Földabrosz a világhálón

A régi, XVII–XVIII. századi térképeken bajosan találná meg valaki a szülőhelyét.

Pompei térképe Fotó: Országos Széchényi Könyvtár

– A térképek azért nagyon közkedveltek, mert mindenki személyesen kötődik hozzájuk – magyarázta Oláh Krisztina, hozzáfűzve: amikor valaki böngészi, megnézi lakóhelyét, környezetét, mi változott, hol született.

Olinda térképe 1630-ból

Ez publikációs szempontból is kedvező, magyarán olvassák az emberek a témában született szövegeket. Ékesen bizonyítják ezt a főosztályvezető asszony, az OSZK Földabrosz címet viselő blogján írt bejegyzései, amelyek – lévén szerzője térképész – olvasmányos térképtörténettel is szolgálnak minden érdeklődőnek.

– No, de most XVII–XVIII. századi földabroszokat tettek nyilvánossá, azokon bajosan találná meg valaki a szülőhelyét – vetettem közbe, a megelőző gondolatmenet folytatásaként.

– Valóban – felelte Oláh Krisztina. – Azonban most a régi térképeinket kezdtük digitalizálni, ami amolyan első lépés. Célunk a teljes térképtári szegmens lefedése.

Azonban nem csupán a térképtárat, de az OSZK gyűjteményének további részeit is mindenki számára elérhetővé teszik az online térben.

– Tízmilliós a gyűjteményünk, ebből táplálkoznak a különgyűjteményeink, s mindenki számára elérhetővé kívánjuk tenni, határon innen és túl, nem kizárólag azoknak, akik fellátogatnak a Várba. Ez szerves része nemzeti könyvtári küldetésünknek – így Rózsa Dávid.

Természetesen szintén tervezik a következő ezer térkép nyilvánossá tételét.

– Tartalmilag, tematikailag, korban, földrajzi fekvés terén egyaránt bővítjük a kínálatot – mondta Oláh Krisztina, akitől megtudtam, hogy az első Magyarországot ábrázoló, nyomtatott magyar térkép keletkezési dátuma 1528, a Tabula Hungariae alkotója pedig Lázár deák volt.

A nyomtatott térképek mellett a kéziratos térképeken hazánk szintén megjelent.

– Kéziratosnak azt a térképet nevezzük, amelyet valaki egyénileg rajzolt – oktatott a térképész.

E ponton nem tudtam megállni a kérdést:

– Kapta magát valaki, fogta mércéjét, s nekiállt távolságokat mérni, majd az alapján megrajzolni a térképet?

– Eleinte a térkép készítését nem feltétlenül előzte meg földmérés. A XV., XVI. században elbeszélések, szöveges leírások, korábbi minták, vázlatok alapján készítették a térképeket – hangzott a válasz. – Országleírások keletkeztek, amelyekben rögzítették, egyes települések hány napi járásra vannak egymástól, a folyók merről merre folynak.

Így fordulhatott elő, hogy például a Balatonnál a Tihanyi-félsziget a déli partra került, a Fertő-tó pedig Ausztria közepére.

Földabrosz Északnyugat-Magyarországról

Ha Magyarország esetében ekkora hibák csúsztak be, mi lehetett egy világtérképen! Nem beszélve arról, hogy akkoriban Földünk még bizony állt, s a lapos korong körül keringett a Nap.

– Ráadásul a távoli földrészekről nem rendelkeztek információkkal – jegyezte meg Oláh Krisztina, hozzátéve: a hajózás, a felfedezések korával kezdődött a teljes világ megismerése.

– Azonban az információcsere nem jellemezte ezt az időszakot. A másik országba beépült diplomaták szerezték meg, például a portugáloktól a holland hajóflotta számára nélkülözhetetlen ismereteket – folytatta a térképész.

– Ismeretek hiányában vajon megbízható térképeket produkáltak? – érdeklődtem.

– Akadnak olyanok, amelyeken találni fantomszigeteket, amelyek hallomás nyomán kerültek a térképre. Azután a hajósok arra járva megállapították, hogy máshol található, esetleg nem is létezik a feltételezett szárazföld – kaptam választ, s megtudtam azt is, hogy ennek oka az lehetett, hogy szélességi fokokat mértek, azonban hosszúsági fokok mérésére csak a kronométer feltalálását, kivitelezését követően kerülhetett sor.

Halkan megjegyzem, mert érdekes, hogy Piri Reis, oszmán tengernagy és térképész 1516-ra (egy évtizeddel a Tabula Hungariae elé) datált világtérképének fennmaradt részletén a jégmentes Antarktisz partvonalát örökítette meg. Ezt többen feltételezésnek, mi több, konteónak vélik. Ami tény, mert feliratként olvasható Piri Reis művén, hogy a tengernagy Dél-Amerika partvonalait és a neveket Kolombusz térképéről másolta, s tény szintén, hogy az Antarktiszt 300 évvel később fedezték fel. A megörökített partvonal már akkoriban is ezerméteres jégtakaró alatt húzódott, lévén hat–kilenc évezrede tart a földrészen a jégkorszak…

Akinek felkeltette érdeklődését a rejtély, nosza keresse fel az OSZK Földabrosz blogját, ahol számos érdekességet olvashat Piri Reisről. Ám előtte lapozgassa az ezer régi földabrosz virtuális képét.