Ha negyvenes nők világmegváltó munkát végző kémeket alakítanak a mozivásznon, akkor nem ússzák meg, hogy fel kelljen hívni a családjukat, hogy néhány napig most nem látják őket, de nem kell aggódni senkinek miattuk, haza fognak találni előbb vagy utóbb, és egyáltalán, tudnak vigyázni magukra. Annyira megkapó és emberi pillanatok ezek egy akciófilmben, hogy az alkotók se hagyták ennyiben a dolgot, ráraktak még egy rakás poént. Megemlítik ugyanis a nők, hogy James Bondnak könnyebb helyzete volt, mert neki nem kellett hazatelefonálnia, nem kellett hosszan magyarázkodnia azzal kapcsolatban, hogy ne aggódjon a gyerek, megveszi azt a cukrot, csak előbb túléli a golyózáport, a robbantásokat, visszamászik az erkély korlátjáról, legyőz egy hadseregnyi zsoldos rosszfiút, miközben megmenti a világot. De nem lennének nők a nők, ha nem magyaráznák meg túlzottan is, hogy James Bond azért nem telefonál haza, mert nincs kinek, bár ha az utolsó James Bond-filmre gondolunk, akkor ez nem igaz, mert kiderült, hogy van egy lánya, akkor viszont már ő sem ússza meg, hogy vigyen a kölyöknek némi vásárfiát. Így mindjárt meg is valósul a nemek közötti egyenlősdi a szuperkémek világában is. Másrészről viszont azt is láttuk az utolsó James Bond-filmben, hogy a férfisors az, hogy az élete árán is meg kell védenie a családját, így nem is kicsit sántít ez a női 007-es kémkedés (ami esetünkben nem 007, hanem 355), de ha az egyenlősdi oldaláról nézzük, akkor már megszokhattuk, hogy korunk emancipált nője férfiszerepekben szeret tetszelegni.
A 355 (rendezte: Simon Kinberg) tehát a 007-es filmek újragondolt női verziója.
Mindjárt a szívükhöz is kaphatnak a James Bond-rajongók, azt gondolva, hogy biztosan valamiféle feminista férfigyűlölet-kampányt láthatunk, de szerencsére a 355 nem igazán ilyen. Egyébként a filmtörténetben volt már olyan, hogy csinos szőke, barna és vörös nők leckéztetik meg a rosszfiúkat, akkor Charlie angyalainak hívták őket. Most is szőkék, vörösek és barnák, most is csinosak, és persze vörösre festik a körmeiket, ami kifejezetten szórakoztató látvány, főleg amikor a fegyver ravaszán látható ez a körömszín. Másrészről viszont a 355 című filmben is pontosan ugyanaz a dramaturgia érvényesül, mint a James Bond-filmekben, sőt temérdek, a James Bond-alkotásokra jellemző jelenetet láthatunk visszaköszönni. Szembetűnő az is, hogy ezek a negyvenes nők már lazábban kezelik az öltözködést is, ahogy sok mindent az életben, az sem zavarja őket, ha szabadidőruhában harcolnak a világbékéért, másrészről ha bálról van szó, akkor azért tudnak ők is tündöklően szép amazonokká változni.
Az alkotás érdemei közé tartozik, hogy akárcsak a 007-es filmek esetében, itt is olyan tájakon forgott a kamera, ahova bármikor elmennének a nézők nyaralni. Kifejezetten figyelemre méltó volt a film operatőri munkája. Tim Maurice Jones egészen érdekes módon sokszor közeli képkivágásokkal követte a szereplőket az akciójelenetekben, ezzel is fokozta azt az érzést, hogy ezek a nők közel állnak hozzánk. A kamera nemcsak kedvelte a főszereplőket, hanem sok esetben sikerült intim hangulatot teremtenie a néző és a főszereplők között. Azt ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan világít meg egy operatőr egy nőt. Hogyan látja és láttatja. Elengedhetetlen némi rajongás az ábrázolni kívánt nő iránt, különben nem születik meg a varázslat.
Jó tendencia, hogy korunk fiatalságkultuszával szembementek az alkotók. Nagy dolog, hogy merték vállalni egy kommersz filmben is azt, hogy a női szerepeket nem fiatal felnőtt korba lépő lányok játsszák, hanem valódi, érett, negyvenes vagy ötvenes nők.
Akiknek igazi, belülről fakadó női kisugárzásuk van, akik eleganciájukkal és természetességükkel azonnal meghódítják a nézők szívét.
Bár bátor volt a szereplőválogatás és izgalmas a kameramozgás, a film története mégsem tartogatott túl sok meglepetést. A 007-es kalandjairól szóló alkotások tele vannak különféle elképesztő csavarral, mindez viszont a 355 című filmről nem mondható el. Ám az is elég valószínű, hogy egyelőre csak arról van szó, hogy az alkotók megpróbálják megszerettetni a nézőkkel az öt kémnő karakterét, akikkel egészen biztos, hogy még temérdek alkalommal találkozhatunk a mozivásznon.
Borítókép: Nem zavarja őket, ha szabadidőruhában harcolnak a világbékéért (Fotó: Freeman Film)
