Elmondani mindenkinek

– Középiskolai hiátus, hogy nem kell memoritert tudniuk a fiataloknak – mondja Takács Bence, aki életre hívta a Mondj Te Is Egy Verset Egyesületet, és hogy harcoljon a jelenség ellen, immár hetente akár többször is közös kultúrafogyasztásra hív.

Fotó: Takács Bence

Kacsó Hanga a Mondj te is egy verset pódiumán         Fotó: Takács Bence

– Az egyesület a pódiumművészet népszerűsítését tűzte zászlajára. De mi hívta életre az egyesületet, mi a célja?

– Az egyesület elsődleges célja mai nyelven, röviden: legyen trendi verset mondani, verssel foglalkozni, verset tudni fejből. Életre hívója középiskolai hiátus, hogy nem kell memoritert tudniuk a fiataloknak; éltre hívója, hogy a világon talán nincs még egy nemzet, amely minden komolyabb ünnepségén, akár családi rendezvényen verset hallgatna; továbbá az, hogy a pódiumművészet minden tekintetben modern: rövid, frappáns, képes ölni és feltámasztani, nevettetni és megríkatni, és ami a legfontosabb: nevelni, kulturális értéket teremteni, akár kötetlenebb formában. S igen, addig tologattuk a nemtudás szekerét, hogy ma már egy fiú-lány ismerkedéskor az a legény lesz befutó, aki nem kocsikulcsot villant vagy szobaszámot mond, hanem aki egy verset. A célunk kettős, egyrészt olyan közösségeket létrehozni és havi rendszerességgel működtetni, amelyeket egy-egy költő, vagy egy-egy költemény hív egybe – természetesen utána lehet beszélgetni, közösséggé válni; valamint a pódiumművészetet, mint nagyon nehéz művészi világot újra egy helyre, a művészetek között pedig magas szintre emelni. Hogy trendi legyen ezeken részt venni, trendi legyen verset mondani vagy éppen tanulni. Verseken keresztül gondolkodni. Versekkel elmondani akár a napi bajokat is.

– Az egyesület estjein nemcsak versek, hanem dalok is elhangzanak hétről hétre. Egyfajta kulturális töltekezésre nyílik itt lehetőség. Ön miként látja ezt a programsorozatot?

– Egyelőre az identitásunkat kell nagyon pontosan tisztázni, hiszen alulról jövő civilek vagyunk, akik hat-hét éve, baráti, meghívásos alapon találkozunk minden hónapban egyszer, hogy egymásnak elmondjuk a hozott verseket. Mint ahogy Bereményi búcsúztatta Cseh Tamást, felidézve, hogy mindig megemelt szóvégi hangsúllyal ejtette Tamás nevét, kérdezvén: mit hozott, min babrálnak majd aznap. Mi is ezt tettük és tesszük. De szerves részünk az is, hogy olyan esteket hozzunk létre vagy olyan alkotásokra inspiráljuk a művészeinket, melyekre közönséget szervezhetünk, színpadot építhetünk, forrást szerezhetünk és persze bort is kínálhatunk. Jó lenne, ha eljutnánk arra a szintre, hogy nem csak a komoly kultúrafogyasztók, hanem mindenki más is eljönne. Ötvenpercnyi kultúra a színpadon, előtte egy borkóstoló, utána pedig akár üzleti vacsora. Mindez csak egy-két órájába telik a budapesti fogyasztónak, akinek a távolság nem, csak a dugóban töltött perceinek száma növekedett. Sőt ez az egyik legolcsóbb kulturális műfaj, hiszen a művészeken túl csak egy minimál színház kell. A harmadik célunk, hogy sok kicsi versmondósejtünk legyen mindenhol, ahol értik a magyar nyelvet. Szeretnénk, ha minden versmondó sejtnek lenne egy olyan vezetője, aki minden hónap egy adott napjára meghív 12-15 embert versekben való beszélgetésre.

Mondj te is egy verset est 2021. október 17-én      Fotó: Takács Bence

– Kik érkeztek a Mondj te is egy verset pódiumára, és mit láthattunk, hallhattunk tőlük?

– A tavalyi év – marketingesen szólva – a márka elhelyezésének éve volt. Így az elején nagy nevek jöttek: Mécs Károly, Császár Angela, Sasvári Sándor, Kautzky Armand és nagy nevek jöttek a folytatásban is, például Ferenczi György, Szakcsi Lakatos Béla, de érkezett, illetve érkezik még hozzánk Oberfrank Pál, Kubik Anna, Pregitzer Fruzsina, Eperjes Károly, Hunyadkürti György, vagy éppen a Muzsikás.  A lényeg, hogy legyen fix napunk, fix helyünk és ott egy-egy előadóest, valamint beszélgetőestek, ahol kiváló művészeink vallhatnak pályájukról.

– Miként látja az egyesület munkáját egy év múlva, mik a jövőbeni tervek?

– Ha egy év múlva is létezünk, akkor öt év múlva is fogunk, vagyis: sikerült egy mozgalmat elindítani, ahol mindenki elmondhatja a magáét, a kedvenc versét és sikerült a művészeinket is bátorítani, hogy szabad, sőt, újra kell saját önálló műsorokat csinálni, magas színvonalon, amiért hálás a közönség, és ami akár – főleg, ha kisebb közönségtalálkozók lehetnek még egy darabig – a materiális életet is jelentheti.

Borítókép: Sasvári Sándor 2021. szeptember 19-én érkezett a Mondj te is egy verset pódiumára (Fotó: Takács Bence)