Aki kint volt, soha nem felejti, aki nem volt kint, február 1-jéig újranézheti azt a pillanatot, amellyel a Queen együttes történelmet írt Magyarországon 1986. július 27-én a Népstadionban. A koncert egy adott pillanatában ugyanis megjelent Freddie Mercury egy angol zászlóval a hátán. Az 1986-os koncert előtt a kommunista diktátorok nem engedték be a világ élvonalába tartozó zenekarokat a stadionjaikba, a vasfüggöny mögött a Queen 1986-os koncertjéhez hasonlót nem lehetett látni. Az okok között a legnyomósabb az volt, hogy féltek. Rettegtek attól, hogy a szabad világ zenéje révén kitör a forradalom és elsodorja szánalmas hatalmukat.
Akkor tehát, amikor a We Will Rock You című szám kezdetének pillanatában Freddie Mercury megjelent az angol zászlóval a hátán, mindenki a nézőtéren ugyanarra gondolt.
Akkor több nemzedéknek az angol zászló a demokráciát (a legrégebbi demokrácia az angol), a szabadságot jelentette, azt a nyugati világot, amely mára már eltűnőben van, de amelyben akkor szabadon lehetett beszélni, gondolkodni, élni, utazni, vallást gyakorolni, gyermekeket nevelni.
A Queen együttes énekese már így is óriási bátorsággal állt a kommunista diktatúrában élni kénytelen tömegek elé, ám ennél sokkal több történt akkor és ott a Népstadionban. Aki kint volt, soha nem felejti.
Freddie Mercury ugyanis megfordult. És ekkor 15 millió magyar szíve dobbant hangosabban. Akkor is, ha tudott a feltárulkozó látványról, és akkor is, ha nem, mert az igazán fontos pillanatokban áramlanak az energiák lélektől lélekig.
Abban a pillanatban ugyanis, amikor megfordult a Queen együttes énekese, mindenki láthatta, hogy az angol zászló túloldalán egy magyar zászló tündököl.
Mindez abban a Magyarországban történt, ahol majdnem negyven éve nem volt illendő magyarnak lenni, amikor rosszallóan vette a kommunista diktatúra, ha valaki pozitívan beszélt a nemzeti érzelmeiről vagy a határon túli magyar testvéreinkről. Mindez azokban az években történt, amikor a magyar himnusznak is inkább csak a zenéjét játszották az ünnepélyeken, szöveg nélkül, de így is mindenki némán tüntetve magában mondta: „Isten, áldd meg a magyart”.
Minden idők egyik legjobb koncertje látható tehát még február 1-jéig a mozivásznon.
A Queen együttes ugyanis nem a látványra helyezte a hangsúlyt – a fényeken kívül nem nagyon használt más látványelemet –, hanem a zenére. Annyi erővel és lendülettel énekelt Freddie Mercury, hogy mind a 72 ezer nézőnek jutott ebből az energiából. De az is érezhető a koncertfilm nézésekor, hogy a 72 ezer néző is temérdek energiával tölti fel a zenekar tagjait a fellépés során. Jó volt látni, hogy a világ egyik legnagyobb zenekara kinyúlt pólóban zenél feledhetetlen módon a szintén kinyúlt pólóban tomboló közönség előtt, mert akkor még a lelki és szellemi dolgok fontosabbak voltak, mint a mai, külsőségekre mindennél jobban adó világunkban.
Ragályi Elemér vezető operatőrként egy tucatnál is több kamerával dolgozott, aminek egy olyan film lett az eredménye, melyben a zenekar lelke is feltárulkozik. Feledhetetlen pillanat volt, amikor a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt Freddie Mercuryval együtt énekelte a magyar közönség, de azt se lehet elfelejteni, amikor felcsendültek a Bohemian Rhapsody dallamai. A Queen énekese épp csak kiejtette a mama szót, és már azonnal mindenkinek folyt a könnye a meghatottságtól. Ahogy több mint 35 évvel később, a koncertfilm vetítésekor is mindenki törölgeti könnyeit a mozivászon előtt. Zsombolyai János rendezőként olyan koncertfilmet készített, amely a szívünkig hatol.
A legvégén pedig mindenki énekelte, üvöltötte, hogy We Are The Champions, vagyis mi vagyunk a bajnokok, pedig vesztesek voltunk még 1986-ban, de sejtettük, reméltük, hittük, hogy a kommunista diktatúrát le lehet győzni előbb vagy utóbb. Mert a sötétséget mindig legyőzi a fény.
