A régen Promontornak nevezett vidéken még a hatvanas évek közepén is éltek emberek földbe vájt barlanglakásokban, olyan lakóhelyeken, ahol a kémény mellett, a „háztetőn” kecske legelt.
A Klauzál Gábor Budafok Tétényi Művelődési Központnak három muzeális tagintézménye van, s közülük az egyik a Barlanglakás-emlékkiállítás. A muzeális intézmények referensével, Gyönki Viktória muzeológussal a Veréb utcában látható kecske mellett találkozunk, majd lesétálunk az udvarba, a barlanglakáshoz.
– Budafok 1886-ban kapta nevét, addig az akkori nagyközség a Promontor nevet viselte, mely hegyfokot, kiemelkedést jelent. A török hódoltság idején a menekülő emberek barlangokban húzták meg magukat. A Török-hegynél a hódoltság utáni betelepülők olyan barlanglakásokat építettek, amelyek barlangba épített házak voltak. Később megjelentek a mélyudvaros barlanglakások is, mint amilyen itt is látható – mutat körbe Gyönki Viktória.
A XIX. században a környéken szőlőmunkások és kőbányászok dolgoztak. Lakhelynek kezdetben három-négy méteres árkokat ástak, majd ezeket fával, földdel, kövekkel fedték be. Később a földterületről lehordták a termőréteget, és elkezdtek lefelé ásni. A kiemelt föld helyén kialakították az udvart, majd olyan barlanggócokat – többszobás lakásrendszert –, mint a Veréb utcai.
– Egy-egy ilyen barlanggócnak a tulajdonosa szobákat vagy egybenyíló fülkéket adott ki. Voltak olyan szegény emberek, akik azt sem engedhették meg maguknak, hogy barlanglakásuk legyen. Ők egy helyiséget béreltek, de volt, aki csak egy ágyat, azt is megosztva azokkal, akik a gyárban más műszakban dolgoztak. Az egyik nappal aludt az ágyban, a másik éjszaka – magyarázza a muzeológus. – Mélyudvaros barlanglakások csak errefelé, Budafokon és Tétényben láthatók. A Veréb utcai nem számít nagyon nagynak, ennél voltak jóval szélesebb és mélyebb udvarok is, ahol öt-hat család lakott együtt.
Budafokon, Budatétényben és Nagytétényben is voltak barlanglakások, amelyek elsősorban az egészségtelen körülmények miatt kerültek a figyelem központjába. A XX. század elején törekedtek rá, hogy a kiköltöztessék az embereket, de akkoriban egyre többen jöttek ide dolgozni, s az elhagyott helyekre újabb lakók költöztek, a meglévőkbe pedig még többen. Csak a II. világháború után kezdték el felszámolni ezeket a lakóhelyeket.
– Ennek a lakásnak özvegy Tóth Győzőné Julianna volt az utolsó lakója, aki a jelenlegi szobában és konyhában közel ötven évig lakott a férjével – mondja Gyönki Viktória. – A környékbeliek emlékeznek rá, hiszen még a hatvanas években is itt élt. Tóth néni már életében is emlékhelyként mutatta be a barlanggócokat.
A belső szobában az ágyak, a szekrények, az asztal a három székkel és a katonaláda eredeti berendezés. A falakon látszanak az egyenetlenségek, ahogy a különböző eszközökkel faragták azokat. Évente két-három alkalommal meszeltek. Ha a konyhában este főztek, a sparhelt bemelegítette a helyiséget tíz fokra. Se áram, se vezetékes víz nem volt, a kútra jártak néhány utcával lejjebb. A harmadik helyiség az asztalos-, kádár-, cipészmesterséget bemutató műhely. A kisiparostárgyak adományok, lakossági felhívásra a helyiektől kapta őket a múzeum. A gyerekeknek kedvezve mindenből látható gyerekszerszám is, amelyeket a kicsik a múzeumi foglalkozásokon használhatnak. Hosszú évek munkája, míg a barlanglakás a mai állapotába került. Másokkal együtt Appel Péter tárlatvezető rengeteget tett azért, hogy a hely megmaradjon és látogatható legyen.
A szemben lévő lakásokban az albérlők részére berendezett szobák és szerény berendezések láthatók. Ott található a vízgyűjtő is, ahová az udvarban összegyűlt vizet bevezették, és mosásra, fürdésre használták.
Fotó: Mirkó István
Néhány évtizede még több tucat hasonló barlanglakás volt Budafok-Tétény területén. Itt, a Verebesnek nevezett környéken, a Veréb utca teljes hosszúságában mélyudvaros barlanglakásokat építettek. A közeli utcákban is találhatunk hasonlókat, de ezek ma már nem látszódnak a rájuk épült házak miatt.
Miközben fölfelé sétálunk a lépcsőkön, a muzeológus elmeséli, hogy a hatvanas években már csak néhányan laktak barlanglakásban. Többen kiköltöztek, és azok, akik az egykori szükséglakásokat nem temették be, különböző célokra használják: pincének, raktárnak, garázsnak.
Visszaérünk a kéményhez kötött kecskéhez, s elbúcsúzunk Gyönki Viktóriától.
Barlanglakás-emlékkiállítás. 1222 Budapest, Veréb u. 4. A kiállítás előzetes bejelentkezéssel március 1-jétől október 31-ig látogatható.)
Borítókép: A Veréb utcai mélyudvaros barlanglakás kívülről (Fotó: Mirkó István)
