A hazatérés nem egyetlen perc

Aki olvasta Schmöltz Margit Anonymus-regényének A sólyom szárnyat bont című első kötetét, valószínűleg mindenáron megpróbált lapozni még egyet, abban a hitben, hogy az utolsó oldalak bizonyosan összeragadtak, majd miután napokig bosszankodott, hogy a lezárás nem tévedés, elkezdte számolni, hogy mennyit kell még várni a folytatásig.

Imre trónra lépését követően Perka már messze jár, a Dunán utazik családjával új otthona, Lauingen felé, azonban, ahogy a magyarság szent madarát, a regényben kiemelt szerepet játszó sólymot, ezúttal pedig az asszony Amabilis nevű sólymát, úgy végül őt magát is visszavezeti Magyarországra a szíve, hogy az egész életét megrengető tragédiát követően mégis megtalálhassa a boldogságát ott, ahol másképpen hajlanak a fűszálak, rebbennek a madarak, és a víz végre igazán szomjoltó. Azonban, ahogy Schmöltz Margit fogalmaz: „A hazatérés nem egyetlen perc – néha napokig, máskor hetekig tart. A szívében készül rá az ember, megérzi a hazai illatokat, a hegyek, a sziklák formájából, a fák koronájának rajzolatából látja, hogy már nem idegen földön jár.” Nemcsak fizikai, de lelki hazatalálás is ez egyúttal; egy hosszú út, amely kacskaringós és izgalmas, olykor vad és veszélyes, munkás, de mégis csodálatos megélésekkel kikövezett, mert a női lélek szédítő mélységein és magaslatain vezet keresztül. Erről szól Perka története.

Borítókép: Könyvborító (Fotó: Zana Diana)