A Győri Balett Ne bánts! című előadása kezdetén egy fiatal lány felszabadult, boldog pillanatait láthatják a nézők. A klasszikus balett mozdulatai esztétikusan, szépen fejezik ki a nyugodt, harmonikus miliőt, majd – mint derült égből a villámcsapás – megjelenik a kortárs tánc hétköznapi életből is vett mozgássora, amely egy fiatal lányt érő abúzusba torkollik. Egészséges lelkületű embernek ép ésszel felfoghatatlan, amit lát: egy apa szexuálisan zaklatja a lányát. Miközben a tánc nyelvére kódolt brutális cselekménysort látja a néző, azon gondolkozik, hogyan lehetséges mindez, miért nem lehet megakadályozni ezt a borzalmat. Velekei László átgondolt koreográfiája révén a néző éppen azon tűnődik, amin az áldozat is, így megtörténik az érzelmi azonosulás. Herkovics Eszter Adria (a lány szerepében) jól érzékelteti a színpadon az elkeseredést és tehetetlenséget, a félelem okozta bénultságot, a nagyobb hatalomnak való engedelmességet, majd a rettegés légkörében való téblábolást.
Velekei László koreográfiája nem kíméli a nézőt. Nemcsak a tánc nyelvén szembesít a szégyennel, hanem a darab egy adott pillanatában a sötét nézőtérre temérdek reflektor világít, amely révén kénytelenek vagyunk elfordítani a fejünket.
A táncelőadás arra is felhívja a figyelmet, hogy sok esetben elfordítják az emberek a fejüket, ha tudomást szereznek családon belüli erőszakról. A bemutató után Velekei László lapunknak elmondta, hogy a darabnak az egyik célja éppen az, hogy ne fordítsuk el a fejünket, eljött az idő, hogy szembenézzünk ezzel a problémával. A másik célja pedig az, mivel elsősorban gyerekeknek szól az előadás, hogy aki érintett, az merjen segítséget kérni, mert nincs egyedül a tragédiájával.
A Győri Balett igazgatója hozzátette: ez a bemutató egy korábbi koreográfia felújítása, amikor az iskolásoknak szóló előadások után pszichológus segítségével beszélgetéseket is szerveztek, amelyeken a látott darabról volt szó. Nem egy alkalommal derült ki: az iskolás nézők között is voltak érintett gyerekek, akik a táncelőadás révén tudatosították, hogy mi is történt velük, és így már képesek voltak segítséget kérni.
Velekei László kiemelte, hogy – mivel minden iskolába nem tudnak eljutni – érdemes lenne elkészíteni az előadás filmváltozatát is.
A táncelőadás egyik legemlékezetesebb szólója Matuza Adrienn tánca, aki az anyát alakítja. Egyrészt elmeséli a tánc nyelvén, hogy milyen lelki kötelék van anya és gyermeke között, másrészt számot ad az árulásáról is, a tehetetlen vergődéséről, arról, hogy nem képes segíteni a lányán. A táncelőadás arra is nagy hangsúlyt helyez, hogy egy abúzus után az áldozatban bizalmatlanság születik. Ezt erősíti a filmbejátszás is, amely egy korábbi boldog szülinapi pillanat boldogtalanná válásának lenyomata. A gyermek lelkében brutális rombolás történik. A szép emlékek átíródnak, a nyílt tekintetből félelem és bizalmatlanság sugárzik. Akit abúzus ér, nemcsak a szülőkben veszíti el a bizalmát, hanem a többi emberben is. Aki pedig bizalmatlanságban éli le az életét, az nagyon nehezen él meg boldog pillanatokat, annak pokollá válnak a hétköznapok és az ünnepnapok egyaránt. Talán ez a legmegrázóbb Velekei László koreográfiájában. Egyrészt látni a sátánt, mert a táncelőadásban külön szereplőként megjelenik a sötét vágy, amely az apával együtt ront rá a lányra, másrészt szembesülni azzal, ahogyan pokollá válik egy gyermek boldog pillanatokkal teli élete. Velekei László válasza arra a kérdésünkre, hogy mit lehet tenni mindezek ellen az, hogy
beszélni kell róla, még akkor is beszélni kell, hogyha kellemetlen és fájdalmas, de csak így érhető el, hogy aki érintett, az merjen segítséget kérni.
Borítókép: Jelenet az előadásból (Fotó: Ambrus László)
