„Akadozik a közvetítés!”, „Már megint nincs hang!” – visszatérő kommenteket olvashattunk a járvány alatti élő színházi közvetítések közben. Mint tudjuk, a koronavírus-járvány új kihívások elé állította a színházi szférát is. Holott talán sosem volt még ennyire fontos, hogy a kultúra segítségével elmeneküljünk a valóság elől vagy éppen reflektáljunk a problémákra. A korlátozások a hazai kőszínházakat is érintették.
A hazai teátrumok korábban is igyekeztek lépést tartani a közösségi média trendjeivel. A járványidőszak alatt rákényszerültek arra, hogy felgyorsítsák a folyamatot. Fehér Euridiké és Dér Cs. Dezső a pandémia első évére koncentrálva több aspektusból vizsgálta a jelenséget.
A színház minden esetben egy olyan pozitív találkozási lehetőség, amely az állandó napi monotonitásból kizökkent, ahol lehetőség van a közös gondolkozásra, a sírásra, a nevetésre, a kapcsolatok ápolására, a rajongásra, a hűségre. Mindez abban a pillanatban, ahogy a színházak kapui bezártak, megszűnt. Illetve megszűnhetett volna, ha nincs a színházi kreatív szellemiség és nincs egy erős felelősségtudat. Úgy gondoljuk, ez indította el az első reakciókból született tevékenységeket, amely abban a pillanatban már csak az online térben valósulhatott meg. És igen, működött!
– fejti ki az előszóban a szerzőpáros.
A szerzők a kutatás során tizenöt hazai kőszínházzal vették fel a kapcsolatot, többségükkel online interjút készítettek, mint például a Magyar Állami Operaház, a Budapesti Operettszínház, a Nemzeti Színház, vagy éppen a Móricz Zsigmond Színház képviselőivel. Továbbá huszonhárom kőszínház online felületének összehasonlító közösségimédia-elemzését végezték el. A pandémia alatt a főszerepet a YouTube, az Instagram és a Facebook töltötte be, ezek használata és elérése teátrumonként eltérő volt.
Ki ne emlékezne a kulisszákat bemutató felvételekre? Az üres színházi épületek, az egyszerű néző számára békeidőben megközelíthetetlen zugokról szóló videókra? – hiszen a járvány a színház világát nem csak az előadások közzétételével hozta közelebb hozzánk. Az egyik legnépszerűbb videómegosztó platform használatáról szóló adatelemzés az ezekről szóló számadatokat sem mellőzi.
Kényszerű megoldás volt, s az élő színházat nem helyettesíti, de hamar megérkeztünk a streamekhez, ami – úgy tűnik – az újranyitások ellenére is az életünk része marad. A közvetítések által a színházak nemzetközivé válhatnak, valamint segíti a kulturális javakhoz való hozzáférést. A Vígszínház két előadása kitűnő érv az online közvetítések megtartásához:
A Padlás 999. és A dzsungel könyve 25 éves jubileumi előadásának élő streamje, az abszurd körülmények ellenére is, igazi ünneppé tudott válni. Mindkét előadást több mint ötven országból követték. Az élmény – akár a világ különböző pontjain is – családokat tudott összekötni.
A kiadvány a pandémia első évének kőszínházi online kommunikációját tárja elénk, fontos adatokat és összehasonlító elemzéseket tartalmaz. A kutatás elméleti síkja logikusan felépített, megannyi érdekes és értékes példával pedig hiánypótló kötet született.
A könyv mindenki számára hozzáférhető az MMA MMKI oldalán.
Borítókép: Jelenet a Padlás című előadásból (Fotó: Vígszínház)
