A művészet feladatáról folytatott diskurzus – hogy egyáltalán van-e neki, s ha igen, akkor mi – jórészt egymásnak kölcsönösen ellentmondó nézetek ütköztetése, minek köszönhetően e kérdésben megnyugtató álláspontra aligha juthatunk. A kortárs művészeti tendenciákat látva azonban bátran kijelenthető, hogy számos művész továbbra is fogékony a társadalmi jelenségek, a közös múlt és a közös jelen művészi eszközökkel történő feldolgozására.
A balassagyarmati születésű, Kaposváron oktató festőművész, Makrai Adél most kiállított művei is ezt igazolják, a művész ugyanis a koronavírus-járvány okozta bezártság hétköznapi tapasztalatait választotta legújabb alkotásainak témájául. A tárlat címe (Nyitás – Zárás – Nyitás) önmagában is sokatmondó, nem igényel különösebb magyarázatot, hiszen az elmúlt két év bizonytalan hétköznapjait, a kényszerű bezártságot és összezártságot, az idős szeretteinktől való távolmaradást és a negatív hírek által felerősödött állandó szorongást ki tudta volna elfelejteni.
A közvetlenül a kiállítótér bejáratánál látható íróasztal-installáció direkt módon ezt az időszakot – a magánélet és a munka tereinek egymásba csúszását, valamint a szabadidő és a munkaidő határainak elmosódását – idézi meg. Az asztal mindkét lába szedett-vedett elemekből: számítógépházból, éjjeliszekrényből és könyvstószokból áll. Az asztallapon egyebek mellett router és laptop, a szekrényfiókban kilógó pizzásdoboz látható. A karanténhétköznapok csendélete ez, melynek különös abszurditását az árnyékot adó napernyő csak tovább fokozza.
Az installáció önértékén túl egyúttal kapcsolatot teremt a tárlat festményeinek két, egymástól markánsan elkülönülő csoportja közt. A képek egyik fele az online kommunikációt, közelebbről a „home office” és az otthonról tanulás avatarok mögé bújó személytelenségét karikírozza ki. Közülük a GDPR, vagy amit akartok című festmény a legpregnánsabb munka, melyen az interneten keresztül oktató tanár az „üres” monitornak tart előadást. Az arcukat nem vállaló diákok nevének kezdőbetűiből pedig a sokak számára ismerős adatvédelmi rendelet rövidítése, a GDPR olvasható össze, ami egyaránt értelmezhető diákcsínyként és művészi fricskaként, vagyis a kép narratíváján belül és onnan kilépve is érvényes mondanivalóval bír. Miközben egy másik képen (Online tanulás) talán épp az egyik arctalan diáklány látható, amint elnyújtózva a kanapén, unott képpel a telefonjába mélyed.
A kiállított festmények másik nagy csoportja a pandémia időszakát átható bizonytalanságot, bezártságot és a karantén (lehetséges) végét kevésbé hétköznapi módon, szimbolikus eszközökkel ragadja meg. A festő ugyanis visszanyúlt egy 2018-as, bőven a koronavírus-járvány előtt készült képéhez (Árnyék III. – amely szintén látható a tárlaton), és a három összecsukott napernyőt ábrázoló monokróm festményből komplett sorozatot alkotott, létrehozva ezzel a vendéglátóhelyek teraszainak napernyőiből a járvány okozta kétkedés szimbólumát, ami egyúttal a kiállítás központi motívuma is.
Az ernyők hol csukva (és összekötve), hol pedig nyitva láthatók, máskor a nyitott napernyők alatt üresen álló székek és asztalok halvány kontúrja dereng, mint holmi elhagyatott, köd borította tájon. Kétség kívül ez a kiállítás legerősebb része.
Makrai Adél munkái az utóbbi évek egyik legfontosabb társadalmi tapasztalatát járják körül, méghozzá több irányból, figurális kompozíciókkal, némely festményen korántsem megszokott formában.
Dacára a képek ingadozó színvonalának, a néző könnyen azonosulhat az izgalmas problémafelvetésekkel, és jó néhány, a pandémia témáját eredeti módon megközelítő, jelentős művel is találkozhat.
Makrai Adél Nyitás – Zárás – Nyitás című kiállítása 2022. április 30-ig tekinthető meg Kalocsán, a Nicolas Schöffer Gyűjtemény galériájában.
Borítókép: Részlet Makrai Adél kalocsai kiállításából (Fotó: Nagy Erik)
