Moldvában jár a sárkány + videó

Bizonyára mindenkinek van személyes középkora. Olyan élménycsomagja, amelynek darabjai megjelennek a középkor hívószóra. Mondjuk a Kolozsvári testvérek Szent György-szobra, a Carmina Burana hangjai, Baskerville-i Vilmos különös története vagy Jankovics Marcell és Méry Gábor gótikus templomokról készített albumsorozata. Az autentikus gótika vegyül a fejünkben utólag alkotott középkorias hangulatokkal, s olykor szétválasztani is nehéz, hogy egy élményből mennyi az igazi hagyomány, s mennyi a modern művészi teljesítmény. Mit írt Villon és mit költött hozzá Faludy? Mennyi maradt meg régi Mátyás-templomból, s mi az, amivel Schulek toldotta meg? Mit őriznek hajdan volt kultúrájukból a csángók, s mit gyűjtöttek hozzá évszázadok alatt?

Fotó: FEJER

Mindezt azért vetettem föl, hogy elújságolhassam, remek darabbal gyarapodott személyes középkorom. Megismertem ugyanis a Bordó Sárkányt. Ami nem hétfejű népmesei rettenet, hanem lenyűgöző erővel megszólaló zenekar. Saját meghatározása szerint „középkori világzenét” játszik. Honlapján azt olvashatjuk, hogy az autentikus, magyar és európai középkori dalokat és táncokat ötvözik saját alkotói elképzeléseikkel. Aztán van ezen a weboldalon néhány link, ami kisvideókra mutat. Tucatnyi dalt lehet így meghallgatni, de bizonyára több is van, mert négy lemezük jelent meg az elmúlt években.

A szűkszavú felület böngészgetése helyett fölhívom Szlama Lászlót, az együttes kobzosát, aki a felvételek tanúsága szerint egy-egy koncerten úgy tépi a húrokat, mint valami brutal death metal banda végzetesen elszállt gitárosa. Gondolom, igyekszik tartani magát az együttes hitvallásához. A Facebook-oldalukon így írnak magukról:

a Bordó Sárkány középkori rock ’n’ rollt, igazi fúziós zenét játszik. A koncertek a középkori tivornyák hangulatát idézik.

– Tizenkét éve alakult meg a Sárkány – meséli a kobzos. – Eredetileg debreceni társaság voltunk. Ott állt össze az együttes. Dickmann Roland kezdte szervezni a társaságot. Ő az a kopasz férfi, akit többnyire dudával, máskor középkori síppal, ír vagy moldvai furulyával lehet látni a felvételeken. Annak idején régizenével foglalkozott. Én ugyancsak középkori zenét tanultam. De jöttek népzenészek is. A tagok ugyan cserélődtek az idők folyamán, de mi ketten maradtunk. Most velünk játszik Fábi János, a hegedűsünk, aki népzenei vonalról jött, Szőke Miklós Márk, a dobosunk, akinek sem a régizenéhez, sem a népzenéhez nem volt köze eredetileg, ám úgy megszerette, hogy ma már olyan hangszereken is játszik, amikről korábban talán nem is hallott, és Kiss Ernő, aki egyebek mellett mandocellon játszik. Na, ő valóban metálzenész volt korábban.
 

Ugye, hogy nem lőttem mellé ezzel a metáldologgal? Hamarosan azonban az is kiderül, hogy az elmúlt években bejárták fél Európát. Mert ugyan Magyarországon is sokakat megszólít a középkori hangulatba csavart, de a kortárs világzene hangulatához igazodó, dinamikus, táncra ingerlő hangzásvilág, ám Európa sok országában olyan kultusza van, mint nálunk a táncházi muzsikának. A Bordó Sárkányt így aztán rajongással fogadták Norvégiában, Észtországban, Franciaországban, Spanyolországban, Olaszországban, Lengyelországban, Németországban és a csuda tudja, még mennyi országban.

Szívesen lépnek föl klasszikus színpadi körülmények között, de, ha úgy alakul, amolyan vásári mulattatóként is képesek belefeledkezni a tivornyába.

És ha ők belefeledkeznek, hát abból igazi középkori „ereszd el a hajamat” támad. Tavaly például a Székesfehérvári királyi napokon hozták tűzbe-lázba az utcai közönséget. És ami ennél is érdekesebb, ha felkérik őket, csángó táncházban is muzsikálnak.

– Nem kell ezen csodálkozni – mondja Szlama László. – A középkori és a csángó zene nagyon közel áll egymáshoz. A koboz például a csángók között maradt fenn eleven hangszerként. Hagyományos páros arrafelé a hegedű és a koboz. És persze a többi középkori hangszert vagy azoknak egy sajátos változatát is megőrizték a csángók. Ezért aztán mindegyikünk ért valamilyen moldvai hangszerhez, a dallamok is középkoriasak. Könnyedén össze tudunk rakni egy csángó táncházat, de ebben azért nem mi vagyunk a legjobbak.

Különös ez a szerénység, mert ha valaki megnézi a Sárkány korábbi felvételeit vagy belekukkant a vasárnap este megjelent új klipbe – a Lángoló Gitárok blogmagazin adott teret a Lencsés című szám premierjének –, úgy érzi, ezek a fiúk mindent tudnak a csángó lélekről, a csángó zenéről.
 

– Megszólított bennünket a moldvai hangzás. Nagyon inspiráló a táncházakban kihagyhatatlan hétnyolcados kecskés táncdallam. Kipróbáltuk, kiderült, hogy nagyon jól működik. És persze ha működik, miért ne lehetne a klip háttere is a csángó tánc, viselet? Hát az lett.

És milyen jó, hogy így döntöttek a sárkányfiúk. Magával ragadó anyag született. Tradíciókat őrző, mégis nagyon korszerű, nagyon újszerű, nagyon eredeti az, ami a most megjelent videón látható, hallható. A hegedű fülbemászó vezérmotívumát a dob feszes ritmusa támasztja meg. Ségercz Ferenc, sepsiszentgyörgyi népi furulyás vir­tuóz játékával érkezik tetőpontjához az alkotás. A formálódó ötödik nagylemezhez készült klip vizuális világa archaikusabb nem is lehetne. A Csángóföld szívében elterülő Klézse község és a hozzá tartozó Somoska hegyvidéke, dombságai, erdei jelennek meg a filmben, s ebbe a háttérbe táncolnak bele a csángó hagyományokat őrző helyi néptánccsoport táncosai és a környékbeli falvak lakói.

A Lencsés cím mögött egyszerű magyarázat áll. Egyrészről azontúl, hogy a névválasztás hangalakilag utal a kecskésre, a dal – miként Dickmann Roland, a zenekar vezetője elárulta –, január elsején íródott, akkor, amikor a Kárpátokon túl a kecskést, ezt a maszkos, alakoskodó, házról házra járó, köszöntő népszokást tartják, és amikor a Kárpát-medencében a hagyomány szerint lencsét esznek a jó szerencsét várva.

Bár a Lencsés fődallama távolról sem hasonlít a kecskésre, a lüktetés, valamint a hasonló hangszerelés ­miatt a klipben a táncosok a Lencsésre járják a kecskést.

A kép és részben a zene az ősi, érintetlen tájon, a hétköznapokban még mindig jelen lévő viseleteken, az emberi kapcsolatok minden korban megjelenő egyetemességén keresztül a máig élő hagyományt, a jelenben élő múltat kívánja bemutatni. Koncertjeik kapcsán említette a kobzos, hogy kicsik, nagyok, felnőttek, gyerekek élvezik ezt a zenét. De ez igaz lehet a klipjeikre is. A szövegek, a hangulatok igazi intellektuális élményt adnak, miközben a dallamok és a ritmusok ösztönökre ható erővel sodorják el a közönséget. És ezzel jelen időbe kerül a középkori hagyomány.

Borítókép: A Bordó Sárkány együttes, középen Szlama László kobzos (Fotó: Bordósárkány.com)