A korábbi, Három magyar szentkép című könyv a népi motívumaink formakincsét, a Három magyar szentbeszéd pedig a népmeséink nyelvezetét és jelentéstartalmát veszi górcső alá, a trilógia harmadik része, – amely a Pillanatba zárt örökkévalóság címet viseli – a népdalok szöveganyagát bontja ki, ugyanakkor a zenei vonulatot is elemzi. A három kötet pedig együttesen mutatja fel azt a keretrendszert, ahogyan Pap Gábor Magyar Örökség díjas művészet- és irodalomtörténész látja népi műveltségünk egységét, kerek egészét a szerzőtől megszokott érvrendszerrel és analógiás gondolkodással.Magyar népdalokról van szó, amelyekhez a kulcs csodálatos anyanyelvünk, nélküle csupán a felszínt tudnánk kaparászni. Kinyitja az ajtókat, amelyek kapcsolatot teremtenek ég és föld között. Egyszer csak elkezdenek szenténekeinkkel összeérni szentbeszédeink és szentképeink, így ez a csodálatos szentháromság tökéletesen mutatja meg azt, hogy nálunk nincs kétféle műveltség, ha a népdalaink világából nem tudunk átlátni hímzéseink, faragásaink, festett mennyezetkazettáink, illetve népmeséink világába, akkor az egész műveltségünk csukott könyv marad a számunkra
– fejtette ki a könyvbemutatón a kötetet méltató Kardos Géza szakértő.
A könyv alcíme: A világ alakulása népdalainkban. A Kék szivárvány koszorúzza az eget, a Túl a Tiszán selyemkendős integet, valamint a Nincs édesebb a havasi dinnyénél kezdetű népdalainkon keresztül Pap Gábor a népi hitvilág mitikus, misztikus kelléktárából nyújt át egy-egy csokorra valót, inspirálva az olvasót, gondolatokat ébresztve. A látszólag egyszerű népdalok elképesztő mélységeit tárja fel, miközben felmutatja, hogy azok a világ tökéletes működéséről is mesélnek. A magyar népdal hosszú távra szóló üzenete az idő nulla körüli tartományában ígérkezik megfejthetőnek
– olvasható a könyv ajánlójában.
Fellapozva a kötetet, feltűnik az első oldalon egy név: Géczy Gábor. Az ő emlékének ajánlja a művet a szerző. Mint mondja, az elemzett népdalokat tőle tanulta.
– Mindhárom olyan mértékig meghatott, hogy nem tudtam szabadulni tőlük – mondja. – Géczy Gábor nagyon sokat tett azért, hogy életformává váljon a népdalok éneklése – emlékeztet Pap Gábor, jómagam pedig felidézem a Magfalván töltött időket, amikor mezítláb, leföldelve jártuk az erdőt-mezőt, gyógynövényeket gyűjtve, népdalokat énekelve, miközben nem tudtunk betelni a sok tudással, melyet tőle kaptunk.
A népdal elsőként nem a jelentés, hanem tipikusan a lélek szintjén kezdi megmutatni magát, s ha nem a lélekben kezd meggyökerezni, az elemzés csupán spekuláció és okoskodás
