Legyenek újra mecénások

A Nemzeti Múzeum újabb féltve őrzött kincsével ismerkedhetünk meg a Hónap kincse sorozat legújabb kamaratárlatán. Első ízben kerül közönség elé a Bláthy Ottó Titusznak 1909-ben adományozott Wahrmann-díjérem.

2022.02.21. Budapest Nemzeti Múzeum, A Hónap műtárgya L Simon László, Heissler András Fotó: Kurucz Árpád Fotó: Kurucz Árpád

A következőkben a Mazsihisz elnöke szólt Wahrmann Mórról, aki a XIX. századi Pesten megtelepedő zsidó közösség igen jelentős tagjának számított. 

Pártoló tagja volt különböző tudományos, gazdasági és művészeti társulatoknak. Végrendeletében ötvenezer koronát hagyott közérdekű célokra, és ennek egy részét alapítvány formájában a Magyar Tudományos Akadémia kezelte. (Ez mai értéken 106 millió forint.) Ennek kamataiból 1897-től, háromévente adományozták a róla elnevezett díjat, amelyet a magyar kereskedelem és ipar területén kimagasló eredményeket elérő tudósok, mérnökök, feltalálók nyerhettek el, 1933-ig összesen tizenhárom alkalommal. A Wahrmann-díj kitüntetettjei közül csak négyen (Mechwart András, Bezerédj Pál, Bláthy Ottó Titusz és Borbély Lajos) kaptak nevükkel ellátott arany díjérmet, a többiek az elismerés pénzértékét kérték. Jelenleg e négy érem közül három ismeretlen helyen van vagy megsemmisült, tehát a Bláthynak adományozott díjérem a Wahrmann-érmek első szériájának egyedüli példányát képviseli, ezért egyedülinek tekinthető.

– Wahrmann Mór napilapot is indított – idézte fel Heisler András. 

– Cikkeiben amellett érvelt, hogy a magyar gazdaságot függetleníteni kell Ausztriától. Írásai felkeltették Deák Ferenc érdeklődését.

Tökéletes szinkronban több európai országgal, a kiegyezéskor elismert lett az izrealita vallás Magyarországon. Ezzel teljes állampolgárságot kaptak az izraelita vallású magyar állampolgárok, miként a 64 igen és négy nem ellenében elfogadott törvény fogalmaz. Így válhatott Wahrmann Mór a magyar országgyűlés első zsidó képviselőjévé. Nyolc cikluson keresztül képviselte a pest-lipótvárosi kerületet.

– Ő adta be 1872-ben a Pestet, Budát, Óbudát egyesítő törvényjavaslatot 

– emelte ki a Pesti Izraelita Hitközség első főrabbija unokájával kapcsolatban a Mazsihisz elnöke, s megemlített több jeles zsidó férfiút, akiknek sokat köszönhet Magyarország, mint a soroksári Herz Ármin szalámigyárost, Kotányi Jánost, a magyar paprika nemzetközi hírének megalapozóját, Weisz Manfrédot, a csepeli vas és fémművek alapítóját, vagy a Hatvany-Deutsch gőzmalmos, bankár családot, amely a magyar kultúra bőkezű mecénása volt.

– Talán csak a bányászatban nem képviseltettük magunkat, mondván az nem zsidónak való szakma – jegyezte meg humorosan Heisler András, hozzáfűzve, hogy ez tévedés, hiszen ebben az iparágban is tevékenykedett, sokak mellett Korin Ferenc bankár.

Borítókép: a Wahrmann-díjérem (Fotó: Kurucz Árpád)