A polgári erkölcs diadala

Ha több férfi és több nő egy légtérben tartózkodik, akkor könnyen megeshet, hogy lesz némi kavarodás, ám a harmincas évek magyar filmjeire jellemző, hogy mindenki pontosan tudja, mi a helyes út, csak néha egy kicsit nehéz megtalálniuk. De általában – néha némi kitérőt beiktatva – sikerül. És így már valódi súlya lesz annak, ha a film végén elcsattan egy csók.

Ha jobban végiggondoljuk, a betiltásnak több oka is volt. Egyrészt a kommunisták mindig is rettegtek attól, hogy bárkinek az országban eszébe jut a trianoni országcsonkítás és annak embert próbáló fájdalma, másrészt azért is betiltották ezt az igencsak szórakoztató, de egyben nagyon okos és fontos morális tartalommal bíró mozit, mert éppen az olyan kis budai cukrászdákat zárták be, mint amilyen a filmben is szerepel. De miért veszélyes egy cukrászda? Azért, mert ott leül az ember. És ha leül, akkor jól érzi magát. És ha jól érzi magát, akkor beszélgetni kezd, közösséget épít, sőt még az is megeshet, hogy családalapítás lesz az ismeretségből. Aki nem élte meg, az ma már szinte el sem hiszi, hogy a kellemes hangulatú kávéházakat és cukrászdákat olyan intézmények váltották, ahol csak állva lehetett elfogyasztani koszos asztalokon az ételt és az italt. Mert úgy egyrészt senki nem érzi jól magát, másrészt pedig senki nem kezd azon gondolkodni, hogy bárkivel is szóba álljon. Ám a kommunista cenzúrát az zavarhatta a legjobban, hogy a film szereplői­nek keresztény morális értékrendszerük van, és ha meg is botlottak néha, mindig tudták, mi a helyes út, amely a boldogsághoz és a boldoguláshoz vezet. Az erkölcsös viselkedés pedig nem fért össze a kommunista diktatúrával.

A teljes film ITT megtekinthető, a film betiltását okozó dal pedig 15:30-tól hallható.

Borítókép: Kabos Gyula akkor a legviccesebb, amikor nem akar viccelődni (Fotó: Hunnia Filmgyár)