A tizenhétszeres Grammy-díjas művész a debreceni koncertjén zenés időutazásra vitte a közönségét, pályafutásának legnépszerűbb dalait adta elő. Elhangzott többek között a Shape Of My Heart, a Roxanne vagy az ikonikus Englishman in New York című, több mint harmincöt éves slágere is.
Az énekes mindig azt vallotta, nincsenek áthidalhatatlan szakadékok az emberek között, és a zene képes megváltoztatni a világot, képes a különböző univerzumokat és gondolatokat egyesíteni. Stingnél a híd nemcsak az embereket, hanem a múltat is összeköti a jelennel, sőt nemzedékeket, a fiatalokat az idősekkel szintén képes összehozni.
A hetvenegy éves művész dalai időtlenek. Hiába halljuk őket évtizedek óta, kicsit sem lettek porosak, és a szövegei semmit nem vesztettek aktualitásukból.
A debreceni nézőtéren a középkorú és az idősebb generáció volt többségben, azok, akik együtt nőttek fel Sting dalaival. A koncert tanúbizonyság volt arra, hogy Sting, ha zenél, nem a szavak embere. Hűen önmagához, állandó zenekari partnereivel megállás és összekötő szöveg nélkül játszották végig a koncertet most is.
A sokszor meditatív hangulatú számok olyan sok energiával töltötték meg a Főnix Arénát, hogy a néző mintegy idővákuumba kerülve egyszer csak azt vette észre, hogy vége az előadásnak.
Ez a turné a családról is szólt, hiszen a zenekarban a kiváló gitáros, Dominic Miller a fiával együtt játszott, mellette pedig Sting elsőszülött gyerekével, Joe Summerrel lépett fel. Sting karakteres „fűszeres” hangja semmit sem változott az idők során: olyan, mint egy jó bor, amely idővel még érettebbé és teltebbé válik. Hangszereiben is egyedi, csak rá jellemző akusztikus hangzását a neki készült Ibanez és Sting SWC Signature Edition klasszikus típusú gitárjával és sajátos pengetési technikájával – amelynek lényege, hogy nem használ pengetőt – éri el.
A lassan ötven éve színpadon álló énekes, aki művésznevét – jelentése: fullánk – egy csíkos sárga-fekete pulóverről kapta, amit az egyik első koncertjén viselt,
korát meghazudtoló fiatalos megjelenésével és sármjával hirdeti, hogy nincsenek korlátok és semmi sem lehetetlen.
– Légy önmagad, és nem számít, mit mondanak – vallja, ahogyan a híres Englishman in New York című dalában is hallható ez a gondolat. Sting fegyelmezetten éli mindennapjait, a reggeleket jógával kezdi, amitől – elmondása szerint – fáradhatatlan és energikus lesz. Mindez érezhető volt a debreceni koncerten is.
Zenekarának tagjai egymásra figyelve egy jó hangulatú, kollektív örömzenélést adtak elő a közönségnek.
Stílusában egyaránt megfér az indiai zene, a reggae, az akusztikus pop, a jazz, a folk világának klasszikus hangzása, mindennek végeredménye az úgynevezett „stinges” hatás. Szövegei az emberi érzelmekről, a megbocsátásról, a szerelem hatalmáról, a biblikus látomásokról szólnak.
Debreceni koncertjének utolsó számában Sting üzent azoknak az ukránoknak, a bátor oroszoknak, akik tiltakoznak a háború ellen, kockáztatják a bebörtönzést és elítélik az erőszakot. Zárásként a színpadon egyedül lévő énekes eljátszotta az egyik leghíresebb, békét hirdető dalát, a Fragile-t, ami arról szól, hogy ne felejtsük el, milyen törékenyek vagyunk, továbbá arról, hogy az erőszakból semmi jó nem származhat.
Borítókép: Sting (Fotó:Hajdú-Bihari Napló/Molnár Péter)
