Koncz Gábor teljes lendülettel dolgozik, három színházban játszik, közönségtalálkozókra hívják, ez számára nagyon jó érzés, örvend, hogy még ma is érdekli az embereket a játéka, a véleménye.
Számára azonban a múltja éppolyan fontos, mint a jövője.
Nagyon fontosak a gyökerei, nagyon bánja, hogy a külföldön élő unokáit ritkán láthatja, és attól tart, hogy nem fognak tudni eljönni a temetésére.
Én épp ezért nem tudtam volna soha külföldön élni, mert a szüleimet nem tudtam volna itt hagyni. Apám mondta is nekem, amikor Budapestre szerződtem: Fiam, hogy tudsz te Pestre menni, én már ha vásárba megyek, akkor rosszul érzem magam
– mondta a színművész, aki ugyan sajnálatosnak érzi, hogy meg vannak számlálva a napjai, de tudja, hogy visszatér.
A magyarságom, a becsületem és a keresztény hitem mellett a reinkarnációban is hiszek, tudom, hogy visszatérek a halálom után. De nem Európába, mert ez egy rémálom, hanem Ázsiába, ahol tiszta emberek élnek.
A színművész a temetésével kapcsolatban sem bíz semmit a véletlenre.
A végrendeletemben kikötöttem, hogy engem csak állva lehet eltemetni, mert nem akarom fekve nézni a sok emberi disznóságot, állva akarok kiabálni a halálom után is, ha valami nem tetszik.
Koncz Gábor azt is tudja, mikor szeretne elmenni.
Mindenképpen Orbán Viktor regnálása alatt szeretnék elmenni. Hasonló a gondolkodásunk, és tudom, hogy törődne velem. Ezért most biztos lőni fognak rám, de azt vallom, ami nem kerül küzdelembe, az értéktelen. Ami fontos nekünk, a magyarságról, a hitről, a családról és a sportról egyformán gondolkodunk, ez pedig nekem garancia.
Az eredeti cikk ITT elérhető.
Borítókép: Koncz Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész (Forrás: Blikk)
