Bánó Attila tavaly a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesült a nemzeti emlékezet megőrzését sokoldalúan szolgáló, az egyetemes emberi és keresztény értékeket elkötelezetten képviselő alkotóművészete elismeréseként. Hosszú éveket töltött el újságíróként, szerkesztőként, íróként majd húsz kötete jelent meg a magyar történelemhez kapcsolódó ismeretterjesztő írásokkal. Ezek a könyvek a magyar régmúlt iránti érdeklődéséről, elkötelezettségéről tettek tanúbizonyságot. Tizennyolc éve írja könyveit. A napi politikát érintő kérdésekkel a rendszerváltás utáni években foglalkozott újságíróként, azután nem aktív résztvevőként figyelte az eseményeket. 2020 végén kezdte írni publicisztikáit a Magyar Nemzetnek. E kötet megjelenését az Erdélyi Szalon Kiadó a mostani választási kampányra időzítette. Negyvenkét publicisztikát tartalmaz. Csak néhány cím ezek közül, melyek Bánó Attila sokoldalúságát, elkötelezettségét mutatják: Migránspolitika és nyugat-európai bűntudat; Az európai civilizáció sírásói; Klára asszony kastélyról álmodik; Nyelvhasználat gender módra; Dózsa kivégzése és Szűz Mária képe; A legfőbb jó, amit tehetsz, ha harcolsz a baloldal ellen. Maradjunk a legutolsó címnél, hisz ma ez az egyik legégetőbb feladat. Bánó Attila a könyvbemutatón kiemelte, hogy
bár a választási kampány nemrég kezdődött el, de a gyakorlatban már régóta zajlik a vita a balliberális-globalista és a nemzeti-keresztény tábor között. Olyan témák kerülnek előtérbe, amelyekben kitűnik, hogy gyökeresen eltérő nézeteket vallanak.
A viták véleménye szerint hosszú ideig elhúzódnak majd, mert semmi jele annak, hogy bármelyik fél fel akarná adni. Az író felhívta a figyelmet a fiatalokra, akiknek egy része nem tudja, mi forog kockán. Nem tudják, hogy a kommunisták szellemi örököseit nem szabad az ország kormányrúdjához engedni, mert most sem a nemzetet szolgálják, ahogy régen. Idegen érdekeket szolgálnak, mert képtelenek azonosulni a magyar néppel, a magyar kultúrával. A hatalom bármi áron való megkaparintása fontos csak számukra.
Említette többek között, hogy miként nyugat-európai elvbarátaik, úgy ők is beengednék hazánkba az illegális migránsokat, barátságtalan intézkedéseket hoznának a történelmi egyházakkal, a határon túli magyar testvéreinkkel szemben és ugyanúgy kivéreztetnék, elszegényítenék az országot, ahogyan azt tették a Gyurcsány–Bajnai-kormányzás időszakában. – Nagyon súlyos témákról van szó – mondta Bánó Attila.
Sokan talán unják is ezeket, de olyan időket élünk, amikor nem nézhetünk félre, nem mondhatjuk, hogy mi semlegesek, függetlenek vagyunk, és vívják meg a harcot a politikusok. Nem mondhatjuk, mert a mi bőrünkre is megy a játék
– szögezte le az író.
A kötet előszavát Szabados György jegyzi, aki élőszóban is megerősítette leírt gondolatait a könyvbemutatón. Álljon itt az előszó: „Bánó Attila évtizedek óta a közélet értő és értékkel értékelő szemlélője, a közírói toll – újabban persze billentyűzet – vitézi forgatója; vitéz tapolylucskai és kükemezei Bánó Attila benne él a történelemben. Fontos, hogy a történelemben él, és nem a múltban, hiszen a történelem nem a lezárt (lezárt?) múlt, hanem az idő előrehaladtával egyre több órát, napot, évet kebelez be, és vágtat előre, hogy utolérje a jövőt. Ebbe a jövőbe pedig csak úgy érdemes belépnünk, ha értéket hordozunk magunkkal, magunkban. Bánó Attila Magyar Nemzetben közreadott újabb publicisztikáinak (is) egykor történelmi értéke lesz. Ez a kordokumentum-kötet éleslátó reflexió a közélet hol követendő, hol kerülendő példáira, visszapereli az elhallgatott múlt értékeit; képes beszéddel felemeli szavát a fehér hóember és a feketerigó igazáért is. Oly korban élünk a XXI. század elején, amikor az írástudók bátorsága kell ahhoz, hogy kiálljunk az egyszeregy normalitása mellett, a múltat végképp eltörölni akaró agyhalál és szörnyszülött ikertestvére, az irányított deviancia agresszív nyomulásával szemben. Amíg akad valaki, aki felemeli szavát a kipróbált emberi értékek mellett, addig nekünk jobb.”
Borítókép: Szabados György történész, Kovács Attila Zoltán, az Erdélyi Szalon Kiadó igazgatója, Bánó Attila szerző és Berényi Ildikó, a Kodolányi János Közösségi Ház igazgatója (Fotó: Géher Ferenc)
