A korábbi, Három magyar szentkép című könyv a népi motívumaink formakincsét, a Három magyar szentbeszéd pedig a népmeséink nyelvezetét és jelentéstartalmát veszi górcső alá, a trilógia harmadik része, – amely a Pillanatba zárt örökkévalóság címet viseli – a népdalok szöveganyagát bontja ki, ugyanakkor a zenei vonulatot is elemzi. A három kötet pedig együttesen mutatja fel azt a keretrendszert, ahogyan Pap Gábor Magyar Örökség díjas művészet- és irodalomtörténész látja népi műveltségünk egységét, kerek egészét a szerzőtől megszokott érvrendszerrel és analógiás gondolkodással.Magyar népdalokról van szó, amelyekhez a kulcs csodálatos anyanyelvünk, nélküle csupán a felszínt tudnánk kaparászni. Kinyitja az ajtókat, amelyek kapcsolatot teremtenek ég és föld között. Egyszer csak elkezdenek szenténekeinkkel összeérni szentbeszédeink és szentképeink, így ez a csodálatos szentháromság tökéletesen mutatja meg azt, hogy nálunk nincs kétféle műveltség, ha a népdalaink világából nem tudunk átlátni hímzéseink, faragásaink, festett mennyezetkazettáink, illetve népmeséink világába, akkor az egész műveltségünk csukott könyv marad a számunkra
– fejtette ki a könyvbemutatón a kötetet méltató Kardos Géza szakértő.
A könyv alcíme: A világ alakulása népdalainkban. A Kék szivárvány koszorúzza az eget, a Túl a Tiszán selyemkendős integet, valamint a Nincs édesebb a havasi dinnyénél kezdetű népdalainkon keresztül Pap Gábor a népi hitvilág mitikus, misztikus kelléktárából nyújt át egy-egy csokorra valót, inspirálva az olvasót, gondolatokat ébresztve. A látszólag egyszerű népdalok elképesztő mélységeit tárja fel, miközben felmutatja, hogy azok a világ tökéletes működéséről is mesélnek. A magyar népdal hosszú távra szóló üzenete az idő nulla körüli tartományában ígérkezik megfejthetőnek
– olvasható a könyv ajánlójában.
Fellapozva a kötetet, feltűnik az első oldalon egy név: Géczy Gábor. Az ő emlékének ajánlja a művet a szerző. Mint mondja, az elemzett népdalokat tőle tanulta.
– Mindhárom olyan mértékig meghatott, hogy nem tudtam szabadulni tőlük – mondja. – Géczy Gábor nagyon sokat tett azért, hogy életformává váljon a népdalok éneklése – emlékeztet Pap Gábor, jómagam pedig felidézem a Magfalván töltött időket, amikor mezítláb, leföldelve jártuk az erdőt-mezőt, gyógynövényeket gyűjtve, népdalokat énekelve, miközben nem tudtunk betelni a sok tudással, melyet tőle kaptunk.
A népdal elsőként nem a jelentés, hanem tipikusan a lélek szintjén kezdi megmutatni magát, s ha nem a lélekben kezd meggyökerezni, az elemzés csupán spekuláció és okoskodás
– fejti ki a művészettörténész, aki – népdalelemzései kulcsaként – a zodiákus körről is beszélt, eredeti módon értelmezve az archaikus hagyományt.
– Nem arról van szó, hogy asztrologizálunk – magyarázta –, hanem a fénynek a sötétséghez való folyamatos arányváltozásáról beszélünk egy évkörön belül. Amennyiben ebben a világosságot tekintjük meghatározónak, akkor nem másról van szó, mint magáról Jézus Krisztusról, aki a világ világossága. Amennyiben ezt nem látjuk, népi műveltségünkre is olyan sors vár, mint az egyetemes Megváltóra. Mindez azért fontos – tette hozzá –, mert az állatövi jegyekbe mindannyian beleszületünk.
– Nem úgy van, mint egy elavult ruhával, hogy egyszerűen ledobom magamról, ez a bőröm, a lényegem, sőt sokkal mélyebben meghatározó tényező. A legszigorúbban összefügg a létünkkel. Ahhoz, hogy a tudást teljes egészében a magunkévá tegyük – úgy véli –, a megismerés, a megértés, a megszűrés és a megélés négy stációján kell keresztülmennünk. Ez pedig manapság nehéz, azonban ha népdalainkat elkezdjük énekelni, máris más a helyzet.Pap Gábor: Pillanatba zárt örökkévalóság – A világ alakulása népdalainkban. Hatodik elem Kiadó, Győr, 2022.
