„Az ember nem arra született, hogy a GDP-t növelje”

„Ez a könyv megvilágítja, mi az élet, megmutatja a célt, térképet és iránytűt ad a kezünkbe” – olvasható Az élet könyvének borítóján. Grandpierre Atilla csillagász, fizikus, énekes és őstörténelem-kutató mintegy ötvenévnyi tudományos munkájának eredményeképpen született meg a kötet, amely a világmindenség mozgatóját, az életösztönt tárja fel, miközben rámutat arra, hogyan kapcsolódik általa össze egymással és a világegyetemmel minden élő.

Grandpierre Atilla magyar fizikus, csillagász. Korábban a Magyar Tudományos Akadémia Konkoly Thege Csillagászati Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa. Egyetemi doktor 20220112 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

– Ezt azért mégsem ajánlanám minden olvasónak, egyszerűbb, ha kezükbe veszik Az élet könyvét – jegyzi meg végül mosolyogva.

Minden ember létminőségéhez hozzátartozik, hogy valóban emberré váljon, és méltó tagja legyen az emberiségnek.

Ehhez azonban tudnunk kell, hogy az emberiség mire való, amely kérdésre szintén választ kapunk a könyvből.  A nyugati tudomány materializmusa az értelmet a pénznek és a hatalomnak rendeli alá, a nyugati típusú társadalom pedig a boldogság felszínes, anyagias megnyilvánulását helyezi előtérbe, amely soha sem tartós, csupán pillanatnyi. Grandpierre Atilla azonban rávilágít, hogy a boldogságnak ezen kívül még két fajtája létezik, melyek közül a legmélyebb, igazi boldogság elérése a cél. Egy felmérés szerint, ha valaki napi egy órát arra szentel, hogy a családi légkört javítsa, akkor ezáltal húszszor jobban emeli az életminőségét, mintha ezt az időt arra fordítaná, hogy több pénzt keressen. A szerző szerint ezért üzleti szempontból is megéri, hogy az ember a közösségi életminőségét javítsa. Mindez nem csupán a családra, de egyéb életközösségekre; a nemzetre, a társadalomra, és az emberiség egészére is vonatkozik, sőt sejtszinten, illetve a saját baktériumflóránk szintjén is értelmezhető, hiszen az élet javítására irányuló kapcsolatrendszer áthatja az egész Világegyetemet, benne minden élőlényt.

Ahogy Grandpierre Atilla fogalmaz, az ember nem korlátozható a bőre határán belülre. – Lehet tudatosan elhatárolódni a közösségeinktől, de azok attól még hozzánk tartoznak.

A nemzet is bennünk van, hozzánk tartozik és meghatároz minket.

A mindent átható életösztön nemcsak egy hajtóerő, hanem az is, ami egységesít bennünket. Az élet maga nem az egyénnel kezdődik és nem az egyénnel végződik, hanem egy kozmikus valóság – fejti ki.

Ezért úgy véli, amennyiben az emberek felismerik az élet valódi értelmét és célját, az egyetemes életösztön segítségével nemcsak a sejtjeikre, hanem a társadalomra és az emberiségre is jó hatást képesek gyakorolni. Mint mondja, az emberiség hivatása, hogy a mindenség nagyköveteként cselekedjen, vagyis a földi életet jobbá tegye, mint amilyen nélküle lenne.

Ez a teremtést javító emberi magatartás nem idegen a magyarságtól; gondoljunk csak őseink tájgazdálkodására, vagy a Rábaközben fennmaradt ősi magyar bölcselet, a Yotengrit teremtéselméletére, amely szerint az ember feladata az isteni teremtés folytatása és folyamatos javítása, de Grandpierre Atilla is kifejti ezt a kérdéskört A Selyemút őstörténete és a magyarság szerepe Eurázsiában című könyvében, amelyről korábban beszélgettünk vele.

A világegyetemet működtető hármas elv – élet-, értelem- és anyagelv – közül a legfontosabb az életelv, amely az embert felépítő test-lélek-szellem hármasság analógiájában a lelket hatja át, mely az ember igazi értéke. A nyugati civilizáció éppen ezt hagyja figyelmen kívül, és a tudatot emeli az első helyre.

– A tudat azonban csupán eszköz – mondja Grandpierre Atilla –, amelynek csak akkor van értelme, ha az élet javára működik; ha nincs mögötte lélek, amelyet az értelem, a cselekvés szolgál, akkor az eredmény egy kisiklott világ lesz, olyan, amelyet ma többnyire tapasztalunk.

Úgy véli, ez a kérdés sokkal több figyelmet érdemelne, mint amennyit kap, hiszen nemzedékről nemzedékre embermilliárdok élete megy tönkre ebben a tendenciában.

– Az ember nem arra született, hogy a GDP-t növelje – szögezi le.

Az Élet könyvében arra is rámutat, hogy jelenleg már megvan az igény egy másfajta, életközpontú szemléletmódra, melynek egyenes következménye lesz az életminőség javítása, a kapcsolódás az egyének között, az élet magasabb szervezési szintjeivel és az élő világegyetemmel egyaránt. Grandpierre Atilla szerint itt tart most az emberiség.

Borítókép: Grandpierre Atilla (Fotó: Bach Máté)