Az Árpád-kort egy ezüstdénárokból álló kincslelet, a középkort többek között konyhai és asztali edények, unikális kályhacsempe, a hódoltság időszakát pedig a korszak különleges tárgyai: fajansz- és porceláncsészék képviselik. Aki többet szeretne megtudni a feltárás eredményeiről, illetve a leletekről, egy okostorony segítségével juthat újabb és újabb információkhoz.
A villa története egészen a török korig vezethető vissza: a hódoltság alatt a helyén egy sokszög alakú török védmű, az Aranybástya állt, amely Buda 1686-os visszafoglalásakor megsemmisült. Az Aranybástya annak a sövénynek a nyomvonalában épült kőfalon lévő bástya volt, amit a budai várhegy keleti lejtőjén a XVI. század végén Lala Mohamed pasa húzatott fel a Dunától a Vízikapuig felvezető út védelmére. Az 1684-es ostrom után Sziavus pasa építtette fel a kőfalat, amit két bástyával erősített meg. Ezek egyike volt az Aranybástya, török nevén Altun tabie, ami a Vízikapu alatti várlejtőn állt. A bástya eredetileg hatszögletű volt, maradványai az 1960-as években kerültek elő az Ellipsz sétány Hunyadi János út alatti szakaszán lévő játszótéren végzett ásatások során.
A megnyitón Dezső Tamás, a Batthyány Lajos Alapítvány kuratóriumi elnöke köszöntötte a résztvevőket. Beszédében kiemelte, hogy a kezdetek óta fontos szempontjuk volt a közönség előtt megnyitni a villa tereit és minél több programot biztosítani az érdeklődők számára. Majd beszélt a BTM Vármúzeummal közös munkáról és megosztotta a közönséggel, hogy felajánlották egy budavári monográfia kiadásának támogatását. – Kamarakiállítás miatt gyűltünk ma össze – mondta az elnök. – Annak az ásatási tevékenységnek az eredményeit mutatjuk be, amelyek segítenek élettel megtölteni a romokat. Dezső Tamás végül megköszönte a feltárásban részt vevő régészek munkáját.
Népessy Noémi, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója is örömét fejezte ki a kiállítás kapcsán, és a monográfia ötletét is megköszönte. Majd az Aranybástya történetéről, a leletekről Tóth Anikó régész tartott előadást. A régész elmondta, hogy 1959–1960-ban folyt a területen az első régészeti kutatás. A hitelesítő ásatás célja az Aranybástya helyének pontos meghatározása volt a későbbi tereprendezés szempontjából. A területen a feltárások során intenzív középkori megtelepedés nyomai kerültek elő: a kisebb-nagyobb falszakaszok, kutak és tárolóvermek, vízelvezető csatornák mellett négy kőépület és egy könnyűszerkezetű épület maradványait találták meg. A település a XIII. század végétől a török korig folyamatosan lakott volt. Előadásában beszélt többek között a terület északi részén feltárt hódoltság kori keresztény temetőről is. Pontos kiterjedése nem ismert, legdélebbi, az építkezés által megbolygatott sírja a bástya területén belül volt. A sírok egymás fölött több rétegben helyezkedtek el. A kincsleletek közül megemlített például egy lefedett agyagedényben talált, 14 darab, IV. Béla király által veretett ezüstpénzt is. A kiállításmegnyitó egy kerekasztal-beszélgetéssel zárult, amelyen részt vett Bencze Zoltán régész, Magyar Károly régész, Sudár Balázs történész és Terei György régész.
Borítókép: a kiállítás megnyitója (Fotó: Kurucz Árpád)
