Moldvában jár a sárkány + videó

Bizonyára mindenkinek van személyes középkora. Olyan élménycsomagja, amelynek darabjai megjelennek a középkor hívószóra. Mondjuk a Kolozsvári testvérek Szent György-szobra, a Carmina Burana hangjai, Baskerville-i Vilmos különös története vagy Jankovics Marcell és Méry Gábor gótikus templomokról készített albumsorozata. Az autentikus gótika vegyül a fejünkben utólag alkotott középkorias hangulatokkal, s olykor szétválasztani is nehéz, hogy egy élményből mennyi az igazi hagyomány, s mennyi a modern művészi teljesítmény. Mit írt Villon és mit költött hozzá Faludy? Mennyi maradt meg régi Mátyás-templomból, s mi az, amivel Schulek toldotta meg? Mit őriznek hajdan volt kultúrájukból a csángók, s mit gyűjtöttek hozzá évszázadok alatt?

Fotó: FEJER

Ugye, hogy nem lőttem mellé ezzel a metáldologgal? Hamarosan azonban az is kiderül, hogy az elmúlt években bejárták fél Európát. Mert ugyan Magyarországon is sokakat megszólít a középkori hangulatba csavart, de a kortárs világzene hangulatához igazodó, dinamikus, táncra ingerlő hangzásvilág, ám Európa sok országában olyan kultusza van, mint nálunk a táncházi muzsikának. A Bordó Sárkányt így aztán rajongással fogadták Norvégiában, Észtországban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Lengyelországban, Németországban és a csuda tudja, még mennyi országban.

Szívesen lépnek föl klasszikus színpadi körülmények között, de, ha úgy alakul, amolyan vásári mulattatóként is képesek belefeledkezni a tivornyába.

És ha ők belefeledkeznek, hát abból igazi középkori „ereszd el a hajamat” támad. Tavaly például a Székesfehérvári királyi napokon hozták tűzbe-lázba az utcai közönséget. És ami ennél is érdekesebb, ha felkérik őket, csángó táncházban is muzsikálnak.

– Nem kell ezen csodálkozni – mondja Szlama László. – A középkori és a csángó zene nagyon közel áll egymáshoz. A koboz például a csángók között maradt fenn eleven hangszerként. Hagyományos páros arrafelé a hegedű és a koboz. És persze a többi középkori hangszert vagy azoknak egy sajátos változatát is megőrizték a csángók. Ezért aztán mindegyikünk ért valamilyen moldvai hangszerhez, a dallamok is középkoriasak. Könnyedén össze tudunk rakni egy csángó táncházat, de ebben azért nem mi vagyunk a legjobbak.

Különös ez a szerénység, mert ha valaki megnézi a Sárkány korábbi felvételeit vagy belekukkant a vasárnap este megjelent új klipbe – a Lángoló Gitárok blogmagazin adott teret a Lencsés című szám premierjének –, úgy érzi, ezek a fiúk mindent tudnak a csángó lélekről, a csángó zenéről.
 

– Megszólított bennünket a moldvai hangzás. Nagyon inspiráló a táncházakban kihagyhatatlan hétnyolcados kecskés táncdallam. Kipróbáltuk, kiderült, hogy nagyon jól működik. És persze ha működik, miért ne lehetne a klip háttere is a csángó tánc, viselet? Hát az lett.

És milyen jó, hogy így döntöttek a sárkányfiúk. Magával ragadó anyag született. Tradíciókat őrző, mégis nagyon korszerű, nagyon újszerű, nagyon eredeti az, ami a most megjelent videón látható, hallható. A hegedű fülbemászó vezérmotívumát a dob feszes ritmusa támasztja meg. Ségercz Ferenc, sepsiszentgyörgyi népi furulyás vir­tuóz játékával érkezik tetőpontjához az alkotás. A formálódó ötödik nagylemezhez készült klip vizuális világa archaikusabb nem is lehetne. A Csángóföld szívében elterülő Klézse község és a hozzá tartozó Somoska hegyvidéke, dombságai, erdei jelennek meg a filmben, s ebbe a háttérbe táncolnak bele a csángó hagyományokat őrző helyi néptánccsoport táncosai és a környékbeli falvak lakói.

A Lencsés cím mögött egyszerű magyarázat áll. Egyrészről azontúl, hogy a névválasztás hangalakilag utal a kecskésre, a dal – miként Dickmann Roland, a zenekar vezetője elárulta –, január elsején íródott, akkor, amikor a Kárpátokon túl a kecskést, ezt a maszkos, alakoskodó, házról házra járó, köszöntő népszokást tartják, és amikor a Kárpát-medencében a hagyomány szerint lencsét esznek a jó szerencsét várva.

Bár a Lencsés fődallama távolról sem hasonlít a kecskésre, a lüktetés, valamint a hasonló hangszerelés ­miatt a klipben a táncosok a Lencsésre járják a kecskést.

A kép és részben a zene az ősi, érintetlen tájon, a hétköznapokban még mindig jelen lévő viseleteken, az emberi kapcsolatok minden korban megjelenő egyetemességén keresztül a máig élő hagyományt, a jelenben élő múltat kívánja bemutatni. Koncertjeik kapcsán említette a kobzos, hogy kicsik, nagyok, felnőttek, gyerekek élvezik ezt a zenét. De ez igaz lehet a klipjeikre is. A szövegek, a hangulatok igazi intellektuális élményt adnak, miközben a dallamok és a ritmusok ösztönökre ható erővel sodorják el a közönséget. És ezzel jelen időbe kerül a középkori hagyomány.

Borítókép: A Bordó Sárkány együttes, középen Szlama László kobzos (Fotó: Bordósárkány.com)