A fa élete a halál után

Geometrikus absztrakció? A minimál art alapmotívumainak variációs sorozatai? A kilencven éve született Csiky Tibor művei a nonfiguratív irányok tapasztalataiból építkeztek, miközben mögöttük állt egy sokrétű, szuverén munkásság, amelyet a tiszta formák, anyagok alkalmazása mellett a művesség, az esztétikailag tökéletes alakítás mesteremberi igénye jellemzett.

                              Kompozíciós eszközei közé tartoztak a tiszta mértani idomok.                                      Forrás: Művészet folyóirat 1986/8. szám

Évekig teljes izoláltságban dolgozott, senkinek sem mutatta meg a munkáit, komolytalan dolognak találta, hiszen előtte állt a tudományos pálya. Míg aztán 1963-ban összekerült a fiatal művészek egyik csoportjával: Attalay Gáborral, Bak Imrével, Molnár Sándorral, Nádler Istvánnal és másokkal. Sokat olvastak, tájékozódtak az egyetemes művészet legfrissebb eredményeiről. Így nyilatkozott erről 1986-ban:

Elhatároztuk, hogy minden héten összejövünk, és beszélgetünk ezekről a könyvekről, így voltunk Bak Imre lakásán, Nádler Istvánén, Attalay Gáborén és az én lakásomon is. Végén aztán Molnár Sanyinál kötöttünk ki, az Erzsébet királyné útján. Lefordíttattuk Malevics, Moholy-Nagy írásait, én vállaltam a gépeltetést. Szét akartunk nézni a világban, meg akartuk ismerni ezeknek a nagy alkotóknak a művészetről szóló fejtegetéseit, gondolatait. Abban az időben ezeknek az írásoknak nagy jelentőségük volt, manapság meg bárki megveheti a könyvesboltban.

1964-től kizárólag fa reliefeket készített, régebbi körplasztikáit nem tartotta jelentősnek, jóllehet már azokban is felvetette mindazokat a művészi problémákat, amelyek a későbbiekben is foglalkoztatták. 1965-ben Párizsba utazott, hogy közelről ismerje meg az új törekvéseket, szemügyre vegyen mindent a Musée d’Art Moderne-ben. 

Második kiállítása rendezését Korniss Dezső vállalta. Ezt követően barátságban, sőt állandó kapcsolatban álltak, Csiky Tibor szellemi támogatást kapott tőle. Művészeti igénye valószínűleg hasonlított a Kornisséhoz, különben nem tudta volna az övét elviselni. Hitt abban, hogy a képzőművészet csak a kor teljességéből táplálkozhat, nem szűkülhet le a művészeti élményre.

Kiindulási alapja ez volt: megvizsgálni az alapvető elemek, a pont, a vonal, a hullám szerepét. De figyelte a klasszikus hagyományokat is, nemcsak a szobrászat, az építészet, a régészet tradícióit, hanem a népművészet és az ipari formák motívumkincsét is. Igyekezett minden stílust átélni, magába szívni a kor összes szellemi jelenségét, legyen az költészet, zene vagy a fizika. Úgy vélte, a kvantummechanika, a relativitáselmélet, a biológia forradalma mérhetetlenül kitágították a valóságot, ezért olyan jelenségek leírása vált szükségessé, amelyek meghaladták a korábbi tapasztalatokat. Legtöbb munkáját egy képzeletbeli monumentális alkotás vázlatának érezte.

Másfél évvel a fafaragás megkezdése után rajzolni is kezdett. A népi díszítőelem szokványos, egyszerű átvétele ellen tiltakozott, megtalálta viszont a rokonságot a népművészeti motívumok és saját vonalvezetése között.

Szobrainak anyaga az acél, a bronz és a fa volt.                      Forrás: Művészet folyóirat 1986/8. szám

Összegzésként elmondható, Csiky Tibor jellemzően kemény anyagokat használt, amelyekkel meg kellett küzdenie, hogy formát kapjanak. Szobrainak anyaga az acél, a krómacél, a bronz és a fa, szerszáma a marógép, az esztergapad, a lángvágó volt. Kompozíciós eszközei közé tartoztak a tiszta mértani idomok, többnyire a kockák és a kör alakú testek egymásra és egymásba illesztése, a koncentrikus és az excentrikus körök, a ferdeszögek és a párhuzamos síkok ütköztetése.

A hazai avantgárd művészet neves képviselője, aki az éremművészet terén is feltűnést keltett az ipari technológiák alkalmazásával, 1989. április elsején hunyt el Budapesten.

Borítókép: Csiky Tibor érem- és szobrászművész (Forrás: Művészet folyóirat 1986/8. szám)