Elöljáróban megismerkedhetünk a sorozat létrejöttének kalandos történetével, miszerint „Szentgyörgyi Bálint huszonnégy évesen írt egy sorozatot, összeverbuválta a barátait, majd profi eszközök híján kézműves kellékekkel – teleszkópos felmosóra szigszalagozott mikrofon és társai – leforgatott egy pilotot. Amikor elkészült, kikereste a Google-ből az HBO telefonszámát, ahol aztán elérte, hogy megmutathassa az eredményt.”
– Ebben a szakmában könnyen lehet olyan helyzetbe jutni, hogy éveket töltesz valamivel, amire aztán azt mondja a csatorna, hogy mégsem vágunk bele, nem lesz forgatás.
Ez a bizonytalan időszak normál esetben egy-másfél év, nálam öt volt
– mesélte a rendező, aki felidézte, miért költözött külföldre.
– Tizenkilenc éves voltam, leérettségiztem, és teljesen világossá vált, hogy nem akarok többet iskolába járni. Ezért aztán inkább
összepakoltam a hátizsákomat, és mint az én generációmban sokan, elmentem Londonba szerencsét próbálni.
Idővel London azonban alaposan megváltozott.
A brit főváros reptéri váróvá vált: nincsen közös identitás, ami az embereket összefogná
– ecsetelte Szentgyörgyi Bálint. – Bábeli zűrzavar van a városban, ami messze túlnőtte azokat a kereteket, ahány embert valójában kényelmesen be tud fogadni.
A rendező szerint az Üllői út az egyik legcsúnyább útja Budapestnek.
– De amikor Ferihegyről az ember bevezet a városba, és elkezd feltűnni az Üllői út mentén Budapest, az nekem még mindig a legszebb dolog a világon: itthon vagyok – vallotta be Szentgyörgyi Bálint, aki
statisztaként került a filmkészítésbe, majd kávét főzött, hogy aztán minden filmes képzettség nélkül rendezzen.
Ráadásul egy olyan sorozatot, ami 1985-ben játszódik, amikor nem is élt, tudniillik 1992-es születésű.
– A mi gyerekkorunkban még dalmatafoltokban megmaradt a régi világ: hatévesen a konyhaszekrénybe nyúlva választhattunk az ikeás és az előző rendszerből megmaradt pöttyös bögre között – fogalmazott a rendező. – Ha egy olyan időszakból csinálsz filmet, ami éppen most válik történelemmé, óhatatlan, hogy élnek még ma is olyanok, akik éltek akkor is, és aktívak voltak akkor is. Természetes, hogy szóvá teszik, hogy az, amit te mesélsz, nem klappol a személyes történetükkel, vagy azzal, amit abból óvott emlékként elraktároztak.
