Akadnak, akiket már a horoszkóp szótól is kiráz a hideg: őnekik ugyan ne mondják meg mindenféle távoli, hidegen pislákoló égitestek, hogy miféle emberek legyenek! Mások meg azelőtt is asztrológus tanácsát kérik, hogy kivennék a kapát a sufniból, megint mások egész csillagtérképeket tetováltatnak magukra a miheztartás végett. Vagy csak cuki skorpiót a csípejükre, hogy vizuálisan is nyomatékosítsák az alaphelyzetet a közel merészkedőnek.
Varga Melinda, a gyergyószentmiklósi származású, József Attila-díjas költő nyolcadik kötetét, a Tizenkét kagylót lapozgatom, alcíme: Mitológiai-asztrológiai kézikönyv férfiaknak a nőkhöz.
Költőnk nem blöfföl a mitológiával, a mindnyájunkban élő archetípusok határozott vonásai történelem előtti, ködlő mélyrétegekből fonják körbe a gyanútlan szemlélőt. Nem néphülyítő bulvárlapok horoszkóprovatának műanyag figuráival találkozunk, hanem ősalakokkal, akiket Zeusz és Héra nemzett bosszúból, akiknek otthona fél évig az ég, fél évig az alvilág, akik Héliosszal hálnak újholdkor, akik jobban ismerik az argoszi síkságot bármelyikünknél, akiket Artemisz védelmez, és akikben Uranosz és Gaia násza ölt testet.
„Veszélyes dolog a nemünkkel bírni” – mondta volt egy ijedt gondolkodó, és Varga Melinda csillagjegyeket jellemző, rövid költeményei meg Szekáry Zsuzsanna látszólagos naivitásukkal csalogató-hitegető portréi nagyon is valósan láttatják e veszélyt. Rég került ilyen közel hozzánk verseskötetben saját ölünk és ágyékunk életadó és pusztító energiája, az a teremtő és halált hozó őskáosz, Erósznak, az istenek legkisebbikének és leghatalmasabbikának titkos művészete. Az alkotók persze játszanak, ahogy bármelyikünk eljátszhat ezzel a bizonyos tizenkét kagylóval – csak számoljon is a következményekkel!
„Tüphón és Ekhidna gyermeke ő, / kígyónyelvet érzel a szájadban, mikor csókol, / ha szökni próbálsz, vagy becsmérled kagylója ízét, / nyakad köré tekeredik, puszta kézzel fojt meg, / ha jól szeretsz, akkor sincs menekvésed, / mérgét csöpögteti ajkadra, hogy sose feledd el, / hízelegj neki, bókolj, nyűgözd le, rajongd körül, / hisz úrnőd ő, te csak a szolga vagy, jól vésd eszedbe!”
