– Kezdjük az Erdővidék Múzeumával. Mit kell tudni róla?
– A múzeumunkat 2006-ban alapítottuk, a Székely Nemzeti Múzeum fiókintézményeként. Igyekszünk minden gyűjteményt, ami Erdővidékkel kapcsolatos, feldolgozni és közkinccsé tenni, illetve rendezvényeinek révén népszerűsíteni. Arra is törekszünk, hogy párját ritkító kiállításaink legyenek az egész országban. Van például egy világhírű masztodoncsontvázunk. Ebből a fajból ez a legteljesebb csontváz a világon. Több mint nyolcvan százaléka megvan, a nyelvcsontja pedig egyedülálló.
– Tehát az idelátogatóknak van mit látniuk Erdővidéken. Mit kell tudni még a környékről?
– Erdővidéken van Székelyföld – első írásos említését tekintve – két legrégebbi települése. Miklósvárt 1211-ben említik először II. András oklevelében, amelyben a Barcaságot a Teuton Lovagrendnek adományozza. A másik Barót, amely 1224-ben, a szászoknak adományozott föld egyik határpontjaként szerepel az Andreanumban. A magyar történelem és kultúra számos nagy alakja származott innen. Itt született Baróti Szabó Dávid, akiről irodalomból tanítják, hogy a hexameteres verselésnek a legkiválóbb művelője volt. De az már kevésbé ismert, hogy a nyelvújításban is elévülhetetlen érdemei voltak. A nevéhez fűződik a jelszó, szemüveg, reggelizni, gyalogság, jegyzet és számos más szó megalkotása. Vagy például itt élt Benkő József, a XVIII. század egyik legkiválóbb magyar tudósa, aki háromholdas füvészkertjében több száz gyógynövényt termesztett. Neki is volt nyelvújítással kapcsolatos ténykedése, történetírói, nyelvészeti és botanikai, teológiai tudományos munkássága mellett alkotott több növénynevet: hóvirág, árvalányhaj, harangvirág. Rajtuk kívül Benedek Elek, Apáczai Csere János, Kriza János, Bölöni Farkas Sándor is mind e táj szülöttei.
– Minden tevékenysége interaktív: nemcsak a múzeumi kiállításai, de a könyvbemutatói is. A Tortoma és a Heraldika könyvkiadó tulajdonosaként sokszor meglepően tálalja frissen megjelent köteteit. Nyáron például a sepsiszéki háziasszonyok receptjeinek gyűjteményét a könyvben szereplő száz asszony áldásos együttműködésével mutatta be, akik a valóságban is tálalták a szakácstudományukat. Ki ne menne el egy ilyen rendezvényre, ahol kóstolgatni is lehet?
– Tizenhat évvel ezelőtt Baróton hoztuk létre a Tortoma Könyvkiadót, illetve immár negyedik esztendeje megvásároltam a budapesti Heraldika Kiadót is. A két könyvkiadó évente 35-40 könyvet jelentet meg. Tavalyelőtt elindítottunk egy szakácskönyvsorozatot, elsőként a Száz erdővidéki recept, száz erdővidéki háziasszony címűt, amit követett a gyergyószéki, aztán a dabasi, a legutóbbi pedig a sepsiszéki, és idén is lesz vagy négy Erdélyben és Magyarországon is. Az volt a szándékunk, hogy minden tájegység száz háziasszonyát – aki szerepel a kötetben – meghívjuk egy helyre, aztán főzünk közösen egyet, és megtartjuk szépen a könyvbemutatókat is. A tapasztalat az, hogy egy ilyen népszerű rendezvény közösségformáló erővel is bír.
– A közösségformáló tevékenységeiről akkor szereztem személyes tapasztalatot, amikor megismerkedtünk egy Szeben, Fehér és Hunyad megyei rendezvényen, amelynek ön volt a létrehozója.
– Hát inkább segítője voltam ezen események egy részének. Két mandátum erejéig megyei tanácsos voltam, akkor hoztuk létre az Összetartozunk székely-szórvány programot. Tamás Sándornak, Kovászna megye tanácselnökének és Antal Árpádnak, Sepsiszentgyörgy polgármesterének volt egy elképzelése, hogy Székelyföldnek belső anyaországként kellene az erdélyi szórványmegyékről gondoskodnia. Nekem ez tetszett, és elkezdtük a programot, így gyakorlatilag hét évig én voltam a szórványprogram vezetője. Rengeteg kulturális rendezvényt szerveztünk azzal a céllal, hogy erősítsük a dél-erdélyi magyar közösségek identitását. Arra törekedtem, hogy olyan helyekre is vigyünk kulturális programot, ahol az egyházi eseményeken kívül évtizedekig nem volt semmilyen rendezvény. Egy ilyen eseményen Haróban egy néni megjegyezte: „Tudja-e, fiam, hogy itt utoljára 1948-ban volt magyar nyelvű előadás?” Bácsiban pedig, ahol kilencven magyar él, azt mondták, hogy utoljára 27 évvel azelőtt volt magyar rendezvény.
Borítókép: Demeter László, az Erdővidék Múzeuma vezetője (Fotó: Az interjúalany saját archívuma)
