Hős nem attól lesz valaki, hogy győz, hanem hogy van bátorsága a saját igazáért szembeszállni az erősebbel. Magyarország bolsevizálása során rengeteg ismert és ismeretlen ember vált hőssé. Azok, akik vesztüket is vállalva ragaszkodtak az igazsághoz, akik nem voltak hajlandók beállni a vörös drapéria alá és „zengeni a dalt üde mámoros ajakkal”.
Egyikük volt a Arany Bálint (a költő óriás családfájának tagja), aki letartóztatásáig a Független Kisgazdapárt második vonalában fáradozott a háború utáni magyar demokrácia megteremtésén. Nem tett mást, mint amit egy normális jogállamban a közéletben tesznek. Sokakkal együtt ő is részt vett a Magyar Testvéri Közösség nevű, pártok felett álló, de a törvények keretein belül lévő politikai mozgalomban, amelyet aztán a kommunisták „horthysta-fasiszta-revizionista” bélyeggel láttak el, résztvevőit pedig – az ÁVO aktív közreműködésével – a kommunistákkal társutas bírák elé citálták. A perben a hamis vádak, erőszakkal kikényszerített vallomások alapján a több száz megvádoltat hosszú évekre ítélték, kettőjüket ki is végezték. Mivel az elítéltek kivétel nélkül patrióta érzelmű hazafi volt, és nagy volt az átfedés köztük és a kisgazdapárt tagsága között, nem kétséges, hogy a konstruált per valójában a jobboldali kormánypárt felszámolásának soron következő fázisa volt. Az elítéltek egyike volt Arany Bálint, aki azáltal vált hőssé, hogy a következményeket is vállalva volt mersze a tárgyaláson kimondani: kényszer alatt tett vallomása nem felel meg a tényeknek, ezért azt visszavonja. Mindez persze csak homokszem volt kommunista hegemónia kialakításának gépezetében, de nem is ez a fontos, hanem az erkölcsi győzelem. Tizenkét évre ítélték, kilencet le is ült, majd – a Rákosi–Kádár-rezsim kontinuitását bizonyító módon – egészen a rendszerváltásig zaklatták a belügyi szervek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!