Velekei László kiemelte, hogy – mivel minden iskolába nem tudnak eljutni – érdemes lenne elkészíteni az előadás filmváltozatát is.
A táncelőadás egyik legemlékezetesebb szólója Matuza Adrienn tánca, aki az anyát alakítja. Egyrészt elmeséli a tánc nyelvén, hogy milyen lelki kötelék van anya és gyermeke között, másrészt számot ad az árulásáról is, a tehetetlen vergődéséről, arról, hogy nem képes segíteni a lányán. A táncelőadás arra is nagy hangsúlyt helyez, hogy egy abúzus után az áldozatban bizalmatlanság születik. Ezt erősíti a filmbejátszás is, amely egy korábbi boldog szülinapi pillanat boldogtalanná válásának lenyomata. A gyermek lelkében brutális rombolás történik. A szép emlékek átíródnak, a nyílt tekintetből félelem és bizalmatlanság sugárzik. Akit abúzus ér, nemcsak a szülőkben veszíti el a bizalmát, hanem a többi emberben is. Aki pedig bizalmatlanságban éli le az életét, az nagyon nehezen él meg boldog pillanatokat, annak pokollá válnak a hétköznapok és az ünnepnapok egyaránt. Talán ez a legmegrázóbb Velekei László koreográfiájában. Egyrészt látni a sátánt, mert a táncelőadásban külön szereplőként megjelenik a sötét vágy, amely az apával együtt ront rá a lányra, másrészt szembesülni azzal, ahogyan pokollá válik egy gyermek boldog pillanatokkal teli élete. Velekei László válasza arra a kérdésünkre, hogy mit lehet tenni mindezek ellen az, hogy
beszélni kell róla, még akkor is beszélni kell, hogyha kellemetlen és fájdalmas, de csak így érhető el, hogy aki érintett, az merjen segítséget kérni.
Borítókép: Jelenet az előadásból (Fotó: Ambrus László)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!