Az aradi Kultúrpalota sokáig büszkesége volt a félig partiumi, félig bánsági magyarságnak. A képtár az 1913-ban átadott Maros-parti épület első emeletének egyik szárnyát foglalta el. A megnyitás évében a város igen szegény volt festményekben és grafikákban, ezért a budapesti Szépművészeti Múzeum több híres magyar mester 85 értékes művét adta kölcsön Aradnak, hogy ezzel is emelje az országos jelentőségű avatóünnepség fényét.
A műtárgykölcsönzés két évre szólt, ezt a kultúrpalota leltárkönyvébe is bejegyezték, a képek jegyzéke mellé, ilyen formában: „A magyar állam tulajdona”. Egy év múlva kitört az első világháború, és a kölcsönadott festményekről Aradon és Budapesten is megfeledkeztek.
A trianoni békediktátum aláírása után, amikor Magyarország és Románia között valamelyest helyreállt a diplomáciai viszony, a budapesti Szépművészeti Múzeum visszakérte a Feszty-triptichont és a többi festményt, köztük három Munkácsy-képet.
Arad román vezetősége azonban azt válaszolta, hogy a békeszerződés értelmében a Romániának ítélt területen talált műtárgyak Románia tulajdonát képezik, így ezeket nem áll módjában visszaküldeni.
Arad új urai ennyivel sem elégedtek meg: további 21 festményt követeltek a magyar közgyűjteménytől. Magyar művészek magyar alkotásait.
Ennek a határozott román pretenciónak köszönhető, hogy az Arad megyei múzeumban lehetett évekig megtekinteni és kutatni Lotz Károly három híres munkáját, nevezetesen a Lotz Kornélia portréja, a Női tanulmányfej és a Fürdő után című képeket, valamint Munkácsy Mihály Javíthatatlan című alkotását, amit az 1913. évi leltár tizenegyezer aranykoronára becsült. De ugyanitt volt kiállítva a hatezer aranykoronára értékelt Kevés kell a boldogsághoz című Munkácsy-alkotás, a Levelet olvasó hölgy és a festőzseni első tanítómestere, Szamossy Elek egyik képe.
A képtár legnagyobb értékét Feszty Árpád Krisztus temetése című kompozíciója képezte, amit ma estétől tekinthet meg az érdeklődő az állandó festészeti kiállítás keretében, a felújított Kultúrpalotában.
A négy méter magas és 14 méter széles mű a mester második legnagyobb munkája, 1913-ban ötvenezer aranykoronára értékelték a szakemberek. Ma szinte felbecsülhetetlen, az eszmei értékét nézve mindenképp.
Ugyancsak Trianonnak köszönhetően került „végleg” az aradi Kultúrpalotába Liezen-Mayer Sándor két hatalmas méretű történelmi képe, a Mátyásnak felkínálják a koronát és a Jelenet Szent Erzsébet életéből című munka. A felsorolásból nem maradhat ki Barabás Miklóstól A 107 éves Pólyáné, Kelety Gusztávtól a Besnyő környéke, Brodszky Sándortól a Salzkammerguti részlet, Hegedűs Lászlótól a Rabiga és a Csárdás jelenet, Bihari Sándortól a Pusztai csendélet és az Angyalok tánca. Az említetteken kívül Pataky László, Pállik Béla, Spányi Béla, Ligeti Antal, Delhaes István, Márk Lajos, Tull Ödön, Olgyay Ferenc, Poll Hugó, Bosznay István, Zombory Lajos, Rippl-Rónai József, Zemplényi Tivadar, Mendlik Oszkár, Tahi Antal, Tornai Gyula, Kegyes József, Bubics Zsigmond, Vaszary János, Szilágyi János, Kaciány Ödön, Kardos Gyula, Szikszay Ferenc, Peske Géza, Knopp Imre, Tölgyessy Artúr, Tornyay János, Perlmutter Izsák, Boruth Andor és sok más magyar művész alkotásai cseréltek a békediktátumra való hivatkozással gazdát.
Budapest a Berinkey-kormány idején, 1919-ben érte el, hogy az 1913-ban kölcsönadott műalkotásokból 21 festményt visszaszállítsanak a Szépművészeti Múzeumba. Ám a románok nem hagyták ennyiben. Arra hivatkozva, hogy a békeszerződés értelmében ezek is Románia tulajdonát képezik, követelni kezdték a munkákat a magyar államtól.
Ezek között volt Apáthi Thán Mórtól az Egy férfi portréja, Paczka Ferenctől Emese álma, Paál Lászlótól egy művészi erdőrészlet, Székely Bertalantól az Egri nők, Madarász Viktortól a Bethlen Gábor tudósai körében című alkotás, Zichy Mihálytól az Enyelgő nők, Böhm Páltól az Est a Tiszán, Iványi-Grünwald Bélától az Isten kardja, Tölgyessy Artúrtól, Pataki Lászlótól és Körösfői-Kriesch Aladártól egy-egy mű, Pál Bertalantól kettő.
A sorsfordító diktátum óta nem telt el sok idő, mégis elegendő ahhoz, hogy sokunk emlékezetéből kitöröljék az igazságot. Sajnálattal olvasom a sajtóban, a romániai magyar portálokon is, hogy a Feszty-féle hármasképet a Szépművészeti Múzeum letétbe helyezte Aradon. Kommentár nélkül olybá hatnak ezek a sorok, mondatok, gondolatok, mintha önként és dalolva ajánlottuk volna fel a műalkotást a román államnak.
Borítókép: Feszty Árpád: Krisztus temetése (Forrás: aradi Kultúrpalota)
