Ajánlom: a Bécsi kapun belépve szép időben lassan végigsétálni a Várnegyeden, a Budavári Palota F épületéig, a kapuőrző kőoroszlánokig. Az Országos Széchényi Könyvtár előcsarnokában az egykori pompára emlékeztet a carrarai márványból faragott, két hatalmas Atlasz-szobor. Az idősebb vad tekintete az érkezőre szegeződik, lábánál egy fegyelmezett puma ül – míg a „lazább” ifjú (állítólag maga az alkotó Fadrusz János) vonásait vicsorgó vadállata ellensúlyozza. Kezdetben egymással szemben álltak, de az idén 220 éves könyvtár 1985-ös ideköltöztetését komoly átépítés előzte meg, akkor vették le vállukról a díszlépcsők terhét.
Mindössze ez a két szobor maradt meg a reprezentatív palota eredeti lépcsőházából, no meg az a néhány eredeti lépcsőfok, amelynek sárgás színe a fordulóig követhető. A romos állapotú palota és a nemzeti téka sorsa 1959-ben fonódott össze, amikor (jócskán vitatott) elvtársi döntés született a könyvtár „felköltöztetéséről” a budai Várba a Nemzeti Múzeum pesti épületéből. A palota átépítése során számos nemzeti értékünk végezte a kommunista kultúrpolitika oltárán, ezeket sorolja kísérőnk, Elbe István, Széchényi Ferenc-emlékéremmel kitüntetett kutató. Például szállítási nehézségekre hivatkozva helyben darabokra törték Stróbl Alajos Justitia-szobrát…
Ha már az elismerés kapcsán szóba került az alapító neve, ugorjunk vissza több mint két évszázadot a kezdetekhez: 1802. november 25-én írták alá a könyvtár alapító okmányát, s a következő évben nyílt meg az olvasók és kutatók számára.
– Az intézmény létrejöttét gróf Széchényi Ferencnek köszönhette, aki külföldön is felkutatta a régi nemzeti könyvkincset, majd a rendszerezett anyagot gyűjteménnyé egyesítette és közhasználatra bocsátotta. Akkor körülbelül tizenháromezer nyomtatott könyvet, ezerkétszáznál is több kéziratot, sok száz térképet, címerképet, metszetet és pénzérmét tartalmazott – sorolja Elbe István, aki 1991 óta a könyvtár munkatársa.

Megállunk az egyik folyosószakasz üveges szekrényeinél, amelyek az alapító díszes kötésű könyveinek egy részét őrzik. Egyes kötetek helyén őrjegyek lógnak ki, ugyanis a könyvtár 200. születésnapjára Széchényi könyveit nemcsak láthatóvá tették a látogatóknak, hanem azóta helyben tanulmányozhatók is. Igen, jól értették: akár ugyanabból a kötetből olvasgathatunk, amelyet anno az arisztokrata mecénás lapozgatott dolgozószobája hűsében vasárnapi ebédje után…