„A taxis vezet, a taxis beszél: egy idősödő kisember próbálja értelmezni maga körül a világot, benne a maga helyét. Szövegeiben szokásos kocsmabölcsességek és személyes vallomások, valós és soha meg nem történt események, személyes és történelmi léptékű élmények keverednek. A végcélhoz vezető út a saját emlékeinek labirintusává változik. A felidézett alakok, szituációk megelevenednek Budapest utcáin, a sofőr pedig észre sem veszi, hogy élete képeit az utasa elé éli. Pesti srácok és disszidens osztálytársak, megemlékezők és piknikezők, romeltakarítás és rendőri intézkedés. Emlékezetes tekintetekben megjelenő teljes emberi sorsok. Egyszerű tárgyak, magányos épületek, egy egész életen átívelő levelezés foszlányai és egy százéves zenedoboz hangja vezeti a nézőt ebben a költői filmnyelven megszólaló kisjátékfilmben.”
Ez az összefoglaló a filmet tárja elénk. A filmet, amelyet mindenki másképp fog átélni, saját emlékei, gondolatai szűrőjén keresztül. Akárcsak egy verset.
A 27 perces kisfilm Kovács Ákos két írása, A taxis és a Magunk maradtunk alapján készült, amelyek a tavaly ősszel megjelent Ezt nem lehet megúszni című novelláskötetében szerepelnek. A film rendezője, zeneszerzője is ő.
– A filmben az összes műfaj összekapcsolódik, ami érdekel – mondta Kovács Ákos a sajtóvetítésen. – Szerzőként és előadóként is részt vehetek a folyamatban. Benne van minden, amit tapasztaltam. Életem szereplői átminősülve jelennek meg, szüleim kapcsolatától kezdve profán, hétköznapi élményeken át az egyetemesig, a közösig. Családi fotóink is megjelennek a filmben. A taxis legendáriumának egy része az én családom története, beledogozva a forgatókönyv anyagába. Epikus film ez, amelyben lírai elemek is vannak – sorolta Kovács Ákos. Tarkovszkij Stalkerét, Makk Károly Macskajátékát és Huszárik Zoltán Szindbádját fontos inspirációként említette. A főszereplő Papp Jánoson és Piros Ildikón kívül a színészeknek nincs szöveges szerepük, „csak” teljes lényükkel jelen kellett lenniük. Lassított, közeli felvételeken olvashatjuk le az arcukról az érzelmeket, személyes tragédiákat. – Nem szerepet játszottam, ez én vagyok – mondta a rendezőnek korábban Papp János. A főszereplő a sajtóvetítésen elmondta, hogy a forgatókönyv elolvasása után azonnal tudta, hogy ehhez köze van. – Sokban emlékeztetett kedvenc íróm, Hrabal történetmesélésére, monológjaira. Úgy tud megszólalni, hogy az ember észre sem veszi, hogy műalkotásról van szó, mert annyira a véréből fakadnak a szavak – árulta el a színész. – És József Attila is eszembe jutott a figuráról. Ahogy ő írta: egy ember, aki „élt, szeretett és meg fog halni”. Itt sem történik más. Vannak villanások, amikből összeáll az egész. Az első pillanatban megfogott – mondta.
