Az élő generáció erénye letűnt nagy emberek kultuszából táplálkozik
– mondta nagy elődjéről, gróf Tisza Istvánról gróf Bethlen István, a két világháború közötti Magyarország legkiemelkedőbb miniszterelnöke. Hozzá hasonlóan a kálvinista vasgróf már száztíz éve arra figyelmeztetett, hogy kultúránk jövő fejlődésének nemzeti irányát csak azáltal fejleszthetjük, ha a gondjainkra bízott új nemzedék lelkébe beleültetjük nemzeti életünk és irodalmunk nagyjainak kultuszát.
Fiatalabb kortársuk, gróf Sigray Antal pedig azt vallotta, hogy az arisztokrácia feladata és hivatása kettős:
a történeti értékek megőrzése és azoknak az idő követelményeihez való alkalmazása.
Három magyar arisztokrata államférfi, három tragikus sorsú nagy hazafi. Az elsőt aljas és gyáva „őszirózsás forradalmárok” meggyilkolták, a másodikat a szovjet megszállók elhurcolták és egy moszkvai börtönben hunyt el. A harmadikat a német megszállók a mauthauseni koncentrációs táborba vitték, s bár a fogságot túlélte, az ott szerzett súlyos betegségébe halt bele amerikai emigrációjában.
Tisza és Bethlen alakja, élete, politikusi pályája jól ismert, Sigray Antalé viszont a kommunista diktatúra négy évtizede alatt a feledés (elfeledtetés) homályába merült.
Bár 1990 után egyre többen és többet írtak róla, az első átfogó életrajza csak 2007-ben látott napvilágot. Az akkor huszonnégy éves Békés Márton történész, politológus, publicista A becsület politikája címmel mutatta be gróf Sigray Antal életét és korát; a szerző első, ifjúkori műve változatlan, bár képekkel és új előszóval bővített formában nemrég másodszor is megjelent.
Békés szerint a tizenöt év elteltével változatlan újrakiadást az indokolja, hogy a Horthy-korszak politika- és eszmetörténetével kapcsolatos kutatómunka azóta felgyűlt eredményei mit sem csorbítottak a „Sigray név méltóságát visszaadó” könyv szakmai érvényén, sőt csak megerősítették a mondanivalóját. Úgy véli, azért érdemes felfrissíteni az emlékezetet, mert
a magyar jobboldal, amely határozottan a nemzeti hagyományok megőrzésének pártján áll, nem felejtkezhet el éppen a saját tradícióiról.