A „bakkhánsság” egyfajta eksztatikus állapot, amely a színház alapját képezi. Bacchus, a görög mitológiában Dionüszosz több mint a bor, de több mint a színház istene is; maga a folyamatos átalakulás.
Ebből táplálkozik Terzopulosz módszere, amely az anyaggal való legelemibb összekapcsolódásra tanít, ami által megismerhetőek a legmélyebb ösztönök, az elfojtott energiák, amelyeket felszínre hoz és megtanít irányítani. A rendező szerint a tragédiát csak így lehet megjeleníteni.
A magyar színészeket Terzopulosz munkatársa, az Attisz Színház művésze, Szávasz Sztrúmbosz készíti fel az évtizedek óta működő módszer alapján. Az energia eszerint nem csupán fizikai, hanem értelmi és érzelmi erőforrás is, amelyet a helyes rekeszi légzés képes aktiválni. Ezt megtanulva eltűnik az ellenállás mind a fizikai testben, mind pedig lelki értelemben. Ahogy a görög színész fogalmaz; megérkezünk egy pszichoszomatikus energiamezőbe.
A módszerrel való munka elkülönül a próbáktól és az előadásoktól.
Persze a tréningeken megteremtett alapokat felhasználjuk a színpadon. Ez egy befektetés, amelynek az eredménye remélhetően látszik majd az előadás minőségében
– mondja a lapunkhoz eljuttatott közleményben Szávasz Sztrúmbosz, aki szerint a magyar tanítványok komoly fejlődésen mentek keresztül, és kiemelkedően teljesítenek.
A klasszikus görög kor egyik legismertebb alkotása, a Bakkhánsnők Euripidész utolsó művei közül való, melyet már csak halála után mutattak be, mikor is az athéni drámaversenyen első díjat nyert a szerző fiának előadásában. A későbbi korokban számos vitatott értelmezés, feldolgozás készült belőle, de egy biztos, ez a görög tragédia forrását jelentő Dionüszosz-kultusz egyetlen színpadi emléke.
A Bakkhánsnők bemutatójára május 14-én kerül sor a Nemzeti Színházban.
Borítókép: Szávasz-tréning (Fotó: Eöri Szabó Zsolt/Nemzeti Színház)
