Nemzetközileg ismert és elismert fizikus, csillagász – a világ száz legfontosabb természettudósa között tartják számon, ugyanakkor költő és zenész is, a Vágtázó Halottkémek és a Vágtázó Csodaszarvas frontembere; az általa képviselt zenei világ szintén összefüggésben áll az ősi kozmológiával. Őstörténeti kutatásaival méltó folytatója édesapja, Grandpierre K. Endre munkásságának, akinek többek között azt is köszönhetjük, hogy a Tarih-i Üngürüsz, a magyarok ősgesztája nem porosodik még ma is az MTA pincéjében eldugva. Az eredeti, hamisítatlan kéziratot már Grandpierre Atilla adta közre 2017-ben édesapja a témában megjelent összes írásával és saját tanulmányaival együtt.
Legújabb, A Selyemút őstörténete és a magyarság szerepe Eurázsiában című könyvében tizenkét tudományág legújabb eredményeinek bevonásával egy átfogó, posztmodern tudomány segítségével derít fényt az ősi szkíta-hun-magyar műveltségre, világlátásra és arra az ősnyelvre, amelyet, vagy amelyhez nagyon hasonlót egyetlen nép beszél a mai napig. Rámutat továbbá, hogy jelképeink, motívumaink őrzik azt a három kozmikus alapelven nyugvó, mindent átfogó tudást, amely évezredeken keresztül a sajátunk volt, s amelyhez a legmodernebb tudományok a mai napig nem értek el. Megvilágítja a Kárpát-medencétől a Csendes-óceánig és Indiáig húzódó ősi Magyarország – amelynek bölcsője a Kárpát-medence – értékrendjét, filozófiáját, hit- és tudásrendszerét, államszervezését; azokat a szellemi alapokat, amelyekre egy kiemelkedő jelentőségű civilizáció felépült, hiszen – ahogy a könyvben szerepel – a régészeti ásatások bizonyítékai szerint Eurázsia legnagyobb népességéről volt szó, amelynek népességrobbanása a legóvatosabb becslések szerint is három-négymillió főt tett ki időszámításunk előtt a hatodik évezredben. Összehasonlításképpen megemlíti, hogy a demográfusok szerint ez előtt Európa egyéb népessége négyszázezer, Kínáé nyolcszázezer körüli, Indiáé pedig hatszázezer fő.
A finnugor-elméletet is a helyére teszi; közérthetően vezeti le, hogy a magyar nyelv a szkíta-hun nyelvek alapnyelve, vagyis a finnugor és a török nyelvek közös gyökere. Az, hogy egy kis létszámú, jugra nevű népcsoportról nevezték finnugornak a világ egykori legműveltebb és legnagyobb népét, szerinte egyértelmű szándékosságra vall. Mint mondja, a szabadságharc leverése után az osztrákok látták, hogy a magyarság fékezhetetlen, fizikai erőszakkal megtörhetetlen, így aztán ahhoz folyamodtak, hogy a múltjától, saját történelmétől, vagyis létalapjától idegenítsék el.