Parr több mint négy évtizede kutatja a mindennapi élet jelenségeit, kezdve a britek vásárlási vagy éppen szórakozási szokásainak bemutatásától a nemzeti karakter megragadásáig. Tárgya a középosztálybeli kisember, azaz gyakorlatilag saját maga, hiszen ő is ebből a közegből származik. Nem ítélkezik és nem nézi le képeinek tárgyát, még akkor sem, ha fotóit megmosolyogjuk, hiszen csak úgy árad belőlük az irónia és a jellegzetes brit humor. A Műcsarnok két termében megrendezett Life’s a Beach (a magyarul kevésbé beszédes, Az élet egy strand) című kiállítás népszerű tengeri fürdőhelyeken tett megfigyeléseiből válogat: a spanyol Benidorm üdülővárosa, belgiumi plázsok, a Garda-tó partja, a Krím félsziget, Lettország, az indiai Goa, Dél-Amerika tengerpartjai, köztük a híres Copacabana vagy az indonéziai Bali mind terítékre kerülnek.
Pályája során Martin Parr több mint száz megjelent fotóalbumot publikált és mintegy harminc könyvet szerkesztett, több fotófesztivál kurátora.
Az ő rendezésével valósult meg a londoni Barbican Centre Strange and Familiar (2016) című kiállítása, amely az Egyesült Királyság szociokulturális miliőjét térképezte fel nemzetközi fotográfusok munkáival. 1994 óta tagja a Magnum fotóügynökségnek, melynek 2013 és 2017 között az elnöke is volt. 2013-tól az észak-írországi University of Ulster (Belfast) fotográfia professzora, 2017-ben létrehozta a Martin Parr Alapítványt, munkái pedig megtalálhatók többek között a londoni Tate, a párizsi Pompidou, vagy a New York-i MoMA gyűjteményében.
Stílusa összetéveszthetetlen: egyszerre képviseli a Magnum Photos két fő irányvonalát, a dokumentarista és a művészi törekvést.
A nyolcvanas évek elején ő volt az, aki visszahozta a színes fotográfia becsületét, hiszen akkoriban a művészi fotográfiát az alkotók és a befogadók is többnyire fekete-fehérben képzelték el. Parr jellegzetes, élénk, vibráló képein a színek már-már kiégnek, ugyanis fényes nappal a strandon is vakut használ: a piros fürdőruhák és az azúrkék tenger jóformán kiesik a keretből, mindez mégsem teszi giccsessé vagy olcsóvá az összhatást. Parr gyermekkorától kezdve bizalmas viszonyt ápol a tengerparttal, hiszen hobbifotós nagyapjával gyakran látogatták Észak-Anglia partjait. Kezdő fotográfusként ide tért vissza, hogy bemutassa, hogyan nyaral az angol átlagember: erről szól leghíresebb sorozata, a The Last Resort (1986), melyet a Liverpool melletti New Brighton tengerpartján készített, s amely nemzetközi karrierjének kezdete. Parr elmondása szerint a tengerpart egy kivételes nyilvános tér, ahol az általános emberi viselkedés abszurd megnyilvánulásai és a helyi furcsaságok zökkenőmentesen olvadnak egybe. Az emberek lazulnak, pihennek, olvasgatnak vagy éppen sportolnak, míg a fotós belefeledkezhet a látványba és szabadon kísérletezhet.
A Műcsarnok négy évet várt Az élet egy strand című kiállításra, melyben bepillanthatunk Martin Parr hosszú pályája különböző időszakaiba a kezdeti megfigyelésektől egészen a nyugat-ausztráliai kikötővárosokat dokumentáló No Worries (2012) sorozatig. A streetfotó műfaja átszellemültséget kíván. A fotós kinyílik környezetére és figyel: olyan részleteket, egybeeséseket, pillanatokat próbál elkapni, amelyek felett az ember legtöbbször elsiklik. Martin Parr több mint négy évtizedes pályája során mindig sétálni indult: akár a különféle népeket érintő sztereotípiák foglalkoztatták, akár a fogyasztás bizarr megnyilvánulásait kutatta.
Fotói pedig nem csupán meghökkentők, olykor bizarrak vagy éppen mosolyra fakasztják nézőjét, de ráirányítják figyelmünket a világban zajló változásokra, a tömegturizmus ellentmondásaira vagy éppen arra, ahogyan a kapitalizmusról vagy magáról a pihenésről gondolkodunk.
Martin Parr Strand az egész világ (Life’s a Beach) című kiállítása június 26-ig tekinthető meg. Kurátor: Tulipán Zsuzsanna.
Borítókép: Martin Parr kiállítása a Műcsarnokban (Fotó: Kurucz Árpád)
