Félbevágott festményt is láttunk + galéria

A patinás Andrássy úti épület varázsa s a Magyar Képzőművészeti Egyetem művésztanárai és hallgatói várják december 6-án a képzőművészeti szakok iránt érdeklődő fiatalokat. A tartalmas művészettörténeti sétát követően a műtermi élet sajátosságaiba a sajtó képviselőit tegnap délelőtt vezették be az egyetemi polgárok, s többek között megtudhattuk azt is, milyen képzéseket indított útjára az idei tanévben az intézmény.

„Ez nem piszok, ez festék” – mondta annak idején Bernáth Aurél festőművész és tanár, aki bement a festők műtermébe, s elképedt azon, hogy az egyik hallgató magától tisztes távolságban tartja az ecsetet, mondván, nem akarja összekoszolni az öltözékét.

A fehér öltönyben lévő Bernáth mester pedig hirtelen felindulásból igencsak nagy és életre szóló leckét adott ifjú kollégáinak: odament a palettához, mindkét kezét belemártotta a festékbe, majd egy határozott mozdulattal rácsapott a mellkasára, s kijelentette, hogy az nem piszok, hanem festék.

E rövid kis történet, melyet Szurcsik József Munkácsy Mihály-díjas képzőművész osztott meg a jelenlévőkkel a műhelysétán, igen sokat elárul a Magyar Képzőművészeti Egyetem szellemiségéről.

A képzős lét ugyanis, legyen a hallgató festő, grafikus, szobrász vagy éppen művészetelmélet szakos – s a sort még lehetne bőven, megannyi főszakkal és specializációval folytatni –, valójában egyféle életmód. Vagyis nem más, mint elmélyült és magas színvonalú munka, nemzetközi viszonylatban is egyedülálló képzési rendszerrel és nem utolsósorban kiváló oktatókkal, mentorokkal megtámogatva.

A folyosókon sétálva újabb és újabb világok tárultak elénk. Az egyikben pél­dául a szitanyomás rejtelmeit jól ismerő hallgatók dolgoztak, míg a másikban kőnyomatokat készítettek XIX. századi gépekkel, de betekinthettünk a linóleumnyomás rejtelmeibe is.

Az efféle szakmai folyamatokba kevésbé beavatottak számára is rögtön kitűnt, testet és szellemet egyaránt igénybevevő munkák ezek, azaz technikai és elméleti, illetve fizikai felkészültség is szükséges.

A restaurátorok műtermébe érkezve a Magyar Nemzeti Mú­zeum Történelmi Képcsarnokának néhány javításra szoruló festményén is dolgoztak a tanulók. A hiányos, ütött-kopott, szakadt képek között feltűnt egy félbevágott Mária Teréziát – feltételezzük, valaki így juttatta a világ tudtára véleményét az uralkodóról – ábrázoló festmény, de pár asztallal később egy, még ennél is meggyötörtebb képet láthattunk a gyermek II. Józsefről. E festményekkel a restaurátorok két féléven át foglalkoznak szakmai irányítás mellett.

A már meglévő képzési paletta új színekkel gazdagodik, melyről Erős István rektor az alábbiakat mondta: – A szeptemberben elindult vizuá­lis művészet szak és a képzőművész szak lehetőséget biztosít a hallgatóknak a képzőművészeti műfajok komplex tartalmi és technikai változatosságának egyidejű használatára, a témákhoz leginkább illő technikák kombinálására.

A vizuá­lis művészet és a képzőművész szak itthon még új, különleges képzések, de Európa és a világ jelentős művészeti egyetemein már jól működő gyakorlatnak számítanak. A tapasztalatokból kiindulva biztos vagyok benne, hogy az új szakjainkat is egyre nagyobb érdeklődés övezi majd.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem december 6-án 10 és 14 óra között rendezi meg a hagyományos nyílt napját, melyen az egyetem kitárja kapuit a képzőművészeti szakok iránt érdeklődő fiatalok, nagyrészt a középiskolások előtt.

Az érdeklődők egyrészt praktikus információkra számíthatnak, másrészt arra, hogy megtudják, miért érdemes a képzőre jönni. Szurcsik József például azt hangsúlyozta, hogy a hallgatók többsége könnyedén el tud helyezkedni a szakmájában, de jellemző az is, hogy a végzett szakemberek más kreatívipari területen, például a filmgyártásban hasznosítják az egyetemen megszerzett tudást.

Borítókép: Restaurátorok dolgoznak a XVIII. századi képekkel (Fotó: Éberling András)