Doktori értekezése, amely A finn költészet szerkezeti elemzése címmel jelent meg 1984-ben, feltérképezte a teljes finn lírát Jaakko Juteinitől Pentti Saarikoskiig, és ezzel egycsapásra a Parnasso című folyóirat vezető kritikusává tette.
Jelentős a magyar irodalom finnre fordításában kifejtett munkássága is. Bemutatta a modern magyar költészet legjelentősebb képviselőit Kassák Lajostól, József Attilától, Radnóti Miklóstól, Juhász Ferenctől és Nagy Lászlótól kezdve egészen Csoóri Sándorig, Kányádi Sándorig és Weöres Sándorig. Finnre fordított két nagy novellaválogatást és lefordította a magyar próza két megújítója, Esterházy Péter és Nádas Péter ikonikus műveit.
Launonen sokféle irodalmi díjban és kitüntetésben részesült. Megkapta a Pro Cultura Hungaricát (1988), az MTA Füst Milán Alapítványának műfordítói nagydíját (1990), a Lotz János-érmet (1991) és a Rácz István-díjat (2007). 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki.
Hannu Launonen a Magyar Írószövetség rendkívüli tagja volt.
Borítókép: Hannu Launonen portréja (Fotó: Wikipédia)
