fórum egyik, általam igen nagyra tartott és jelentős, egyedi vállalkozásáról, a Napút folyóirat évente megjelenő antológiájáról, melyben hetvenéves embereket kértek fel, hogy tekintsenek vissza életútjukra és írják meg élményeiket, többször írtam lapunk hasábjain), hanem azért is, mert érezzük, tudjuk minden ilyen alkalommal, hogy valami elmúlik, valamivel szegényebb lesz a magyar kulturális élet, és bizony minden veszteség érzékenyen érinti az értő és kultúrára szomjazó olvasót.

A Napút folyóirat Szondi Györgyhöz köthető, a mindig derűs és „mindigderűvel” (el)köszönő Szondi György körül alakult ki ez a szellemi műhely, így érthető, hogy a print búcsúszám beköszöntőjét (Utószövés címen) is ő jegyzi: „Nem megy. Huszonhárom évet foglalnék össze (az életemből), de akkora az emlékserdülés, akkora a múltrianás, hogy a mához érve – most – megfogalmazhatatlannak bizonyul még a létkörkép. Hogy érzelmi részéről szóljak – kivált cserben hagynak a mondatok. Nem lennék képes elkerülni az emelkedettséget. Nem tudnám zabolázni a. (Sic!) […] Ez a hivatalosan utolsó kézbe fogható, lapozgatható, polcra tehető válogatás. A kétszázhuszonkettedik. 1999-től esztendőnként tíz mindig tematikus szám, idén: kettő. Szokatlan vastag, benne több mint másfél száz szerző. Belső alapegységeit – mondhatni – lassúdan rögtönöztem így: kinek-kinek vélekedése a folyóiratról; sok téma szervezte összeállítás összefoglaló ismertetése; képzőművészek ajánlásos alkotásai; és Kovács Ildikó válogatása.”

Sok szép és megrendítő dolog derül ki ebből az előszóból (többek között az, hogy a 2015-ben elhunyt Prágai Tamás Fazekas Mihálytól kölcsönözte a lap nevét), és azzal a bizakodással zárul, hogy az utókor méltó helyén kezeli majd a bőséges laptermést: „Ami mögöttünk – elvégeztetett. Ítélték az évek során az olvasók, megméri az utókor, elhelyezi. Azt hiszem, igen, nem egy voltunk a magyar nyelvű kulturális folyóiratpalettán. Honlapunk printrovatában valamennyi összeállításunk olvasható, ugyanígy mind a 150 Káva Téka melléklet. Ami előttünk – hatodik esztendeje a Napútonline.hu naponta kétszer frissülő 48 rovatának gazdagsága. Nincs tematika, van csaknem egész éves pályázattal is serkentette határa nincs közlésfórum. Várjuk írásaikat, bármely műfajú alkotásukat, életükben akár az elsőt. Vagyunk, hogy legyenek.”

A szöveganyag Kovács Ildikó válogatásával kezdődik (ő az – Szondi György szavaival – „egyetlen ember”, aki „ismeri a több mint harmincezer oldal összes betűjét: aki nem pusztán ismeri, de értőn pallérozza mind”), aki legkedvesebb szövegeit gyűjtötte össze, majd a Napút-köszöntők következnek, bőséges teret adva Szondi György köszöntésének is (sokan a nevével is játszanak – kissé hasonlatosan ahhoz, ahogy annak idején szinte minden hetvenéveseket megidéző számban elhangzott az obligát „hetvenkedés” kifejezés), aztán a színes képzőművészeti mellékletet köve­tően az egyes fontosabb lapszámok emlékezete, elemző felidézése történik meg, majd a kötetet a Napút-díjasok sora, illetve a különböző statisztikák gyűjteménye zárja, amely önmagában is impozáns számsorokat tartalmaz.

A Napút tehát nem tűnik el – csak átalakul, illetve itt hagyja a nyomtatott létet.

Mégis űrt hagy maga után, és meglegyint a veszteség és az elmúlás érzése. Köszönet illeti a munkatársakat, amiért ennyi időn keresztül kitartottak, és egy jelentős kulturális fórumot hoztak létre, gondoztak és hagytak hátra a magyar kulturális térben, a magyar kultúra terében.

Napút 2021/2. 222. szám – Búcsúzunk

Borítókép: Szondi György (Fotó: Bach Máté)