Az élet könyve négyszáz oldalon keresztül, részletesen, a természettudományok eredményeivel, számos kutató és tudós vizsgálataival alátámasztva, ugyanakkor azokon túlmutatóan, egy átfogó tudomány keretei között mutat rá egy olyan alapvető kérdésre, hogy mi az élet lényege és célja. Ez a kérdés azonban csak látszólag egyszerű, hiszen – ahogy Grandpierre Atilla is kifejti a könyv hasábjain – az emberiség – leginkább a nyugati típusú, fogyasztói társadalomban szocializált – jelentős hányada nincs tisztában az élet valódi értelmével, így aztán könnyen manipuláció áldozatává válik, és éppen ellenkező irányba kezd élni, mint ahogy azt a mindent átható életösztön megkívánná.
A könyv számomra a letehetetlen kategóriába tartozik, hiszen belátások, ráébredések sorozatát nyújtja, mindezt tudományosan megalapozottan és hitelesen teszi, mégis élvezetesen tárja az olvasó elé. Miután elolvastam, az első gondolatom az volt, hogy aki kézbe veszi, azt egészen biztosan és visszavonhatatlanul elindítja az ébredés útján, mert olyan erős impulzust ad, akár egy áramütés, amely beindítja a mesterséges álomban tartott elmét, és felnyitja a leragasztott szemeket. Mára eljutottunk oda, hogy sem a materialista, sem az idealista világkép nem nyújt teljeskörűen kielégítő válaszokat a létezés értelmét kutató tudatnak. Egyre többen ébrednek. Grandpierre Atilla tizenhét évesen olvasta Bauer Ervin Elméleti biológia című könyvét, amely, mondhatni, az ébredés pillanatát jelentette életében.
Ekkor megértettem, hogy az életnek van egy természettörvénye, amely mindenhol és minden pillanatban érvényes, vagyis az egész világegyetem él
– fejti ki, majd hozzáteszi, hogy ez az, ami miatt a manipuláció soha nem fog végérvényesen felülkerekedni a természetes életen.
A Bauer-elv és annak továbbgondolása ösztönözte arra, hogy közérthetően, az emberek javára világítsa meg az élet lényegét. – Azt gondolom, hogy Az élet könyvének elolvasása kaput nyit a megértésnek – mondja.
Ez egy igen egyszerű és bárki által könnyen megjárható út, amely a saját létezése, valamint az egész mindenség mibenlétének megértéséhez vezet. Van persze más lehetőség is az élet szubsztanciájának megragadására; ilyen a halálközeli élmény, amelyet ő maga is megtapasztalt, és ezt a tapasztalatot is megosztja az olvasóval. Ennek hatására az átélő kiszakad a manipulációból, amely rendszerint foglyul tartja az emberi lelket és elmét, és ráébred a nagyobb, kozmikus erők valóságára, valamint arra, hogy lehetősége van minden ember, s ezáltal az egész univerzum javára élni és cselekedni. Mindez pedig kiapadhatatlan boldogság forrása, és elhozza saját életének minőségi változását is.
– Ezt azért mégsem ajánlanám minden olvasónak, egyszerűbb, ha kezükbe veszik Az élet könyvét – jegyzi meg végül mosolyogva.
Minden ember létminőségéhez hozzátartozik, hogy valóban emberré váljon, és méltó tagja legyen az emberiségnek.
Ehhez azonban tudnunk kell, hogy az emberiség mire való, amely kérdésre szintén választ kapunk a könyvből. A nyugati tudomány materializmusa az értelmet a pénznek és a hatalomnak rendeli alá, a nyugati típusú társadalom pedig a boldogság felszínes, anyagias megnyilvánulását helyezi előtérbe, amely soha sem tartós, csupán pillanatnyi. Grandpierre Atilla azonban rávilágít, hogy a boldogságnak ezen kívül még két fajtája létezik, melyek közül a legmélyebb, igazi boldogság elérése a cél. Egy felmérés szerint, ha valaki napi egy órát arra szentel, hogy a családi légkört javítsa, akkor ezáltal húszszor jobban emeli az életminőségét, mintha ezt az időt arra fordítaná, hogy több pénzt keressen. A szerző szerint ezért üzleti szempontból is megéri, hogy az ember a közösségi életminőségét javítsa. Mindez nem csupán a családra, de egyéb életközösségekre; a nemzetre, a társadalomra, és az emberiség egészére is vonatkozik, sőt sejtszinten, illetve a saját baktériumflóránk szintjén is értelmezhető, hiszen az élet javítására irányuló kapcsolatrendszer áthatja az egész Világegyetemet, benne minden élőlényt.
Ahogy Grandpierre Atilla fogalmaz, az ember nem korlátozható a bőre határán belülre. – Lehet tudatosan elhatárolódni a közösségeinktől, de azok attól még hozzánk tartoznak.
A nemzet is bennünk van, hozzánk tartozik és meghatároz minket.
A mindent átható életösztön nemcsak egy hajtóerő, hanem az is, ami egységesít bennünket. Az élet maga nem az egyénnel kezdődik és nem az egyénnel végződik, hanem egy kozmikus valóság – fejti ki.
Ezért úgy véli, amennyiben az emberek felismerik az élet valódi értelmét és célját, az egyetemes életösztön segítségével nemcsak a sejtjeikre, hanem a társadalomra és az emberiségre is jó hatást képesek gyakorolni. Mint mondja, az emberiség hivatása, hogy a mindenség nagyköveteként cselekedjen, vagyis a földi életet jobbá tegye, mint amilyen nélküle lenne.
Ez a teremtést javító emberi magatartás nem idegen a magyarságtól; gondoljunk csak őseink tájgazdálkodására, vagy a Rábaközben fennmaradt ősi magyar bölcselet, a Yotengrit teremtéselméletére, amely szerint az ember feladata az isteni teremtés folytatása és folyamatos javítása, de Grandpierre Atilla is kifejti ezt a kérdéskört A Selyemút őstörténete és a magyarság szerepe Eurázsiában című könyvében, amelyről korábban beszélgettünk vele.
A világegyetemet működtető hármas elv – élet-, értelem- és anyagelv – közül a legfontosabb az életelv, amely az embert felépítő test-lélek-szellem hármasság analógiájában a lelket hatja át, mely az ember igazi értéke. A nyugati civilizáció éppen ezt hagyja figyelmen kívül, és a tudatot emeli az első helyre.
– A tudat azonban csupán eszköz – mondja Grandpierre Atilla –, amelynek csak akkor van értelme, ha az élet javára működik; ha nincs mögötte lélek, amelyet az értelem, a cselekvés szolgál, akkor az eredmény egy kisiklott világ lesz, olyan, amelyet ma többnyire tapasztalunk.
Úgy véli, ez a kérdés sokkal több figyelmet érdemelne, mint amennyit kap, hiszen nemzedékről nemzedékre embermilliárdok élete megy tönkre ebben a tendenciában.
– Az ember nem arra született, hogy a GDP-t növelje – szögezi le.
Az Élet könyvében arra is rámutat, hogy jelenleg már megvan az igény egy másfajta, életközpontú szemléletmódra, melynek egyenes következménye lesz az életminőség javítása, a kapcsolódás az egyének között, az élet magasabb szervezési szintjeivel és az élő világegyetemmel egyaránt. Grandpierre Atilla szerint itt tart most az emberiség.
Borítókép: Grandpierre Atilla (Fotó: Bach Máté)
