Bánk Ernő a nógrádi hegyek közötti Szalmatercsen született 1883. január elsején. A tanítói és a tanári oklevél után a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a doktori diplomát is megszerezte, majd elemi, polgári és kereskedelmi iskolákban történelmet és földrajzot oktatott.
A pedagógiai pálya mellett művészi talentuma az Iparművészeti Iskolára irányította, ahol Pap Henrik és Sándor Béla vezették be az ember- és természetábrázolás festői gyakorlatába. Az alapokat így a müncheni akadémizmus biztosította az ifjú művész számára, de az egyre érettebb alkotói tevékenységére a nagybányai művésztelep plein-airje és a Nyolcak anti-impresszionizmusa ugyanilyen intenzitással hatott.
Sokat elárul a századelő művészeti sokarcúságáról, hogy Bánk Ernőre Kádár Béla figyelt fel, az első kiállításra beküldött képeit pedig a Kernstok Károly vezette zsűri fogadta el. Bár az 1910-es évek elejétől 1962-ig lankadatlanul dolgozott, és hol a régebbi irányzatok eredményeihez tért vissza, hol az újabb törekvések ígéretes lehetőségeinek útjait kereste, számos kellemetlen epizód szakította meg életpályáját. Az első világháború alatt hadifestő lett, majd miután átvészelte a Tanácsköztársaság szörnyűségeit, a húszas évek elején tanítónő feleségével együtt idő előtt nyugdíjba vonult.
Az évtized vége felé, 1926-27-ben a Somogy megyei Igas és Törökkoppány művészkolóniájában próbálgatta ecsetjét, Aba-Novák Vilmos, Kelemen Emil, Patkó Károly és Barcsay Jenő társaságában. Itt ötvözte sajátos értékké a késői Rippl-Rónai és a korai Kmetty János festészete felől érkező ösztönzéseket. Tájképet, csendéletet, arcképet, önarcképet egyaránt alkotott, de még elefántcsontra festett portré-miniatűrök, porcelán brossok is kikerültek a műhelyéből.
Állandó részvevője volt a Műcsarnok, a Nemzeti Szalon és az Ernst Múzeum tárlatainak. Életművének egyik legszebb alkotása, a Krumplis csendélet 1926-ban egy olyan tárlaton aratott sikert, amelynek rendezői között Lyka Károly és Petrovics Elek mellett Szőnyi István is megjelent. Szőnyit épp azokban az években választotta tagjai közé a Szinyei Merse Pál Társaság. Az alakulat Bánk Ernőt még ebben az esztendőben kitüntető elismerésben részesítette.
