Karos község Magyarország északkeleti részén, a Bodrogközben helyezkedik el. A falutól nyugatra húzódó dombvonulaton kerültek elő a Kárpát-medence eddigi leggazdagabb honfoglalás kori temetői. Az első leletet 1899-ben találták egy répaverem ásása közben. Miután a szőlőtelepítés miatt legkevesebb húsz sír elpusztult, 1936-ban a Magyar Nemzeti Múzeum további 13 sírt mentett meg. Révész László, a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze 1986 és 1990 között újabb két honfoglalás kori temető feltárását végezte el Karoson. A szegedi Móra Ferenc Múzeum Elit alakulat 2.0 – Honfoglalók, kalandozók című időszaki kiállítása a karosi régészeti anyagot mutatja be.
A három temetőt egymástól néhány száz méterre, egy-egy homokdombon ásták ki. Leletanyaguk szoros szálakkal kapcsolódik egymáshoz. A temetkezések 64 százalékát férfisírok teszik ki, dominanciájuk arra utal, hogy a karosi közösség tudatos szervezés eredménye. A sírokban a fejedelmi kíséret vezetői, családtagjai, házi szolgái és a főembereket kísérő harcosok nyugszanak, mindegyikük makettjét elhelyezték egy terepasztalon, abban a ruházatban és azzal az eszköztárral, amit viselhettek.
A III. temető embertani anyagán végzett vércsoportelemzéssel a temetőn belüli rokoni kapcsolatokat is valószínűsítették, majd az erről készített térképet rávetítették egy másikra, amit a temető régészeti elemzése alapján készítettek. A csontok kémiai elemzésével azt is kiderítették, hogy a III. temető 6. sírjába elhantolt nő férje a 8. sír baltával és lószerszámmal eltemetett harcosa lehetett, a 17. sírban talált férfinak pedig valószínűleg két felesége volt, akiket a 15. és a 16. sírba temettek el. Nem volt ezzel egyedül. A részletekről a terepasztal kihúzható fiókjaiban tájékozódhat az érdeklődő.
A kiállítás külön is választ ad arra a kérdésre, miért kell temetőtérképet rajzolni.
A régész erre röviden azt mondja, azért, mert a sír a halott háza, a temető a holtak faluja. Hosszabban viszont kifejti: mivel nem ismerik az összes szabályát annak a rendszernek, amely ezer éve az élők világát összekapcsolta a holtakéval, a temetőtérkép alapján próbálnak történeteket rekonstruálni. Segítség ehhez, hogy a régi magyarok úgy gondolták, a túlvilágon ugyanazt az életet folytatják majd, amit a földön elkezdtek. Emiatt a halott sírja a temetőn belül ugyanazt a helyet foglalta el, mint amit az élő elfoglalt a földi világban: az előkelőt a temetőben is előkelőbb helyre temették, a szegényeket, a szolgákat a sírkert szélére.