Csak fújt közben a szél

Háromnegyed évszázad rengeteg idő, a fiatalabb generációknak szinte fel sem fogható. Ennyi idős most Knisch Gábor, aki 1947. február 10-én született, és 1977–2008 között ő töltötte be a Zeneműkiadó Vállalat (Editio Musica Budapest) könnyűzenei exportjáért felelős menedzseri posztot. Ebben a minőségében olyan nagyszabású sikereket ért el, mint azt, hogy a Fonográf angol nyelvű nagylemezt adhatott ki, a Bojtorján együttes felléphetett a Wembley Country Fesztiválon, amivel a magyar együttesek közül a mai napig egyedül ők büszkélkedhetnek, valamint az ő hatékony közreműködésével lett világsláger Máté Péter leghíresebb száma, az Elmegyek Sylvie Vartan előadásában. Emellett zeneszerzőként sem tétlenkedett, nevéhez olyan dalok fűződnek, mint a Véget ért egy fejezet vagy a Csak fújt közben a szél.

Knisch Gábor 20220202 Budapest Fotó Bach Máté Magyar Nemzet Fotó: BACHPEKARYMATE

Az ifjú Knisch Gábor a zeneszerzés terén is hasonlóan agilis volt. Addig talpalt, amíg megmutathatta az ORI-büfében S. Nagy Istvánnak az egyik dallamát, ebből lett a Rakparton című szám, amelyet Poór Péter énekelt el 1969-ben. Ugyanebben az évben lett sikeres a legnagyobb slágere, a Véget ért egy fejezet, amelynek Garai Imre volt a szövegírója. Őt úgy találta meg, hogy kikereste a számát a telefonkönyvből, felhívta, és nagy szerencséjére felmehetett az élő legenda lakására, ahol engedélyt kapott ennek a szövegnek a megzenésítésére. Erre az ötvenhárom évvel ezelőtti alkotói folyamatra így emlékezik a zeneszerző:

Miután készen lettem a dallal, lekottáztam és bevittem a Táncdal- és Sanzonbizottságnak. Ott egyből elfogadták, utána került a rádióba, ahol szintén átment a szűrőn. Először felvették a 8-as stúdióban, majd ezt a hanganyagot meghallgatta egy bizottság, és miután úgy ítélték meg, hogy megütötte a mércét, Z-sítették, azaz zenés műsorokba való szerkesztésre alkalmasnak találták. A Magyar Rádió Könnyűzenei Osztálya a Juventus együttessel játszatta fel a darabot, nagyjából azokban a napokban, amikor az első ember a Holdra lépett.

A dal ezután elindult hódító útjára, számos rádióműsoron kívül élőzenés vendéglátóhelyeken is hallható volt. Hiába játszották azonban úton-útfélen ezt a számot, meggazdagodni nem lehetett belőle a mainál jóval hátrányosabb jogdíjelszámolás miatt.

Knisch Gábor 1969-ben. Fotó: Családi archívum

Ez sem szegte kedvét a zeneszerzésben, 1970-ben aszódi katonasága idején írta meg a Csak fújt közben a szél című számát, ám az ehhez való szöveg csak mintegy négy év múlva született meg, szintén az ő tollából. Ekkor is csak többszöri nekifutásra fogadta el a sanzonbizottság, majd a rádió is sanzonként Z-sítette Delhusa Gjon énekével. A felvétel aztán – ahogy azt szerzője is remélte – ki tudott törni a sanzon kategóriájából, és a hetvenes években az egyik legtöbbet játszott táncdal lett a rádióban, sőt 1977-ben a Meanwhile (magyarul: Közben) című 1977-es Acker Bilk-lemez címadó dallama lett. Ennek következtében 1980-ban a világhírű brit klarinétos Knisch Gábor ötletére és közbenjárására Budapesten a rádió 8-as stúdiójában feljátszott egy lemezre való magyar dalt, ami meg is jelent Made in Hungary by Mr. Acker Bilk címmel. Szécsi Pállal is volt egy kalandja Knisch Gábornak:

A Csak veled legyek című számot 1972-ben a Margit utcai albérletében mutattam meg neki, ami egyből elnyerte tetszését, ezért bevitte a rádióba, elfogadtatta, Körmendi Vilmos pedig meghangszerelte, a zenei alapokat fel is vették. Szécsi Pálnak már csak fel kellett volna énekelnie a dallamot, ott vártunk rá a stúdióban, de nem jött. Aztán valaki szólt, hogy disszidált Hamburgba. A rádió azonban nem akarta, hogy elvesszen a nóta, ezért Horváth Vilmossal énekeltette el végül. Le is adták jó néhányszor, de átütő sikert nem ért el.

Knisch Gábor végül számos nagy nevű szövegíróval dolgozott együtt az évek során, a teljesség igénye nélkül: G. Dénes György, ifjabb Kalmár Tibor, Szenes Iván és Vándor Kálmán.

Knisch Gábor karrierjének másik fontos területe a Zeneműkiadó könnyűzenei menedzseri posztja volt, amit akkoriban egyedül töltött be. A vállalat monopolhelyzetben volt, ami abban is megnyilvánult, hogy egy zeneszám első rádiós elhangzása után a kottáját automatikusan beküldték hozzájuk megjelentetésre. A popmenedzser szavai szerint „nagyon nehéz dolga volt azoknak a zenészeknek, akik a vasfüggönytől keletre megpróbáltak tartós sikereket elérni a nemzetközi porondon. Ennek legfőbb oka a pártállami rendszer intézményeinek túlzott bürokratizmusa és nemtörődömsége volt. Én viszont magyar dalok és zenekarok exportálásával foglalkoztam, mert úgy láttam, hogy a többi könnyűzenei intézmény nem törődött velük kellőképpen. A külföldi fellépések és lemezmegjelenések menedzselésével kicsit átléptem a saját hatáskörömet, mert ez a Nemzetközi Koncertigazgatóság, illetve a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat dolga lett volna, emiatt kicsit nehezteltek rám. Előfordult, hogy még keresztbe is tettek, aminek együttesek estek áldozatául.”

A Zeneműkiadó képviseltében a Fonográf együttest a United Artists Records amerikai lemezcég londoni leányvállalatánál ajánlotta be, és javasolta, hogy a country and western elnevezés analógiájára legyenek ők a country and eastern együttes. Együttműködésük eredményeként kislemezre vették a Levél a távolból című daluk angol változatát Greyhound címmel, valamint a Mondd, hogy nem haragszol rám-ot. A számról még cikket is írtak és egy egész oldalas hirdetést is megjelentettek a Melody Maker zenei magazinban, ráadásul Hollandiában egy angol nyelvű nagylemezt is kiadtak. A londoni Wembley Country Fesztiválra is beszervezte őket Knisch Gábor, de ezt a megállapodást a Nemzetközi Koncertigazgatóság megakadályozta. Utóbbiaknak ezután lehetett némi lelkiismeret-furdalása, mert megígérték, hogy legközelebb nem tesznek keresztbe neki. Amikor pedig a MIDEM Fesztiválon a Bojtorjánt ajánlotta ki az 1981-es Wembley Country Fesztiválra, és még a Beatles egyik első fotósával, Dezo Hoffmann-nal képeket is csináltatott róluk, csodák csodájára senki nem gáncsolta törekvéseit, sőt a Bojtorjánt még a frankfurti Country Fesztiválra is sikerült delegálni. Mindkét helyszínen nagy tapsot kapott a magyar együttes, ezután pedig egyenes út vezetett nekik az Egyesült Államokba.

Egy idő után természetesen Knisch Gábor sem kerülhette el, hogy Erdős Péterrel ne akadjon össze. Az 1980-as MIDEM Fesztivál előtt a botfülű popcézár megbízta a Neoton angol nyelvű demofelvételeinek – a Santa Maria és a Don Quijote – reklámozásával. Erdős Péter megígérte neki, hogy ha elintézi ezeknek a daloknak a tőkés országokban való terjesztését, azt nem bánja meg. A MIDEM utolsó napján aztán japán menedzserek megismerték ezeket a számokat, és némi tanakodás után ráharaptak a Neotonra, s ezzel elindult az együttes angol nyelvű nemzetközi karrierje. Japánban 1983-ban megnyerték a Yamaha Fesztivált, és nagy sikert arattak Dél-Koreában is. Knisch Gábor azonban menedzseri munkájáért még egy vállveregetést sem kapott Erdőstől. Kárpótolta azonban az élet, mert Máté Péter Elmegyek című szerzeményét az ő segítségével tette világhírűvé Sylvie Vartan francia – de egyébként részben magyar származású – énekesnő Nicolas címmel, ami így a második legjátszottabb magyar sláger lett külföldön a Szomorú vasárnap után. 1981–1984 között aztán Sylvie Vartan felvette még lemezeire Zorán Apám hitte és a V’ Moto-Rock Várj, míg felkel majd a Nap! című számait. Szintén Franciaországban énekelte fel lemezre Dalida a Kovács Kati által előadott Elfutok című dalt.

A rendszerváltás után Zámbó Jimmy Jimmy’s Roussos című nagylemezéhez is sok köze volt Knisch Gábornak. Ahogy fogalmazott: „Felkerestem Demis Roussos kiadóit Hamburgban és Párizsban, és felvásároltam a legnagyobb slágereit, amelyeket felajánlottam ezután a Magneoton kiadónak és Zámbó Jimmy-nek. Így született meg 1994-ben az utóbbi harminc év legnagyobb lemezsikere. Pár évvel később ezen felbuzdulva ugyanígy megszereztem Andrea Bocelli Time to say goodbye című szám magyarországi lemezkiadásának jogát, amelyet Miklósa Erika opera-énekesnő és Zámbó Jimmy szereplésével adtunk ki.” A folytatásról pedig azt mondta:

1990 után ráálltam arra, hogy külföldi slágereket, illetve háttérzenét hozzak Magyarországra, több ezer CD-ből álló katalógusunk és archívumunk volt a háttérzenékből, amelyekből tudott válogatni a Magyar Televízió, majd a kereskedelmi és kábeltelevíziók sokasága.

Knisch Gábor hetvenöt esztendősen is vallja, hogy a zeneszerzés és a zene szeretete nem veszik ki az emberből az idő múlásával. Megírta a „nagy generáció” hattyúdalát is Egyszer eltűnünk majd címmel, 2016-ban pedig korlátozott példányszámban megjelentetett egy szerzői válogatást CD-n, stílszerűen Véget ért egy fejezet címmel. Ezen található a Mennyei üzenet című modern bel canto ária is, amelynek zenéjét és szövegét is ő írta, és Miklósa Erika magyarul és olaszul is felénekelte a lemezre. Ezt a dalt 1996-ban Gregor Józseffel úgyszintén rögzítették, ebben a változatban elhangzott a Magyar Rádióban és a Vatikáni Rádióban is, azóta pedig számos előadó feldolgozta. Szebbnél szebb dalok tehát bármikor születhetnek, ahogy az ihlet sugalmazása érkezik, Knisch Gábor pedig különösen figyelmes ezekre a jelekre.

Még az is lehet, hogy születik a gitárján egy újabb nagy sláger, amíg csak fúj közben a szél.

Knisch Gáborral 70. születésnapjára készült interjúnk ITT elérhető.

Borítókép: Knisch Gábor otthonában, pár nappal 75. születésnapja előtt (Fotó: Bach Máté)