A legrégebbi magyar várszínház önmagában is izgalmas keretet ad az előadásoknak, hiszen Kelet-Közép-Európa egyetlen épen maradt síkvidéki, több mint hatszáz éves gótikus téglavárának udvarán alakították ki a színházi teret. Különleges megoldásokra ad lehetőséget ez a háttér, ami ennél az előadásnál is megmutatkozott. A Mindenkinek mindene című darabot a győri Káptalandombon felállított szabadtéri színpadon mutatták be először, pénteken és szombaton pedig a Gyulai Várszínházban debütált. Nem véletlen a Gyulai Várszínház és a Győri Nemzeti Színház szimbolikus összefogása mártír püspökünk példaértékű cselekedeteinek és vértanú sorsának megismertetésében. Az erdélyi arisztokrata családból származó Apor Vilmos élete nagyobb részét, 1919-től 1941-ig apátplébánosként Gyulán töltötte, 1941 elején Győrben püspökké szentelték.A kiszolgáltatottak, az elesettek, a szegények, az üldözöttek, a gyermekek érdekében végzett tevékenysége miatt emlékét mindmáig nagy tisztelet övezi Gyulán – olvashatjuk a Gyulai Várszínház honlapján. „Apor Vilmos mindenkinek mindene volt. A szeretetben nevelkedett, szeretetet adni képes emberek nagyságával élte az életét, önzetlenül és elhivatottan. Győri évei alatt az üldözöttek oltalmazójává vált, győri működését éppen a harmadik zsidótörvény hatályba lépése után kezdte. Tiltakozásokat, kérelmeket írt, az üldözötteket, majd az ostrom alatt a helyi polgári lakosságot személyesen is segítette, bújtatta.”
Apor Vilmos egész életútja miatt megérdemli, hogy a színház, a művészet eszközeivel minél több embernek bemutassuk példaértékű cselekedeteit, vértanú sorsát
– mondta a darab bemutatója előtti beszélgetésünk során Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója. Mint rámutatott, ilyen teljes színdarab nem létezett, ezért kérte fel Dér Andrást a színpadi mű megírására, akiről tudta, hogy Apor Vilmos életét kutatta és egy filmforgatókönyvet is készített róla.
A szombat esti előadást, csakúgy, mint előző nap, telt ház előtt játszották.
A nyitójelenet mélyen megrázó: nagypénteken, a lőtt sebe miatt haláltusáját vívó, vízióitól vergődő püspök a kórházi vaságyán fekszik. Emlékképek és kétségek gyötrik. A kórházi vaságy végig a színpadon maradt, érzékeltetve, hogy a sebesülés megtörtént, ez a valóság. Gazdag életét lázálmain keresztül ismerjük meg.A darab különlegessége, hogy a mozaikszerű jelenetek a filmes és a színházi eszközöket ötvözve mutatják be a püspök életének fontosabb történéseit gyermekkorától haláláig, utalva a nehéz történelmi időszakokra: a háborúra, amely vereséggel ért véget, a forradalomra, a Tanácsköztársaságra, a román megszállásra, majd Trianon fájdalmára. – Folyamatos szimultán játék, film és színjáték egyszerre, egymást támogatva – nyilatkozta korábban Dér András. – A darab jelen ideje az, amikor a püspök seblázzal fekszik a kórházi ágyon, és két napon át folyamatosan vizionál. A vetítések, amelyek nem egyszerű bejátszások, hanem előzetesen profin leforgatott jelenetek, ezeknek a lázálmoknak az expresszív kivetülései. A múlt egyes meghatározó eseményei, találkozásai is felidéződnek általuk, ezért van olyan szereplő, aki csak a vásznon tűnik fel, s van, aki csak a színpadon, más mindkettőn, akár egyszerre is – magyarázta egy interjúban a rendező. Dér András kiemelte: a darabban elsősorban a lélekre, az emberre volt kíváncsi. A történetben megjelenő helyzetek is főként arról szólnak, hogy miként mutatkozott meg Apor Vilmos cselekedeteiben az emberség, a krisztusi tudat. A végeredmény így nem egy száraz dokumentumdráma, hanem egy nagyon izgalmas darab lett.Apor Vilmos püspököt a Győri Nemzeti Színház igazgatója, Bakos-Kiss Gábor alakítja. Szuggesztív, szeretettel teli játéka hűen idézi mártír püspökünk egyéniségét. Apor Vilmos néhány örök érvényű mondatát, amelyet a színész teljes természetességgel adott át, sosem felejtik el, akik látták a darabot.
A kereszt erősíti a gyengét, szelídíti az erőset
– hangzott el többek között szállóigévé vált mondata, mely élete epizódjait megismerve nyert igazi értelmet a nézők számára.
A szereplők egy része, akiket filmen látunk, a színen is megjelenik, és párbeszédbe lép, vitába kezd a püspökkel. Képzelt alak a pogány ős, akinek Apor Vilmos a leszármazottja, s Ungvári István remek alakításában látjuk. Folyton ellentmond, kérdez, iróniával kezeli Apor nemes, idealista lelki törekvéseit. A másik, vélhetően képzelt alak Pimeczné, az egyszerű nép hangja, akihez hasonlót mindnyájan ismerünk. Mézes Violetta igazán élethűen formálja meg, szavai nyersek, őszinték, mindig telibe találnak és megnevettetnek.
