Szamódy Zsolt munkásságát 1981 óta díjak és ösztöndíjak, pályázati elismerések sora kísérte és kíséri, s meglehetősen hosszú az alkotói tevékenységét kísérő szakirodalmi hivatkozások, kritikai reflexiók bibliográfiai tételeinek sora is. Mindemellett rendkívül aktív művészeti-közéleti tevékenység is nevéhez, személyéhez köthető: hosszú ideig, 2002-től 2015-ig a Magyar Fotóművészek Szövetségének elnökeként tevékenykedett.
Wehner Tibor író, művészettörténész szerint a technikai sokoldalúság, a különböző technikai megoldások variatív alkalmazása Szamódy Zsolt Olaf egyre terebélyesebb, egyre összetettebb fotográfusi életművével párosul a tatabányai művész három évtizedet átfogó képalkotó munkásságában, amelyben pontosan megjelölhetők az ágazati vonzódások, illetve a műfaji-tematikai súly- és gócpontok. Így a pályakezdő alkotószakaszban a színes táj- és csendélet-kompozíciók, majd a tatabányai ipari emlékek létezésmódjait, pusztulását, a bányavidék fokozatosan eltűnő munka- és életképeit rögzítő szociofotók együttese is megjelenik. Később a tatai Öreg-tó pszeudolényének nyomait kutató lírai konceptuális fotóetűdöt, az ezredfordulót követően az Adria-eszményeinket és -emlékeinket átíró tenger- és tengerparti képeket, nagyszabású tájképsorozatát is láthatjuk. De megjelennek a mikrojelenségekre koncentráló felvételek és a távoli, keleti, számunkra egzotikus vidékeket és városokat, civilizációkat, jelenségeket megörökítő riportfotók kollekciói is.
Mindezeken túl van még egy masszív, határozott koncepcióra épülő, az életművet mintegy emblematikusan jellemző, jelentőségteljes, nagyszabású képsorozat: a médiummá emelt-emelkedett, korszakokon átívelő történetet fókuszáló objektumot, a komáromi Monostori-erődöt megörökítő felvételek gyűjteménye, amely talán – újabb fejezetet nyitva – az építészeti fotó kategóriájába sorolható, több száz kompozíciót felölelő képegyüttes.
További információkat a Fuga honlapján olvashatnak.
Borítókép: Trió. Balaton, 1991 (Fotó: Szamódy Zsolt Olaf)
