Tüneményes film Gaál Béla 1935-ben forgatott Budai cukrászdája. Annak ellenére találó a tüneményes jelző, hogy kőkemény problémákat feszeget a mű, ám érződik rajta, hogy forgatókönyvírója biztos tollforgató, Zágon Istvánnak hívják. A Hippolyt, a lakáj című filmet Zágon színdarabjából készítették, a Budai cukrászda az egyik regénye, aki viszont inkább a dalszövegekre emlékszik jobban, annak is biztos ismerős a neve, mert ő írta a Holdvilágos éjszakán című dalt. Jellemző, hogy a filmben felhalmozodó temérdek feszültséget az alkotók humorral igyekeznek feloldani, ezért is volt remek választás Kabos Gyula az egyik mellékszerepre, ám az is igaz, hogy Kabos akkor a legviccesebb, amikor nem akar viccelődni. A temérdek feszültség – ami valljuk be, hogy jót tesz egy filmnek –, viszont abból adódik, hogy a Perczel Zita által remekül eljátszott szereplőnek annyira édes a mosolya, hogy bárkit le tud venni a lábáról. Főleg akkor, ha életközépi válságban szenvedő híres és gazdag festőről van szó.
A film legnagyobb érdeme viszont az, hogy bemutatja, milyen, ha egy nő igazán szeret. Mélyen, halálosan, örökkön örökké. Dobos Ági alakítja a festő valódi szerelmét, aki nemcsak azt tanította meg nézők tömegeinek, hogyan kell megtartani egy férfit akkor is, ha az éppen másfelé kacsingat, ha nem képes észrevenni, hogy éppen azt a nőt készül elhagyni, aki őt a világon a legjobban szereti, hanem azt is bemutatta, mennyire erős egy igazi nő. Milyen remek módon tudja hasznosítani a női energiáit. Sőt még azt is igencsak hitelesen adja elő Dobos Ági, hogyan beszél egy érett nő a Perczel Zita által alakított naiv és butuska kislánnyal szemben.
Aztán abban is erős a Budai cukrászda, hogy az alkotók tisztességes magyar emberként 1935-ben nem hagyták szó nélkül azt, ami a húszas, harmincas években minden magyar embert foglalkoztatott. Nézők tömegeinek adott a film némi vigaszt a trianoni békediktátum eszeveszett rombolása után legalább azzal, hogy nemcsak a filmbéli kintornás révén hallhatták a Szabadkai udvaron című dalt, hanem azt is láthatták a mozivásznon, hogy a menetelő katonák is ezt énekelték. Majd amikor a II. világháború után hatalomra kerültek hazánkban a kommunisták, akik a mai napig nem tűrnek semmilyen ellenvéleményt, és a múltat, a hagyományokat, a családot végképp szerették volna, és azóta is szeretnék eltörölni, a filmet a második világháború után négy évtizedre betiltották. Így nem tudta kifejteni a hatását a nézőkre.
Ha jobban végiggondoljuk, a betiltásnak több oka is volt. Egyrészt a kommunisták mindig is rettegtek attól, hogy bárkinek az országban eszébe jut a trianoni országcsonkítás és annak embert próbáló fájdalma, másrészt azért is betiltották ezt az igencsak szórakoztató, de egyben nagyon okos és fontos morális tartalommal bíró mozit, mert éppen az olyan kis budai cukrászdákat zárták be, mint amilyen a filmben is szerepel. De miért veszélyes egy cukrászda? Azért, mert ott leül az ember. És ha leül, akkor jól érzi magát. És ha jól érzi magát, akkor beszélgetni kezd, közösséget épít, sőt még az is megeshet, hogy családalapítás lesz az ismeretségből. Aki nem élte meg, az ma már szinte el sem hiszi, hogy a kellemes hangulatú kávéházakat és cukrászdákat olyan intézmények váltották, ahol csak állva lehetett elfogyasztani koszos asztalokon az ételt és az italt. Mert úgy egyrészt senki nem érzi jól magát, másrészt pedig senki nem kezd azon gondolkodni, hogy bárkivel is szóba álljon. Ám a kommunista cenzúrát az zavarhatta a legjobban, hogy a film szereplőinek keresztény morális értékrendszerük van, és ha meg is botlottak néha, mindig tudták, mi a helyes út, amely a boldogsághoz és a boldoguláshoz vezet. Az erkölcsös viselkedés pedig nem fért össze a kommunista diktatúrával.
A teljes film ITT megtekinthető, a film betiltását okozó dal pedig 15:30-tól hallható.
Borítókép: Kabos Gyula akkor a legviccesebb, amikor nem akar viccelődni (Fotó: Hunnia Filmgyár)
