Az Aracs a délvidéki magyarság közéleti lapja, a legfrissebb szám mégis olyan, mintha a háborúba vitt magyarságé lenne. Képi anyagával Matl Péter munkácsi szobrász, festőművész életművébe nyújt betekintést.
A címlapon a vereckei honfoglalási emlékmű, a hátlapon a Po pjaty – Ötösével című pasztellsorozat a málenkij robotra elhurcolt kárpátaljai magyarok emlékére, a színes mellékletében pedig ősi formák, faragványok mellett a magyar nemzeti összetartozás ópusztaszeri emlékműve és a sátoraljaújhelyi turulemlékmű is látható. Ezekkel üzen a délvidéki a kárpátaljainak, mert tudja, harminc év távlatából is tisztán emlékszik arra, hogy mi a háború.
A munkácsi szobrász szimbolikus alkotásaiból fakadó erő és az együtt érző, támogató jó szó remélhetőleg eljut a rettegőkhöz, a gyászolókhoz és a menekültekhez.
Perjés Klára személyes hangú írásban közel hozza az olvasóhoz Matl Pétert, akit elemzői a magyar sors szobrászának tartanak. Kezei közt fában és kőben megelevenedik a vérzivataros múlt, a sok harc és hányattatás, de a magyar virtus is, az élni akarás, nemzetünk testi-lelki ereje, keresztény hite, hősiessége, reménye – megmaradásunk törvényei.
Az alkotó „Munkácson él, személyiségét a fenséges vár látványa is edzi, amely évszázadokon keresztül dacolt az idegen ostromlókkal”. Hogy mit csinál most? Amit sokan mások is tesznek, bár sohasem gondolta volna, hogy nyár elején az ő otthonukban talál majd menedéket három ukrán család. Júliusban már hat családot láttak el a harcok területéről érkezők közül, és előfordult, hogy húszan is meghúzódtak a házukban. Szinte dolgozni sincs ideje, de esze ágában sincs megbosszulni az ártatlanokon a személyét és szobrait ért atrocitást, emlékműrombolást. Nem gyűlölködik, inkább befogadja, vendégül látja a rászorultakat.
Hascák Mária augusztusi helyzetjelentésében a határozatlan alany mögül felsejlik az egyedi tragédia:
Sok kárpátaljai férfi harcol a keleti fronton, és közülük sokan vesztették életüket. Azok, akik néhány napra hazajöhetnek szeretteikhez, mintha hipnotikus állapotban lennének, egy szót sem akarnak ejteni az ott látottakról.
A tudósításból kiderül, hogy a hadköteles férfiak lehetőleg ki sem mozdulnak otthonaikból, mivel az tapasztalják, hogy a menekültek többsége sem jelentkezik be – a férfiak eleve messze kerülik a katonai bizottság irodáját –, hogy elkerüljék a katonai behívót.
Dalmay Árpád műfordítónak, publicistának eredetileg csak annyi volt a célja a Beregszász – Erzsébet királyné városa címmel megjelent kötettel, hogy emléket állítson Lampertházának, azaz Beregszásznak, amelynek IV. Béla király városi rangot adott 775 éve.
Félő, hogy ez a könyv a magyar Beregszász nekrológja lesz, bár nem annak készült – mondja el a szerző Matyasovszki József interjújában –, a háború miatt ugyanis utcák néptelenednek el.
Mintegy harmincezer kárpátaljai menekült át Magyarországra, ám helyükre háromszázötvenezer keleti menekült nyomult be a városba és vásárolt házat vagy lett önkényes lakásfoglaló. Ungvár, Munkács, Kassa, Kolozsvár is valahogy így veszítette el a magyar jellegét…
A tematikus írásokból kirajzolódó magyarságképet tágítja és jellemző karakterjegyekkel látja el Gutai István Mozgóképtöredékek című szociográfiája, amely által megragadhatóvá válik az egyén, a család és a tágabb közösség összeférceltsége, egymásra utaltsága.
Borzongatóan aktuálisak Péntek Imre sorai:
Itt még tegnap város állt, / aztán hangtalan leroskadt, / ki nyitja meg a rozsdás zárt, / mely a levegőbe olvadt? // A szótlan kórust hallani, / belülről jön e lárma, / zuhognak az idő roncsai / az elmúlás sírboltjára.
A szótlan kórusnak hangot adnak e művek, a belső lárma viszont az irodalomtörténészek értelmezésében artikulálódhat egyre inkább. A nemzeti traumák feldolgozását, megértését, majd erőforrássá alakítását segíti Kabdebó Lóránt Ars poetica vs. teológia Szabó Lőrinc pályáján című tanulmánya, Bertha Zoltán elemzése a nyolcvanéves Péntek Imréről – és harangszavairól, valamint Borbély László írása a 125 éve született Tamási Áronról.
Az Aracs évente négyszer jelenik meg jeles ünnepeinkhez igazítva, a 2022/3. szám a napokban felkerült a folyóirat honlapjára is, ide kattintva olvasható.
