Az élő generáció erénye letűnt nagy emberek kultuszából táplálkozik
– mondta nagy elődjéről, gróf Tisza Istvánról gróf Bethlen István, a két világháború közötti Magyarország legkiemelkedőbb miniszterelnöke. Hozzá hasonlóan a kálvinista vasgróf már száztíz éve arra figyelmeztetett, hogy kultúránk jövő fejlődésének nemzeti irányát csak azáltal fejleszthetjük, ha a gondjainkra bízott új nemzedék lelkébe beleültetjük nemzeti életünk és irodalmunk nagyjainak kultuszát.
Fiatalabb kortársuk, gróf Sigray Antal pedig azt vallotta, hogy az arisztokrácia feladata és hivatása kettős:
a történeti értékek megőrzése és azoknak az idő követelményeihez való alkalmazása.
Három magyar arisztokrata államférfi, három tragikus sorsú nagy hazafi. Az elsőt aljas és gyáva „őszirózsás forradalmárok” meggyilkolták, a másodikat a szovjet megszállók elhurcolták és egy moszkvai börtönben hunyt el. A harmadikat a német megszállók a mauthauseni koncentrációs táborba vitték, s bár a fogságot túlélte, az ott szerzett súlyos betegségébe halt bele amerikai emigrációjában.
Tisza és Bethlen alakja, élete, politikusi pályája jól ismert, Sigray Antalé viszont a kommunista diktatúra négy évtizede alatt a feledés (elfeledtetés) homályába merült.
Bár 1990 után egyre többen és többet írtak róla, az első átfogó életrajza csak 2007-ben látott napvilágot. Az akkor huszonnégy éves Békés Márton történész, politológus, publicista A becsület politikája címmel mutatta be gróf Sigray Antal életét és korát; a szerző első, ifjúkori műve változatlan, bár képekkel és új előszóval bővített formában nemrég másodszor is megjelent.
Békés szerint a tizenöt év elteltével változatlan újrakiadást az indokolja, hogy a Horthy-korszak politika- és eszmetörténetével kapcsolatos kutatómunka azóta felgyűlt eredményei mit sem csorbítottak a „Sigray név méltóságát visszaadó” könyv szakmai érvényén, sőt csak megerősítették a mondanivalóját. Úgy véli, azért érdemes felfrissíteni az emlékezetet, mert
a magyar jobboldal, amely határozottan a nemzeti hagyományok megőrzésének pártján áll, nem felejtkezhet el éppen a saját tradícióiról.
Márpedig a magyar jobboldali hagyományon belül különösen mostoha sors jutott az 1918 és 1946 között működő legitimista mozgalomnak, a magyar monarchizmus autentikus és szellemdús változatának. Mivel a Somogyváry Gyula író által a „márványember” jelzővel jellemzett gróf Sigray Antal a hazai legitimizmus utolsó politikai vezetője, a magyar konzervativizmus kiemelkedő alakja volt, fontos és hasznos emlékezni, emlékeztetni érdekes és egyedi, egyszersmind tanulságos életpályájára.
Ezt a 68 éves életpályát dióhéjban sem könnyű összefoglalni, hiszen a Vas vármegyei katolikus grófi család utolsó, 1879-ben született sarja fiatal korában katona, huszártiszt lett, majd a háború alatt egyszerre a fronton és a parlamentben (a főrendiház örökös tagjaként) is helytállt. Az ellenforradalom egyik vezetőjeként és nyugat-magyarországi főkormánybiztosként is fontos szerepet töltött be, s hogy Sopron és környéke – a trianoni diktátum első revíziójával – 1921 végén visszakerült Magyarországhoz, az nem kis részben az ő érdeme is. Kezdettől a legitimista mozgalom egyik vezetője, aki támogatta IV. Károly 1921-es mindkét visszatérési (restaurációs) kísérletét, majd a király halálát követően a trónörökös Habsburg Ottó egyik legközelebbi magyar híve, s az ő megbízásából 1934-től a magyarországi legitimista mozgalom irányadó politikai vezetője lett. 1920–1939 között országgyűlési képviselőként, 1942–44 között a felsőház tagjaként (mindvégig konstruktív ellenzékben) és a konzervatív ellenállási mozgalom vezető személyiségeként a történeti alkotmány jogfolytonosságán alapuló polgári, demokratikus magyar (örökletes) monarchia eszméjének, a jog és a becsület politikájának egyik fő képviselője.
Sigray Antal a nemes arisztokratikus konzervativizmus európai jelentőségű megszemélyesítője volt. A jogegyenlőség, a tiszta politikai humanitás és […] a nemzeti érdekek bátor előharcosa.
Így emlékezett a Magyar Nemzet 1948 elején az előző év karácsonyán New Yorkban elhunyt „márványemberre”. Hetvennégy év múltával, ma sem írhatunk mást.
Békés Márton: A becsület politikája. Magyar Nyugat Könyvkiadó, Szombathely, 2022
Borítókép: Gróf Sigray Antal (Fotó: Wikipédia)
