A művészet feladatáról folytatott diskurzus – hogy egyáltalán van-e neki, s ha igen, akkor mi – jórészt egymásnak kölcsönösen ellentmondó nézetek ütköztetése, minek köszönhetően e kérdésben megnyugtató álláspontra aligha juthatunk. A kortárs művészeti tendenciákat látva azonban bátran kijelenthető, hogy számos művész továbbra is fogékony a társadalmi jelenségek, a közös múlt és a közös jelen művészi eszközökkel történő feldolgozására.
A balassagyarmati születésű, Kaposváron oktató festőművész, Makrai Adél most kiállított művei is ezt igazolják, a művész ugyanis a koronavírus-járvány okozta bezártság hétköznapi tapasztalatait választotta legújabb alkotásainak témájául. A tárlat címe (Nyitás – Zárás – Nyitás) önmagában is sokatmondó, nem igényel különösebb magyarázatot, hiszen az elmúlt két év bizonytalan hétköznapjait, a kényszerű bezártságot és összezártságot, az idős szeretteinktől való távolmaradást és a negatív hírek által felerősödött állandó szorongást ki tudta volna elfelejteni.
A közvetlenül a kiállítótér bejáratánál látható íróasztal-installáció direkt módon ezt az időszakot – a magánélet és a munka tereinek egymásba csúszását, valamint a szabadidő és a munkaidő határainak elmosódását – idézi meg. Az asztal mindkét lába szedett-vedett elemekből: számítógépházból, éjjeliszekrényből és könyvstószokból áll. Az asztallapon egyebek mellett router és laptop, a szekrényfiókban kilógó pizzásdoboz látható. A karanténhétköznapok csendélete ez, melynek különös abszurditását az árnyékot adó napernyő csak tovább fokozza.
Az installáció önértékén túl egyúttal kapcsolatot teremt a tárlat festményeinek két, egymástól markánsan elkülönülő csoportja közt. A képek egyik fele az online kommunikációt, közelebbről a „home office” és az otthonról tanulás avatarok mögé bújó személytelenségét karikírozza ki. Közülük a GDPR, vagy amit akartok című festmény a legpregnánsabb munka, melyen az interneten keresztül oktató tanár az „üres” monitornak tart előadást. Az arcukat nem vállaló diákok nevének kezdőbetűiből pedig a sokak számára ismerős adatvédelmi rendelet rövidítése, a GDPR olvasható össze, ami egyaránt értelmezhető diákcsínyként és művészi fricskaként, vagyis a kép narratíváján belül és onnan kilépve is érvényes mondanivalóval bír. Miközben egy másik képen (Online tanulás) talán épp az egyik arctalan diáklány látható, amint elnyújtózva a kanapén, unott képpel a telefonjába mélyed.
