Évről évre olyan filmtörténeti gyöngyszemeket hoz el a magyar közönségnek a Budapesti Klasszikus Film Maraton, amelyeket sem előtte, sem utána nem nagyon lehet nagyvásznon látni. Az idei fókusz a „Budapest, Bécs, Hollywood” alkotói köré felfűzött fesztivál rögtön ilyen gyöngyszemmel veszi kezdetét. – 2016-ban kezdtem el dolgozni a Nemzeti Filmintézet megbízásából a Filmarchívum modernizációs tervén, s akkor elkészült egy olyan dokumentum, melyben már szerepelt a nemzetközi klasszikus filmeket bemutató fesztivál ötlete is. A rá következő év novemberében pedig ezt sikerült megvalósítanunk: a Corvin moziban háromnapos fesztivál várta az érdeklődőket. Rendkívüli sikert tudhatott magának már akkor a program, hiszen több mint ötezer látogató váltott jegyet a legkülönbözőbb zsánerű alkotásokra. Ennek köszönhetően a második fesztivál idejére megkaptuk a Toldi mozit, illetve a Puskin moziban is tartottunk vetítéseket. A rendezvény ekkor az NFI általi finanszírozás mellett Tarlós István főpolgármester támogatását is élvezte, s a főváros kulturális keretéből pénzügyi támogatást is biztosított e hiánypótló rendezvény lebonyolításához – hangsúlyozta Ráduly György, a Nemzeti Filmintézet Filmarchívumának igazgatója. Továbbá a kezdetektől állandó partnerük a Francia Intézet is, ez pedig számukra evidens volt, hiszen Franciaország a mozgókép szülőhazájaként megkerülhetetlen, ha filmekről szeretnénk beszélni.
Ugyancsak fontos a francia filmarchívumok világa és a francia filmintézetek erőfeszítései annak érdekében, hogy az európai és a nemzeti filmörökség hosszú távú megőrzése meg tudjon valósulni. Az első filmarchívumot, a Cinémathèque Francaise-et Henri Langlois alapította 1936-ban. Mára pedig szinte mindenhol megtalálhatók az úgynevezett cinémathèque-ek, a filmes szentélyek, a filmes örökség előtt tisztelgő múzeumok és színházak. Vagyis ezek az intézmények filmeket vetítenek, filmtörténeti kiállításokat rendeznek, s ehhez kapcsolódóan oktatási és kutatási feladatokat is ellátnak az ott dolgozó kollégák
– tette hozzá. Mint mondja, amikor arról gondolkodunk, hogy miként lehet a hatalmas, nem mindennapi filmkincset megismertetni a közönséggel, akkor érdemes a francia modellt is alapul venni, inspirálódni ezen jó gyakorlatokból.
