Az aradi Kultúrpalota sokáig büszkesége volt a félig partiumi, félig bánsági magyarságnak. A képtár az 1913-ban átadott Maros-parti épület első emeletének egyik szárnyát foglalta el. A megnyitás évében a város igen szegény volt festményekben és grafikákban, ezért a budapesti Szépművészeti Múzeum több híres magyar mester 85 értékes művét adta kölcsön Aradnak, hogy ezzel is emelje az országos jelentőségű avatóünnepség fényét.
A műtárgykölcsönzés két évre szólt, ezt a kultúrpalota leltárkönyvébe is bejegyezték, a képek jegyzéke mellé, ilyen formában: „A magyar állam tulajdona”. Egy év múlva kitört az első világháború, és a kölcsönadott festményekről Aradon és Budapesten is megfeledkeztek.
A trianoni békediktátum aláírása után, amikor Magyarország és Románia között valamelyest helyreállt a diplomáciai viszony, a budapesti Szépművészeti Múzeum visszakérte a Feszty-triptichont és a többi festményt, köztük három Munkácsy-képet.
Arad román vezetősége azonban azt válaszolta, hogy a békeszerződés értelmében a Romániának ítélt területen talált műtárgyak Románia tulajdonát képezik, így ezeket nem áll módjában visszaküldeni.
Arad új urai ennyivel sem elégedtek meg: további 21 festményt követeltek a magyar közgyűjteménytől. Magyar művészek magyar alkotásait.
Ennek a határozott román pretenciónak köszönhető, hogy az Arad megyei múzeumban lehetett évekig megtekinteni és kutatni Lotz Károly három híres munkáját, nevezetesen a Lotz Kornélia portréja, a Női tanulmányfej és a Fürdő után című képeket, valamint Munkácsy Mihály Javíthatatlan című alkotását, amit az 1913. évi leltár tizenegyezer aranykoronára becsült. De ugyanitt volt kiállítva a hatezer aranykoronára értékelt Kevés kell a boldogsághoz című Munkácsy-alkotás, a Levelet olvasó hölgy és a festőzseni első tanítómestere, Szamossy Elek egyik képe.
A képtár legnagyobb értékét Feszty Árpád Krisztus temetése című kompozíciója képezte, amit ma estétől tekinthet meg az érdeklődő az állandó festészeti kiállítás keretében, a felújított Kultúrpalotában.