Magdolna – Egy fiatal vértanú élete a filmvásznon

A tavalyi online díjkiosztó után idén személyesen vehették át az elismerést a II. Pápai Történelmi Filmfesztivál díjazottjai. A fődíjat a Magdolna című alkotás kapta, amelynek rendezőjével, Buvári Tamással beszélgetünk áldozatról, drámáról és az első „vírusfilmről”.

– Hogyan jutottak el a Pápai Nemzetközi Történelmi Filmfesztiválra?

– Valójában a fesztivál szervezői kerestek fel minket. Már ismerték a Magdolnát, és szerették volna, ha részt veszünk a rendezvényen, a felkérésnek nagyon örültem, mert én is történelmi filmként tekintek a műre.

– A mezőnyben milyen alkotások szerepeltek még?

–  Az animációtól kezdve a rövidfilmen keresztül egészen a dokumentumfilmig minden műfaj képviselte magát. A mi kategóriánkban összesen hat film indult: két orosz, egy kanadai, egy namíbiai és egy spanyol alkotás. Igazán színvonalas projektekkel versenyezhettünk.

– Mi adta a film ötletét, hogyan ismerkedett meg Bódi Mária Magdolna történetével? 

– A Szeretföld című játékfilmünket készítettük éppen, amikor a veszprémi vár Szaléziánum-kiállításán találtam egy CD-t Magdolna életéről. Nem hallottam róla azelőtt, de rögtön éreztem, hogy szeretném megfilmesíteni, amit átélt. Magdolna 1921-ben született Szigligeten. Édesanyja a század elején jött Erdélyből, édesapja Kárpátaljáról. Sorsuk összekapcsolódott a Balaton-felvidékkel: Szigligetről Köveskálra kerültek, ott járt iskolába a gyerek Magdi, majd Balatonfűzfő mellett, a helyi lőporgyárban dolgozott 16 éves korától egészen haláláig, 23 éves koráig. Nagyon mély hite és istenkapcsolata volt, szolgálta az elesetteket és gyengéket, szüzességi fogadalmát az élete árán is megvédte. 1945-ben, mikor a szovjet csapatok Litéren megtámadták az óvóhelyet, ollóval védekezett, beleszúrt az erőszakoskodó katona arcába, mire az édesanyja szeme láttára lelőtték.

–  A forgatókönyv megírásánál milyen forrásokat használt?

–  Mivel a lány nem messze halt meg Veszprémtől, az egyházmegye nagy hangsúlyt fektet az emlékének ápolására. Amikor 2017-ben beadták a boldoggá avatási perhez szükséges dokumentumokat, támogatták, hogy elolvashassak feljegyzéseket és naplórészleteket. Sokat beszélgettem Magdolna unokahúgával is, aki mesélt nagyszüleiről, azaz Magdi édesanyjáról és édesapjáról, így elég mélyen megismerhettem a család történetét és a fiatal lány lelkiségét. Ennek alapján több életrajzi elemet beépítettünk a filmbe, megjelennek például a vértanú testvérei. Magdi édesapjának beszédét hitelesíti, hogy Kárpátalja ukrán részéről származott, ezért nehezen szólalt meg magyarul. A fikciós részeknél szintén nagy figyelmet fordítottunk a hiteles ábrázolásra. Nem klasszikus életrajzi filmben gondolkodtam, inkább szerzői módon közelítettem a történethez. A főszereplő két napját mutatjuk be: mivel az utolsó 24 óra drámai, ennek ellenpontozásaként a gyermekkor nyár végi napját láthatják a nézők, Magdolna 12 éves korából. Így a gyermek és felnőtt Magdit párhuzamosan követhetjük hajnaltól estig, reggeltől a haláláig.

–  Kik formálták meg a szerepeket? Hogyan alakult ki a stáb?

–  A fiatal Magdolnát lányom, Buvári Villő alakította, aki már több produkcióban is látható volt, míg az idősebb főszereplőt Nagy Katica játszotta, aki színészi teljesítményéért megkapta a Bujtor István Filmfesztivál legjobb női főszereplőjének járó díját. Sokan vannak, akik visszatérők, és az utóbbi két-három filmemben dolgoztak, Tóth Zsolttal 2000-ben mutattuk be az első alkotásunkat, ez most a tizedik közös projektünk. Hangmestereink és zeneszerzőnk – Szirtes Edina Mókus, aki szintén díjban részesült Pápán – ugyancsak visszatérő kollégák, és mivel veszprémi stúdiót vezetünk, így fontos számunkra, hogy vidéki színészeknek is lehetőséget adjunk a szereplésre.

–  Miből finanszírozták a filmet?

– Helyi és országos támogatást is kaptunk, sok szponzorunk van Veszprémből és Budapestről egyaránt. A Magdolnánál kis költségvetéssel dolgoztunk, közösségi finanszírozással zajlott a forgatás. Mostani filmünknél kicsivel több pénzből gazdálkodunk. Ez azonban töredéke az átlagos magyar játékfilmek költségvetésének. Harminc–ötvenmilliós tartománynál többet nem lehet elérni jelentős állami finanszírozás nélkül, és ez még így is csoda kategória, de kisebb stábbal ebből már tisztességesen meg lehet csinálni egy produkciót. Mostani filmünknél, a #tüneményesutazásnál kicsivel több pénzből gazdálkodunk.

–  Hátráltatta munkájukat a járvány?

–  Szerencsére a forgatás 2019 áprilisáig befejeződött, így a gyártást nem érintette a Covid. A bemutatót eredetileg Magdolna halálának évfordulójára, azaz 2020. március 23-ra tűztük ki, de ezt a tervünket már keresztülhúzta a járvány. Végül szeptemberben először a Veszprémi Filmpikniken, majd Szegeden, a Zsigmond Vilmos Operatőrfesztiválon debütáltunk, ahol Tóth Zsolt díjat is nyert a fotózásért. Ezután hamar elérhetővé tettük a filmet weboldalunkon, így egy mozijegy áráért máig megtekinthető a mű az interneten. Tavaly év végén a televízióval is szerződést kötöttünk, így reméljük, egyre több emberhez eljut az alkotás.

– Milyen további terveik vannak?

– Szeretnénk minél több iskolának is kiajánlani. Közben már a következő játékfilmünket is leforgattuk, amelynek helyszíne a Balaton. Terveink szerint ez lesz az első magyar „vírusfilm”, amely ugyan nem a Covidról szól, de azért elég sok áthallás van benne az elmúlt évekből. Miközben talán a Magdolna kevésbé érdekes a nemzetközi porondon, addig ezt az alkotást szeretnénk külföldön is bemutatni, márciustól küldjük majd különböző fesztiválokra. Magyar szerzői alkotásként jóval könnyebb eljutni a nézőkhöz, ha külföldi sikereket érünk el.

A film egy mozijegy áráért ITT megtekinthető, alant pedig egy rövid előzetest láthatnak:

Borítókép: Buvári Villő a fiatal Magdolna szerepében (Fotó: Tóth Zsolt)