– Hogyan fogadták a gyerekek, és mit szólt hozzá a szakma?
– Mielőtt megjelent a zongoraiskola, a kiadónak lektoráltatnia kellett. Sok álmatlan éjszakám volt, mert rendkívül nagy neveknek adták oda, köztük Kocsis Zoltánnak, aki számomra a mai napig etalon. Közeli kapcsolatban voltunk, ő is dolgozott a kiadónak, én pedig a lányát tanítottam zongorázni. Rendkívül korrekt ember volt, s amikor találkoztunk, azt mondta: „Ági, kitettem a zongorára mind a négy kötetet, és az első hangtól az utolsóig végigjátszottam. Egy vonalat, egy ujjrendet nem tudtam benne kijavítani.” Attól kezdve nem izgultam. Csodálatos visszajelzéseket kaptam a szakmától, de a legfontosabb mégiscsak a gyerekek véleménye: rajonganak érte.
– Kiknek a kérésére született meg A barátságos zongoraiskola magyar–román és magyar–szlovák nyelvű változata?
– Magyar ajkú zongoratanárok írtak Erdélyből és a Felvidékről, hogy nagyon tetszik nekik a zongoraiskola, de a román és szlovák tanítványaik nem tudják elolvasni a címeket és a képaláírásokat. Innen jött az ötlet. A magyar zeneműkiadó, az Editio Musica Budapest Sigrai László igazgatóval az élen nemcsak megjelentette az iskolát, hanem a határon túli terjesztést is szervezi. Számunkra azért is volt fontos a kétnyelvű zongoraiskolák megjelenése, mert én anyai részről Erdélyből, a férjem pedig – szintén anyai részről – a Felvidékről származik. Jó érzés volt valamit letenni az ottaniak asztalára.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!