időjárás 31°C János, Pál 2022. június 26.
logo
Schmöltz Margit történelmi regényeiben női sorsokat bont ki sajátos hangulatban

Anonymus, akit Erzsébetnek hívtak?

Zana Diána
2022.05.25. 07:15 2022.05.25. 19:54
Anonymus, akit Erzsébetnek hívtak?

Az Anonymusként emlegetett jegyzőről annyit tudunk, hogy megírta a Gesta Hungarorumot, és szinte biztosan III. Béla király udvarában szolgált. Pontos személyét azonban homály fedi, valódi neve nem maradt fenn, csupán egy betű emlékeztet rá, mely okán P mester néven illetik; szakmai feltételezések szerint azonban az is lehetséges, hogy az iniciálé csupán a domonkosokra utal, és az egykori lehetséges kódexmásoló rendtagságát jelöli. Egy biztos: a nótárius kiléte már csaknem háromszáz éve izgatja a középkorkutatók fantáziáját, de eszébe jutott-e valakinek, hogy a titokzatos írnok netán egy nő volt?

Az Árpád-ház egyik legnagyobb formátumú királya, III. Béla idején a magyar állam felettébb sikeres korszakát éli: a belviszályok és külháborúk miatt korábban megbomlott egység helyreáll, a gazdaság és a kultúra virágzik, a Konstantinápolyban nevelkedett uralkodó sikeres külpolitikát folytat, melynek eredményeként a Magyar Királyság vezető hatalommá válik Közép- és Délkelet-Európában. Felállítja a királyi kancelláriát, amely minden elé kerülő ügyet írásba foglaltat, s a szellemi élet központjává válik. Az írásbeliség kezd általánosan elterjedni – persze csak a művelt férfiak körében. Ritka volt akkoriban, hogy egy nő is értsen a tollforgatáshoz, de azért nem elképzelhetetlen. Ebből indult ki Schmöltz Margit is, akinek A sólyom szárnyat bont című regényében egy kislánnyal ismerkedhetünk meg. Erzsébet, vagyis Perka Solymáron nevelkedik, s a király egyik solymászának lányaként már fiatalon mindent megtanul a fenséges ragadozómadár befogásáról, gondozásáról és idomításáról.
Egy napon azonban a település lakói­ra a vasárnapi mise közben rázárják a templomajtót, és felgyújtják az épületet, egyedül a kislány menekül meg, aki számára ekkor kalandok sorozata veszi kezdetét, amelyek végül soha nem várt eredményekhez vezetnek. Nemcsak a korabeli gyógyítás szakértőjévé válik a hévizes ispotályban, de a királyi kancellária legígéretesebb írnoka, s a királyné bizalmasa is lesz, minek köszönhetően a legértékesebb és legnagyobb tudást hordozó kódexekhez is hozzáfér. Nő létére műveltsége egy idő után túltesz még a külföldön tanult magiszterekén is. Az írónő nem titkolja ugyan, hogy a lány nem más, mint a későbbi Anonymus, de az első kötetben még csupán az odavezető útról számol be, méghozzá felettébb izgalmasan. A sólyomröptetés, a fiókakeresés, a lóáldozat, a különféle ragályok és nyavalyák, valamint a városi vásárok forgatagában zajlik a XII. századi Esztergom élete az oldalakon. Miközben megelevenedik a középkori Magyarország kultúrtörténete, megcsapnak az illatok és ízek, kirajzolódnak a tárgyak, tapinthatóvá válnak a viseletek, és tanúi lehetünk annak a valós történelmi eseménynek is, mely során III. Béla király olyan pompás vendéglátással fogadja Barbarossa Frigyest és hatalmas keresztes hadát, hogy a császár fia később a palermói palota freskóján is megemlékezik a magyarországi látogatásról.
Tökéletes korrajzot kapunk, azonban a hangsúlyt a szerző mégis a női lélek rejtelmeire helyezi.

Mint elárulta, az idei Ünnepi könyvhétre megjelenő második kötetben – amely a Sólymok fellege címet viseli – Anonymus megírja ugyan fő művét, a magyarok gesztáját, de nem ez jelenti élete legfontosabb momentumát, hanem sokkal inkább azok az élethelyzetek és történések, amelyek a nőiség felfedezéséből, majd megéléséből fakadnak. „Mi, nők számtalan elhallgatott, fájdalmas tapasztalatot hordozunk generációkon át, legyen szó a gyermek elvesztéséről, a várandósság megszakadásáról, megszakításáról vagy egy férj haláláról” – fogalmaz Schmöltz Margit, aki úgy véli, történetei nem csupán belőle fakadnak. Az anyám, a nagyanyám, az ükanyám is hasonlókat élt meg, és ami megesett az ükanyámmal, azt előtte is hasonlóképpen tapasztalhatták a nők, az én trau­mafeldolgozásom pedig iránymutató lehet azoknak, akik utánam következnek – mondja, majd kitér arra is, hogy a másik sarokpontot a korabeli tudomány, az orvoslástörténet adja írásaiban. Korábban számos tudománytörténettel foglalkozó, ismeretterjesztő műve is megjelent.
Kő kövön című első regényének szövetét négy összefonódó történet adja, melyek főszereplői szintén a történelem díszletei mögött megbúvó lányok és asszonyok, akik – miközben a fér­fiak országokat kormányoznak és csatákat vívnak – gyermeket segítenek világra, szappantömböket darabolnak, disznóbőrben melengetnek csecsemőt. Negyvenéves korom után éreztem azt, hogy már van annyi történetem, megélt szomorúságom, bánatom, gyötrődésem, és láttam magam körül is annyit, hogy tudok róluk mesélni – mondja –,az orvoslás történetével pedig szintén sokat foglalkoztam addigra, és úgy gondoltam, hogy ezt a kettőt gyúrom össze. Így született meg Schmöltz Margit történelmi regényeinek sajátos hangulata, melynek középpontjában különleges női sorsok bontakoznak ki csendesen a történelem viharaiban.

Borítókép: Schmöltz Margit (Fotó: Mirkó István)