Mindig presztízs volt az Operában dolgozni

Márciustól újra a régi pompájában ragyog és várja a látogatókat a Magyar Állami Operaház. 2020-ban pedig az új művészeti központ, az Eiffel Műhelyház is megnyitotta kapuit. Ez a harmadik játszóhely az Erkel Színház mellett. Ahhoz, hogy estéről estére a művészek el tudják kápráztatni a közönséget, több száz olyan ember munkája szükséges, akik a reflektorfény hatósugarán kívül dolgoznak, mégis meghatározó részei az intézmény mindennapjainak. Nélkülük nem tudna létrejönni a produkció. Hatrészes sorozatunk ezt a hátteret mutatja be a színpadműszaktól a jelmez- és díszletgyártáson át egészen a művészeti tárakig.

Hunyadi László opera. A felújított Operaház első bemutatója. fotóspróba. Fotó: Teknos

Cipész, parókakészítő, kalapkészítő, díszletasztalos, díszletfestő, szobrász – csupán néhány munkakör, amelyeket a következő cikkekben részletesen megismerhetnek. Ám e felsorolás is alkalmas arra, hogy rávilágítson, mennyire sok és változatos feladatkör alkotja a színházi szakmák palettáját. Az általános munkakörök esetében azonos munkaerőpiaci kihívásokkal kell szembenézniük, mint más cégeknek. 

A színházspecifikus, sőt operaspecifikus szakmák azonban hiányszakmákká válhatnak a következő évtizedekben. 

Az Operaház éppen ezért a jövőben nagy hangsúlyt szeretne fordítani az utánpótlás-nevelésre. Ez a műfaj ismereténél és a szereteténél kezdődik. Éppen ezért évek óta próbálják felkelteni általános és középiskolás tanulók figyelmét a műfaj iránt. 2021 őszén pedig már az utánpótlásképzés is útjára indult, két szakiskolával működik együtt az intézmény, a szabó-varró és az asztalos tanulók gyakorlati képzési helyszínét biztosítják.
Az operaházi dolgozók egyben színházi emberré is válnak, és szüntelen keresik a kihívásokat, amiben bővelkedik az összművészeti komplexum, és csakugyan változatos, izgalmas állásokat kínál.

Körülbelül kétszázötven munkakörben foglalkoztat munkavállalókat az Operaház, ez pedig csaknem ezerkétszáz munkavállalót jelent. Sőt ha hozzászámítjuk a szerződéssel foglalkoztatott művészeket, ez a szám eléri az ezerötszázat 

– hangsúlyozza Kovács Zsófi jogi és humánpolitikai vezető. A legtöbb munkavállalót csak úgy beszippantotta az opera varázslatos világa. Nem csoda, hiszen presztízs is az Operaházban dolgozni. Egy család akár több nemzedéke is munkát talál a dalszínházban, és ez nem csak a művészekre jellemző.

Az Opera mint munkahely a trendekkel szembe megy, itt ugyanis nem jellemző a fluktuáció. – Képzeljük el, van egy színházi munkakör, ahol a munkavállaló tapasztalatot szerez. Ismeri kívülről a darabokat, ő az ügyelője, akár a súgója. Sok olyan kollégánk van, aki nálunk lép be a munkaerőpiacra, s innen is megy el nyugdíjba. Sőt az is jellemző, hogy nagyon fiatalon, pályakezdőként kerülnek be az Operaház világába – mondja Kovács Zsófi.
A koronavírus-járvány idején különösen fontossá vált a kollégák megbecsülése, a munkahelyek megtartása, így a leálláskor is akadt munka minden dolgozó számára. 

Leépítést nem szerettek volna, hiszen a vezetőség felelősséget érzett azért a több száz családért, akik a teljes zárlat alatt önhibájukon kívül nem tudták elvégezni a munkájukat.
Szóba kerül egy bizonyos vastapskérdőív is, amelyben a vezetőség arra volt kíváncsi, vajon mi motiválja a dolgozókat, mi kell ahhoz, hogy az intézmény vastapsot kapjon a kollégáktól. Meghatározó az értékteremtés, mindamellett, hogy a 138 éves impozáns Ybl-palotában dolgozni komoly presztízsértékkel is bír.

Kovács Zsófi jogi és humánpolitikai vezető          Fotó: Mirkó István

– Érezzük és látjuk, hogy ez fontos tényező a kollégáknak. Nemcsak azoknak, akiknek a tevékenységét a nézők is látják, hanem azoknak is, akik a háttérből támogatják a produkciókat.

 

Az egy közös pont az operaházi társulatnál, hogy a sok pici elvégzett munkából végül összeáll a nagy egész, ami látható a színpadon, s ez fontos a munkatársaknak. Ez maga az érték 

– emeli ki a jogi és humánpolitikai vezető.

Borítókép: Erkel: Hunyadi László (Fotó: Teknős Miklós)