Itt forgott – Főszerepben Magyarország, 11. rész

A Monarchia idején, az 1910-es évek elején játszódó filmben egy kisvárosi fiatalember és egy szegény cselédlány drámai módon kibontakozó szerelmét és csalódását láthatjuk. A helyi lap szerkesztője, Sándor nagy rajongója a női nemnek, ám hétköznapi udvarlásai inkább csak merő passziónak tekinthetők, mintsem komoly elhatározásoknak. Újságírói hivatását póttartalékosként még a sorkatonai szolgálata alatt sem kell megszakítania, és ezért az egyenruhát is csak néha kell viselnie. Ám egy vasárnap délután éppen bakaruhában sétál a ligetben, így ismerkedik meg az egyszerű parasztlánnyal, Vilmával. A kölcsönös szimpátiából hamar vonzalom lesz, és ebből indul el a film cselekménye. A főszerepekben a kitűnő Bara Margitot és Darvas Ivánt láthatjuk.

Az alkotást Hunyadi Sándor novellájából az első filmes Fehér Imre jegyzi. A jeleneteket pedig Badal János fényképezte, aki még a bemutatás évében Franciaországba emigrált, és később a hatvanas évektől majd a francia új hullám neves képviselőivel (Jacques Tati, Marcel Carne) dolgozott együtt. De akkor még Magyarországon forgatott, és neki köszönhetjük azt, hogy a film fekete-fehér kópiáin nagyszerű hangulati beállításokkal sikerült eltalálni a vidéki városokra oly nagyon jellemző atmoszférát. Ez szakmai szempontból azért érdekes, mert Badal volt az egyik első olyan magyar operatőr, aki színes filmre fotografált, például egy az azóta korszakossá vált nagyjátékfilmet, a Rákóczi hadnagyát. Itt viszont még az összes beállítás az akkor még hagyományosnak mondható és elterjedt fekete-fehér. 

A film külső jeleneteit nagyrészt Egerben vették fel 1956 kora őszén, még a forradalom előtti hetekben. A helyszínekhez kapcsolható belsőknek viszont már a más filmekből is többször visszaköszönő, budai pasaréti műtermek adtak helyet. A stúdiófelvételeket azonban a kialakult politikai zűrzavaros viszonyok miatt már csak a következő év elején tudták rögzíteni. 

A film nyitóképén egy kávéházi asztal és kirakat mögül látjuk a frontra induló bakák büszke menetelését. Az elegáns kávéháznak berendezett épület sajnos már nincs meg. Helyét a Dobó István tér és Zalár József utca sarkán lévő élelmiszer áruház foglalja el. Az 1969-ben lebontott épület Nyizsnyay Gusztáv dalköltő és zeneszerző szülőházaként volt ismert. Később az úgynevezett Hangya Szövetkezeté lett, melyet a világháború előtt a kisparaszti árucsere fellendítéséért hoztak létre. Az ötvenes évek végén a földszinti, közvetlenül utcára néző elhanyagolt üzlethelyiségben a film készítői remekül találták meg a kisváros kávézójának elképzelt helyszínét. A jelenetben feltűnik még a szemben lévő Forst-ház, ahol ma étterem üzemel. 

A város központja a Dobó tér a városházával együtt, nem sokkal később már jól láthatóan szerepel, mint ahogy a Stróbl Alajos által megformált, ma is meglévő Dobó-szobor. A jelenetben a szoborcsoport előtt Bodroginé (Lázár Mária) és lánya, Pirike (Korompai Vali) egy asztalnál ülve pénzadományt gyűjt a háborús sebesültek megsegítésére. 

Sándor hétvégén katonai mundért húzva egy séta után gálánsan hazakíséri Pirikét, és élvezi, hogy udvarlást színlelve játszadozhat a gazdag polgárlány bizalmával. A család filmbeli otthona a Széchényi utca 16. szám alatt az egykori városi hajdúkapitány Somogyi Mihály háza volt. A földszintes épületet később egy gyógyszerész, Spetz József 1802-ben vásárolta meg. Ő volt az, aki a meglévő telket kibővítette, és klasszicista stílusban építette tovább a házat, ekkor lett emeletes épület. Az egri tűzvészben, 1827-ben erősen megrongálódott, és szinte újra kellett építeni. A közben tönkrement patikus 1833-ban bérbe adta a városi kaszinótársaságnak. A tulajdonjog aztán egyházi személyek kezébe került, és a következő felújítás költségeit már ők állták. Az egri kaszinó működése ezután egyre sikeresebb lett. Ennek eredménye, hogy a városi bérlők 1878-ban megszerzik az egész házat mint tulajdonosok, és ez egészen a XX. század közepéig, azaz az államosítás évéig, így is maradt. A kommunizmus éveiben előbb megyei szakszervezeti székház volt, valamint ifjúsági és művészeti házként is funkcionált. 

Az épület ma Kepes Intézetként ismert, mely a megyében született Kepes György festőművészről kapta a nevét. Ha Egerben járunk, feltétlen érdemes ide benézni, hiszen az intézményben évenként számos művészeti kiállítást és kulturális rendezvényt tartanak. 

Eger, Dobó István utca, Szenátor ház. Jelenet a filmben: 00:42:13-től, 00:43:18-ig         Fotó: Basa Balázs–Názer Ádám

A filmben nemcsak ez az egy helyszín kapcsolódik a város történetéhez. Sándor és Vilma első találkozása ugyanis szintén emlékezetes helyen játszódik. Az óriás platánokkal körbeölelt városi park, ahol az önfeledten vidám cselédlányokkal vurstlizó regrutákat látunk, ma is várja látogatóit. Az egyház birtokában lévő egri érsek kert természetes erdőségével, jól behatárolt vadászterületként már a XIII. században is létezett. Az erdős részt aztán Eszterházy Károly püspök választotta le, így alakult ki a park mai területe. A Tanácsköztársaság idején hatalmi nyomásra az érseki magánparkot megnyitották a nagyközönség előtt is. A nagyjából 12 hektáros parkban sportpálya található, központi részén, a volt szovjet emlékmű helyén szökőkút áll. A park mellett az Eger-patak folyik, rajta egy kis híd fut át. A híd azért különleges, mert ezen keresztül közelíthető meg az egri strandfürdő. A parkhoz tartozik még egy mesterségesen létrehozott tó is, mely a filmben is feltűnik. Ám a jelenetben, amikor a szép cselédlány és az újságíró a tó partján heverésznek és Vilma hattyúkat etet, valójában nem ezt a tavat, hanem a fővárosi Városligeti tó képét látjuk! Ennek valószínűsíthetően talán az az oka, hogy Fehér Imre olyan tavi jelenetet szeretett volna látni, ahol a környezet sokkal többet árul el a tó arányairól, környezetéről, szépségéről. Az érseki parkban viszont, a mesterséges tó alapvetően egy kicsi tavacska csupán. Méretéből fakadóan például nem lehet csónakázni. A rendező elképzelésében viszont az is szerepelhetett, hogy a tó látványa teljesen töltse ki a képet, ezért a filmbeli jelenet hátterében feltűnő csónakázó pár ennek tökéletesen megfelel. Az érseki parknál maradva szerepel a filmben itt egy vendéglátóhely is. A ligeti kertvendéglő, ahová a szerelmes fiatalok betérnek egy pohár sörre. Ez az oszlopokkal díszített, hangulatos teraszos kiskocsma a hajdani érseki kioszk volt. A kommunista diktatúra éveiben után a kertet hivatalosan Népkerté nevezték át. Majd a szocializmus éveiben a különböző állami ünnepségek idején egyszerű sörkertként működött. Az épület állaga közben folyamatosan romlott. A rendszerváltást követően privatizálták, és Liget kaszinó néven volt ismert. Manapság középkori lovagi étteremként üzemel. Emellett egy másik becsempészett fővárosi helyszínt is felfedezhetünk a filmben, méghozzá az óbudai Fő téren található Zichy-kastély bejáratának utcai kapuját. Ez a rész ügyesen hozzá lett csalva az egri városi jelenetekhez. Itt Vilmát látjuk, ahogy aggódva figyeli a frontra induló katonákat, szeme Sándort keresi.

Óbuda, Fő tér. Jelenet a filmben: 01:10:13-tól, 01:12:42-ig              Fotó: Basa Balázs–Názer Ádám

A további helyszínek között mindenképp említést érdemel még, az egri belvárosban, közvetlen a vár alatt lévő Szenátorház. A filmben többször is feltűnik a Kis-Dobó térhez tartozó ház és a környező hangulatos kis utcák. A város történelméhez szorosan kapcsolódó háromhomlokzatú manzárdtetős házat Boldogi György felcser családja építette a XVIII. század közepén. 

Később, egy árverés során, Szvetics András, a város egyik szenátora költözhetett ide, a ház elnevezése is erre utal. Az 1950-es évektől kezdve állami tulajdonba került. Manapság a város egyik legjobban kedvelt szállodájaként és vendéglőjeként ismerik. Az épület a filmben több ízben is randevúhelyszínként szerepel. A zuhogó esőben várakozó Vilma hiába várja Sándort. A fiú munkatársával járja a kihalt esti utcákat, amikor meglátja a lányt, és a szégyenérzet és a lebukás veszélye miatt inkább a menekülést választja. A következő vasárnapon szintén ide beszélik meg a találkozót. Érdekes látni, hogy a filmben az épület homlokzati részén az Apolló gyógyszertár felirat kapott helyet.

A Bakaruhában bár egy fekete-fehér film, alkotói mégis képesek voltak olyan színes részletgazdagsággal bemutatni egy-egy jelenetét, hogy a nézőnek kedve támad megismerni ezeket a helyeket. Ha Egerben járunk, akkor pedig szinte kihagyhatatlanok a város legendás flaszterei, melyek a film hangulatát idézik fel nekünk.

Felhasznált források: 303 Magyar film – Amit látnod kell, mielőtt meghalsz; http://www.kontextus.hu/hirvero/interju_2006_0328.html; http://www.filmkultura.hu/regi/2004/articles/essays/budapesti12/05.hu.html; http://www.filmkultura.hu/regi/2003/articles/profiles/ovaril.hu.html; http://www.egrinapok.hu/2014/09/17/filmek-amiket-egerben-forgattak/; http://beszeloutcanevek.ektf.hu/utcanevek/d/dobo_istvan_ter; http://www.brody.iif.hu/adattar/node/36; https://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%89rsekkert; http://www.mma.hu/53-magyar-film/-/event/10180/53-magyar-film-%E2%80%93-feher-imre-bakaruhaban-vendeg-gelencser-gabor;jsessionid=C87A389DBE019747D33FE97926F11AC9; http://www.kepeskozpont.hu/epulet-tortenet/ 

Borítókép: Jelenet a filmből (Fotó: Filmarchívum)