„Aki szeretettel ölt tűjével…”

A Hagyományok Háza népviselet-készítő tanfolyamot tartott Szamoskéren. A háromnapos képzés egy hatodik éve folyó program fontos állomása, amire ezúttal Kárpátaljáról és Délvidékről érkeztek hallgatók.

Tajti Erzsébet a jelen levő kollégáival, Borbásné Budai Valériával és Donkóné Birkás Tündével egyetemben 2022-ben Népi iparművész címben részesült. Az elismerést azok a kézműves mesterek kaphatják meg, akik hosszú időn keresztül magas színvonalon alkotnak egy-egy szakágban.

Délvidéken Zentán, a Magyar Művelődési Intézet központjába a Vajdaság egész területéről érkeztek korábban hallgatók. 

A szervezők, Kovács Nádi Karolina és Resóczki Vázsonyi Csilla néprajzkutatók hirdették meg a kurzust, a vajdasági települések varrónőit szólították meg, s ennek eredményeként az első csoport húsz fővel indulhatott. Horváth Klára négy éve vesz részt a közös munkában.

– Szakképzett varrónőként végeztem, s a szép szeretete vezérelte mindig munkámat. 

Egyszer egy tánccsoportnak készítettem viseletet, miközben az unokáim is aktívan táncoltak egy néptánccsoportban. A szakmai fogásokkal viszont még nem voltam teljesen tisztában, ez motivált, hogy a tanfolyamra jelentkezzek, amit sikeresen be is fejeztem.

Békéscsabán, egy nemzetközi konferencián is kiállították egy alkalmi kabátomat, később e csinos darabot leányom viselte.

Kárpátalján tizenhat érdeklődő kapcsolódott be a közös munkába, s a szervezés Ködöböcz-Gerzsenyi Ilona kezét dicséri. Tóth Márta az elmúlt év szeptemberében csatlakozott a „csapathoz.”

– Magánvállalkozóként Nagyszőlősön egy úgynevezett hobbiboltot vezetek. Az üzlet kétszintes, így az emeleten egy galériát is kialakítottam. A kiállítóterem az ismert festő, Révész Imre nevét viseli, aki a városi temetőben nyugszik. 

Az általunk elkészített viseletekből vándorkiállítás is nyílt, a tárlat e hónap végéig várja a látogatókat.

A képzés alkalmat adott egy kis varrástörténeti visszatekintésre is. Az 1920-as években a varrás reneszánszát élte a Kárpát-medencében. Az akkori időkben a varrógépgyárak – élen a Singer márkával – fogalommá váltak, a Singer lábbal hajtott modelljei máig keresettek. A magyar családok álmává vált a saját tűzőmasina, a lányok-asszonyok tanfolyamokon tanulták használatát. Móra Ferenc írja nagy szeretettel az egykori idők mestereiről: „Aki szeretettel ölt tűjével öltést öltés után, szeretete kinccsé válik, tűje arannyá.” A jelen tanfolyam hallgatói e tradíció folytatói. Ők ezúttal a már említett márka korszerű változatán dolgoztak.

A tudásra szert tevők életkora széles skálán mozgott és mozog, a legfiatalabb a középiskoláját végezte el, a korelnök hatvan év feletti. A találkozók közösségépítő szerepe is figyelemre méltó, a közös téma szeretete hamar összekovácsolja a csoportot. Magánbeszélgetésre is nyílik lehetőség, ahogy tréfásan említik: „Nemcsak varrnak, főznek is.” A végzők később Messenger-csoportokban tartják a kapcsolatot egymással s vitatják meg szakmai és más ügyes-bajos dolgaikat.

Borítókép: Munkában a hallgatók (Forrás: Hagyományok Háza)